Huszonkettedik fejezet - Látlak még valaha?

0 0 0
                                    

🍰2020. október 31.🍰

Megígértük egymásnak, hogy megbeszéljük a történteket. Erre azonban nem került sor. Nagyjából visszaállt minden a rendes kerékvágásba. De csak nagyjából. Hiába győzködtek minket, nem voltunk hajlandóak szóba állni egymással. Miközben mi felnőttként a gyerekes viselkedésünkkel voltunk elfoglalva, addig Szonja és Tomi közelebb kerültek egymáshoz. A többiek már arra vártak, hogy mikor csattan el az első csók közöttük.

Lassan az időjárás is kezdi megadni magát a naptárnak. A kánikulát felváltotta a hűvösebb, őszi, pulóveres időszak. Szonja, Lili és Zsombi a tizenegyedik osztályt kezdték taposni, Tomi és Máté a végzős évükbe vágtak bele. Az októberi közepi szalagavatón pedig megtörtént a várva várt csók.

A nap9k peregtek, az időjárás egyre cudarabb lett. Megérkeztek az első fagyos éjszakák is. Lassan eljött a halottak napja.

A szüleim sírja előtt térdeltem. Néztem ahogy lobog a kisebb-nagyobb gyertyák lángja. Apró árnyékokat vetettek a márványra. Néhol megfolyt a viasz, amit óvatosan kapargatva távolítottam el. Megtisztítottam a két koszorút, amik még így, a fagyok beköszöntével is itt voltak. Az egyiket én hoztam le, a másikat Szilárdék. Visszaereszkedtem a tábla elé és a feliratot bámultam.

Lépteket hallottam a hátam mögül. Nem néztem oda, amikor leguggolt mellém, de éreztem, hogy Levi az. Olyan halkan, hogy éppen csak hallottam, ezt suttogta:
– Borzalmas ember vagyok, sajnálom – puszit nyomott az arcomra,  felállt és elment.

***

“Drága Szandra!
Tudom, sok mindent elszúrtam. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy egy levélben mondok neked köszönetet. Köszönöm, hogy megtanítottad nekem, hogy hogyan lehet valakit annyira szeretni, hogy abba majd' belepusztulj.
Köszönöm neked, hogy általad rájöhettem, milyen is igazán szerelmesnek lenni. Fájdalmat okoztam neked, tudom. Elmegyek. Többé már nem bánthatlak meg. Vigyázz magadra!

Levi”

Ez állt abban a levélben, amit temetőből való hazaérkezésemkor, késő este a postaládában találtam.
Mire a levél végére értem patakokban folytak a könnyeim. Felhívtam Lucát. Ő és a szülők is kaptak egy-egy levelet.
Luca másnap felforgatta a testvére házát. Levi magával vitte a ruhái egy részét és néhány fényképet. Az igazolványokat és a gépét. Minden más úgy volt, ahogy ott hagyta. Semmit sem pakolt el.
A rendőrség nem tesz semmit. "A hátrahagyott levelek alapján önszántából ment el és nem ekrult veszélybe. Nincs kellő ok a nyomozás elindításához."
A család és a barátok egy gyászhoz hasonló állapotba süllyedtek. Félelemmel telve vártuk, hogy történjen valami.
A kanapén feküdtem és miközben Smaragdot simogattam, Levi utolsó hozzám intézett mondata járt a fejemben.
"Borzalmas ember vagyok, sajnálom."
– Látlak még valaha, Levi?

Вы достигли последнюю опубликованную часть.

⏰ Недавно обновлено: Aug 20 ⏰

Добавте эту историю в библиотеку и получите уведомление, когда следующия часть будет доступна!

CukorvarázsМесто, где живут истории. Откройте их для себя