Élő Művészet

5. Egy varázsló alkuja

- Akarod te mondani, Alain fiam?   - Tette fel a kérdést a király.

A herceg erre durcásan válaszolt.
- Ha egy varázslótanonc létrehozza az első varázslatát az azt jelenti...hogy teljes értékű varázslónak számít onnantól, akkor is, ha tanulmányait nem fejezte be.    -Mondta unottan mondóka szerűen. -   De apám ez a varázslat veszélyes!

Az uralkodó Amelia védelmére kelt.
- Honnan tudod? Hisz még azt sem tudjuk, mire akarja felhasználni.

" Teljesen értékű varázsló? De hisz még a tanulmányaim felénél se tartok! "
- Engedelmével feleség, itt túl sok a fül. Megtenné...?   - Kérte Amelia kissé tartva a sok katonától.

Ambrose király biccentett egyet, amire a fián és a legmegbízhatóbb katonáján kívül mindenki elhagyta a termet.
A király visszaült tronjába, majd könyökét magabiztosan a kartámlára tette.
- Halljuk hát, mi volt az oka annak, hogy találkozót kertél, amihez ráadásul a megtiszteltetésemre első varázslatodat alkottad meg?

- Felség,   - Jöttem kissé zavarba -   azért vagyok itt, mert alkut szeretnék kötni önnel.

Ambrose király erre kicsit kihúzta magát.
- Úgy... Thiago-ról lenne szó, igaz?  - Bólintottam. -    Két éve Jó tanítód nélkül mi is szenvedünk már. Nem titkolom, félünk, féltem a népet is. De Thiago attól tartok már nem térhet vissza.

Előrébb léptem.
- Királyom, az alkum az lenne, hogy bármit létrehozok önnek, amit csak kér, felséged pedig cserébe elárulja, merre ment akkor Thiago.
" Én nem visszahozni akarom őt, hanem követni. Az életem felesleges és céltalan nélküle. Ha meghalok, akkor érte! "

- Ez szimpla vesztegetés!   - Emelte fel Alain ellenző hangját. -    Azt hiszed, hogy csak mert tudsz varázsolni, bármit megtehetsz!? Honnan tudod például, hogy az a lény ott melletted nem szenved? Élőlények feltámasztása úgy, hogy azok nem élnek és nem is élhetnek normális életet? Ez etikátlan!

- Alain! Hallgasd kérlek...   - Szólt a király, miközben alaposan mérlegelte az elhangzottakat. Ezután hirtelen felkelt fényűző ülőhelyéről, és a lány elé sétált. Megállt vele szemben úgy egy méterre, és megnézte közelről is a fapegazust. Majd végül Amelia-ra nézett. -    Teremts nekem egy szörnyet.

- Apám!?   - Akadt ki Alain.

- Parancsol felség...?    - Kérdeztem vissza, mert nem hittem a fülemnek.

Ambrose király folytatta.
- Ha valóban komolyan gondolod az alkut, alkoss egy olyan szörnyet, amit az Árnyrém nem tud ellenünk fordítani. Te vagy a teremtőjük és igazából nem élnek, szóval az a lény nem tudja befolyásolni az elméjüket, nem így van?

" Az általam készített elő díszekkel akar egy démonra támadni?? "

- Apám ez őrültség! Miért kér ilyet??    - Ment siető léptekkel Alaín apjához.

- Őrültnek nevezed uralkodódat?   - Nézett gyilkos tekintettel Ambrose a tulajdon fiára.

- N-Nem... Bocsáss meg.   - Hajtott fejet megalázkodva -  Csak nem értem az okát.

- Egyszerű. Ha az az ördögi lény szörnyeket küld ránk, akkor mi is rá. Olyat, ami felett nincs hatalma. Ha úgy reagál rá, ahogy gondolom hogy fog, akkor kicsit megtorpan.

- És ha nem?   - Tette fel a koronaherceg azt a kérdést amire én is tudni akartam a választ.

- Akkor jobb, ha Amelia megtalálja Thiago-t. Különben egy hatalmas háborúra kell készülnünk...

" Milyen biztató... Uram ég! Mi van, ha az a rém le tudja nyomozni a varázslatom?? Thiago mesélte hogy a nagy hatalmú élőlények képesek megtalálni a varázslatok tulajdonosát. Nem akarom így kockáztatni az életem! De ha nincs más lehetőség... "
- Megteszem.     - Hajtottam fejet -   Rendelkezz velem, Felséges uram.

A király bólintott, majd visszament és trónjába ült.
- Hamarosan küldetek hozzád. Érkezik majd egy boríték, amiben részletes leírást adok meg arról, hogy nézzen ki a szörny. Ha kész vagy vele, hívatlak, és elárulom amit tudni akarsz. Addig is térj haza.

- Értettem...
" Ebből mi lesz... Thiago adj erőt! Csak azzal az izével ne találkozzak. Gyenge vagyok ahoz, hogy egy olyan erős lénnyel szembeszálljak. "

- Ha lehet kifelé az ajtón távozz!   - Morogta Alain herceg.

Röviden szemet forgattam aztán elindultam gyalog magam után kötélen húzva Szálkát.

Kiérve a palotából egy szó nélkül felültem a fa pegazusra, majd mikor hazafelé repültünk, csak bámultam a semmibe.

" Biztos jó ötlet volt ez? "