Élő Művészet

7. Égi őrszellemek

- Varázslókisszasszony? Az arcodra fagyott az ijedtség.    - Csettintgetett a pofámba. 

Elcsaptam a kezét.
- Nem megijedtem! Csak...hogy kérhet ilyet a király?! Ez szinte szentségtörés!

- Azt hittem csak én értelmeztem rosszul. Akkor amit kért, az tényleg egy...?

- Egy égi őrszellem.

Több ezer évről nincs sok fentmaradt írásos információnk az akkori lényekről, de ezekről szinte minden varázsló tart egy könyvet. Ők halott, nagyon erős varázslók vagy mágikus erővel rendelkező intelligens lények.

Nem beszélnek, nincs semmilyen életben maradáshoz kellő szükségletük. Mindössze annyi a dolguk, hogy megvédjék azt a helyet, ahová se démon se szörny se halandó ember nem teheti be a lábát. Tudjuk hogy a felhők felett van egy hely, ahová a jó vagy arra érdemes lelkek kerülnek. Thiago szerint több szint is van ott.
Ezek az őrszellemek már hosszú ideje lassan eltűntek.

Rámarkoltam a levélre miközben magam elé bámultam.
- Rémlik, hogy mikor a Sebonita elleni háború dúlt, anyám hozzájuk imádkozott. Semmi értelme nem volt.
" Számomra ezek a lények a kudarc jelképei. Ha az ember képtelen már
saját magán segíteni...csak az imádság marad? "

- És? Megcsinálod vagy nem? Most szólj ha mehetek vissza. Legalább a háború miatt nem kell majd aggódni.    - Fogta meg óvatosan a papírt a tetején.

Erre elrántottam tőle.
- Ha az a szörnyeteg háborúzni akar, úgyis fog. Én maximum csak meggyorsítom ezzel a döntését. Ambrose királlyal beszélje meg az aggájait! És sajnálatára, nem hátrálok meg! Csak kell egy kis idő, amíg utánanézek ennek.    - Fordultam meg céltudatosan, majd bementem azért az egy könyvért amire most szükség van.

- Most komolyan hátat fordítasz a hercegednek?! Van ám bőr azon a hatalmas...!   - Jött be utánam, aztán elámulva megállt Thiago megmaradt varázsának hatására.  -   Mindig ennyi hely volt idebent?   - Ekkor megjelent Szálka és kitolta őt a házból. -    Mi-? Miért van bent a ló??   - Kérdezte közben.

- Ez egy pegazus! És technikailag te vagy bent.    - Mondtam neki az egyik legrégebbi könyvből fel se nézve -      Francba ezt le kell majd fordítanom...    - Motyogtam.

- Most mi van?!    - Próbálta arrébb tolni Szálkát hogy visszajusson, de az jóval erősebb volt.

Mostmár rá néztem.
- Hm? Oh, holnap hajnalban látjuk egymást. Köszönöm a papírt, a kellemetlen beszélgetést, és hogy felhúzott.
Jó éjt!    - Tettem ekkor fél kézzel egy körkörös csuklómozgást.

- Mekkora egy...!    - Csapódott rá ekkor az ajtó a mondata közben.

Az egyik nagy könyvespolc előtti kényelmes fotelbe ültem a régi, kopott könyvel. Fehér volt, szürkés kopásnyomokkal, és nagy ezüst színű szimbólum volt az elején.
- Miért van ebben egy csomó szöveg ősi nyelven? Basszus, kérnem kellett volna egy fordítót is...     - A fából faragott pegazus helyet foglalt nem messze tőlem. Ránéztem, majd eszembe jutott egy fontos dolog.

" Miből fogom azt kifaragni?? "

Felpattantam, aztán kisiettem a hazból, de sem a hercegnek sem a hintójának nem láttam már nyomát se.
Leültem duzzogva a fűre. Az ég már majdnem teljesen sötét volt, nem tudok ilyenkor már tájékozódni.
- Úgy tűnik naaagyon sokáig fent leszek ma.

Visszamentem hogy elolvassam azt a részt amit értek is.
Már egy ideje olvastam, amikor valamin megakadt a szemem.
" Minden országban Obszidiánszobrokat állítottak belőlük az ország legmagasabb pontjain elrejtve azokat, hogy a rejtőző védelmet szimbolizálják ,,

- Hmm. Obszidián mi?
" Arra vagyok kíváncsi, hogy vajon más munkáját is életre tudom kelteni, vagy csak a saját alkotásaim? Ugyanis napokat spórolnék azzal a szoborral ha még mindig ott van, és azzal is működik a varázslat. "

Elégedetten dőltem hátra.
- Legalább tudom, hogy hová visz az első utam reggel.