Cukorvarázs

Tizenegyedik fejezet - Ragadós tészta

🍰2020. augusztus 7.🍰

Kiengedtek a kórházból! Azóta valaki mindig velem van. Mivel Szilárd távol lakik, ő ritkábban van nálam. Legtöbbször Levi őriz, illetve a boltban dolgozó lányok szoktak ellátogatni hozzám.

Egy hét otthonlét után végre Anikó is anyai áldását adta arra, hogy visszamehessek a boltba. Na igen, ilyen az, ha az ember közelében van egy szülő is. Ő azokról is gondoskodik, akik nem is a saját gyerekei.

– Hol van Levi? – kérdeztem, miután beléptem a konyhába meglesni a munkálatokat.
– Nem tudom. Miért? – nézett rám Luca.
– Szükségem lenne rá, de odakint nem találtam.
– Az irodában nézted már? Mostanában szinte mindig ott ül... – forgatta meg a szemét Anikó.
– Nem, ott még nem. Megyek és megnézem.

– Levi! Itt vagy? – nyitottam be a helyiségbe.
– Igen, szia.
– Szia, mit rejtegetsz? – vontam fel a szemöldököm, mivel észrevettem, hogy valamit gyorsan eldugott, amikor beléptem. 
– Semmit.
– Akkor mégis miért van mindkét kezed a hátad mögött? – néztem rá meghökkenve. Azért bolondnak ne nézzen már!
– Nem fontos – mosolygott angyalian.
– Ahha..... Hát jó – most rád hagyom Levente, de ezt a témát még nem engedtem el!
– Miért kerestél?
– Ja, igen. Szükségem van a segítségedre.
– Miben?
– Ét– és itallapot kellene csinálni.
– De, hisz' van étlap és itallap is. – nézett rám furcsán a férfi.
– Igen, tudom, hogy van, de az már nagyon régi. Van amit már nem készítünk róla, és van, amit most kezdtünk el árulni, de az nincs rajta. Szóval, újat kellene szerkeszteni – vakartam meg a homlokom.
– Benne vagyok. Nagyjából milyenre gondoltál? – ült fel az asztal tetejére.
– Hát... Szerintem lehetne menta zöld az alap és fehér a betű, fekete körvonallal. – gondolkodott el.
– Nem rossz ötlet. Valamilyen díszesebb betű?
– Ezen nem gondolkoztam még. De, mondjuk, az egyik oldalra felírnánk, hogy "Sütik", a másikra pedig azt, hogy "Italok" és azok lehetnének valamilyen feltűnőbb stílusban.
– Rendben. Mikor szeretnéd megcsinálni?
– Hát, jó lenne minél hamarabb.
– Van a Word-ön kívül valamilyen szerkesztőprogramod?
– Nincs – húztam el a szám szomorúan. Értek a technikához, de akkora zseni nem vagyok, hogy mindenféle programom legyen.
– Tudod mit? Nekem van a gépemen egy jó kis szerkesztő. Valamelyik nap átugrunk hozzám és megcsináljuk az enyémen. Mit szólsz?
– Rendben, ez jó ötlet. Egy feltétellel – tettem fel az ujjam. 
– Mi lenne az?
– Semmi hátsó szándék.
– Eszembe sem jutott volna ilyesmi – tartotta a karjait védekezően, majd feltartotta a tenyerét, amibe én belecsaptam.

Visszasétáltam a konyhába, ahol éppen ott volt Annamari és Zsuzsi is. Egy hatalmas nevetés középébe csöppentem. Némelyikük már a szemét törölgette. Kicsordultak a könnyek is a nagy nevetésben.

– Mi az a nagy poén? – Luca a plafonra mutatott, ahol egy tésztacsomó tartózkodott erősen megkapaszkodva a festéken. – Na, ez hogy jött össze?

– Zsombi úgy emelte fel a robotgépet, hogy nem kapcsolta ki.