Cukorvarázs

Huszadik fejezet - Girl Power!

🍰2020. szeptember 11-12.🍰

Luca már itt ült mellettem, amikor felhívta a két, korábban emlegetett lányt.

– Szia Lili. Mit szólnál hozzá, ha tartanánk egy csajos hétvégét? Bemutatnálak a barátnőmnek. Rendben, akkor holnap. Szia.

– Na, akkor most Szonját – kikereste a számot és már hívta is. – Szia Szonja. Benne lennél egy csajos hétvégében? Szeretném, ha megismernéd a barátnőmet. Holnap. Oksa. Holnap találkozunk. Szia.

– Holnap csajos nap lesz. Áthívom Zsuzsit, Petrát és Annamarit is, oké? – fordult vissza hozzám.
– Aha.
– Na. Ne legyél már ilyen.
– Megmondtam neki, hogy szeretem – néztem vissza rá búsan.
– Legalább megtudja kit veszít el az a szerencsétlen.

Másnap mind a heten a házamban voltunk.

– Szandra, a Sohamár együttes két lány tagja.
– Budai Lili.
– Horváth Szonja.
– Csajok. Kovács Szandra. Szabi bá'ra emlékeztek ugye?
– Még szép. Ő buzdított minket a bandaalapításra.
– Szuper. Szandra az ő lánya. Ő vette át a "CC"-t [Cukorvarázs Cukrászda]
-Király!
– Na, akkor csapjunk a lecsóba. Az a harcihelyzet, hogy.... Ja, várjatok! A bátyámat ismeritek, igaz?
– Yep.
– Igen.
– Oksi. Szóval, a szitu az, hogy Szandrának tetszik Levi. Ő viszont – egy a tegnap megtörtént szituáció alapján – összeszűrte a levet Edinával.
– Azzal az Edinával? – csodálkozott el Szonja.
– Igen. Vele. Nos, valakinek van valamilyen javaslata? – fordult körbe.
– Azt leszögezem, hogy nem állok össze senkivel sem azért, hogy féltékennyé tegyem – kötöttem az ebet a karóhoz.
– Rendben – szólaltak fel egyszerre.
– Szerintem először öntsünk lelket Szandrába. Vígjáték? – érkezett az első ötlet Zsuzsitól.
Az ötletet mindenki jóváhagyta és már kapcsolták is a laptopot. Másfél órával később, a nevetéstől könnyes szemekkel, fetrenge és fájó hassal néztek egymásra.
-Huh, ez jó volt. Rég nevettem ennyit. Köszönöm – néztem a körülöttem fekvő lányokra.
-Tudom mi legyen a következő! – Luca kinyomtatott Leviről egy képet, fogott egy alkoholos filcet és bajuszt rajzolt a fotóra. – Ti jöttök – adta tovább.

Hatalmas szempillát rajzoltam neki. Lili szeplőket, amitől úgy nézett ki, mint egy animációs filmben megjelenő kisgyerek. Lucától béna kalapot, Zsuzsitól szögletes napszemüveget kapott. Annamari rajzolt neki ronda tetkókat, végül Petra "kirúzsozta".

– Miért rajzolsz neki tetkót? – érdeklődött Luca.
– Miért ne?
– Már van neki.
– Hogy érted, hogy van? – döbbentem le teljesen.
– Nos, egyszer belement egy fogadásba. Még az egyetemen, amikor gólya volt – kezdett mesélésbe szőke barátnőnk. – A tét egy tetoválás varratása volt. Veszített. Szerencsére nem volt kikötve, hogy milyet kell magán hordania.
– Milyen tetoválása van?
Luca sejtelmesen elmosolyodott, majd ennyit mondott:
-Kérdezd meg tőle.
– Ez de jó ötlet! Így akár ki is tudnak békülni – ugrott fel Szonja.
– Majd meglátom... – eresztettem meg egy halvány mosolyt.
– Van egy ötletem. – vigyorodott el Lili.
– Micsoda?
– Pláza! Turbózzuk fel egy kicsit Szandra gardróbját – kacsintott rám.
– Király! Veszünk neked valami szexit – vigyorgott eszelősen Luca.
– Hé! Nem akarok úgy kinézni, mint Edina.
– Nyugi, nem lesz oyan durva. Éppen csak annyira, hogy a hülye bátyámnak leessen az álla – tervezgetett.

Már a harmadik boltot hagytuk el, de a lányok még mindig nem találták meg a megfelelő ruhát a számomra.

– Ehhez mit szóltok? – Zsuzsi egy bordó ruhát tartott a kezében.
– Nem nagy egy kicsit a dekoltázsa? – néztem rá ijedten. Már úgy éreztem magam mint egy próbababa.
– Nem.
– Hát jó.

Keresetem egy üres fülkét. Egy darabig bizonytalanul méregettem a darabot, végül csak rászántam magam, hogy felvegyem. A tükörbe nézve megijedtem a saját tükörképemtől. Sokat mutatott a ruha. Túl sokat.

– Na, kész vagy? – kiabált be a túloldalról Luca.

Hirtelen elhúztam a függönyt, a csapat lány pedig szájtátva bámult rám.
– Ez....
– Nahát....
– Váó...
– Hűha...
– A mindenit.
– Basszameg.

Az utolsó felszólaló Luca volt. A többiek érdeklődve néztek rá.

– Basszameg. Ha Levi meglát ebben, egy pillanat alatt letépi rólad.
– Akkor inkább hanyagoljuk ezt a ruhát. – nyeltem nagyon. Elfogott egy szorongó érzés. Ismertem az okát és nem akartam, hogy még  egyszer hasonló történhessen.
– Nem, nem! Nem úgy értettem! Nem úgy gondoltam, hogy erőszakos lenne veled! Hanem úgy, hogy totálisan elcsavarnád a fejét. Érted? Mióta ismer téged 180°-os fordulatot vett. Persze, jó értelemben. Meg van bolundulva érted.
– De, akkor miért volt Edinával?
– Mert hülye – vágták rá mindannyian.
– Nem tudja bevallani magának, hogy beléd zúgott – folytatta Luca. – Viszont, vissza a ruhához. Ezt megvesszük. Na, menjünk! Keressünk még valami dögöset.
– Áhhá! Találtam valami igazán szexit – igyekezett Szonja felém, egy hatalmas vigyorral az arcán. Kezében egy fekete csipkés trikóval (szintén elég sokat mutatott) és egy szintén fekete miniszoknyával.
– Na nem! Biztos, hogy én ezeket nem veszem fel!
– Ugyan Szandra. Dögös leszel benne.
– De én nem akarok dögös lenni!
– Nem akarsz kibékülni Levivel?
– Mi köze van a kibékülésnek ezekhez? – mutattam undorodva a lány kezében lévő ruhákra.
– Levinek azt kell éreznie, hogy most azonnal magához kell láncoljon – dobta fel az érvet.

Egy darabig felváltva néztem hol Szonjára, hol a kezében tartott extravagáns ruhadarabokra. Végül egy sóhajtás kíséretében elvettem tőle.

Végül egy táska ruha volt mindannyiunk kezében, amikor kiléptünk a pláza ajtaján.

Visszaérve a házamba mind pizsamába bújtunk és az ágyon, a földön, a babzsákon, az íróasztal előtti széken – kit hol ért a fáradtság – feküdtünk le. Ezután már csak a hajnalig tarzó filmezés és beszélgetés következett.