Cukorvarázs

Huszonegyedik fejezet - Én vs. a tinézserek

🍰2020. szeptember 12.🍰
Levi szemszög

A házamban a Sohamár együttes két fiú tagja – Tomi és Máté – volt jelen.
– Most komolyan. Mi a fenét műveltél? – nézett rám felvont szemöldökkel Máté.
– Nem tudom jó?! Szandrával bent voltunk az irodában. Beszélgettünk. Aztán egyszer csak megjelent Edina.
– Az a némber mindenütt ott van – zsörtölődött Tomi.
– Elkezdett becézgetni, meg mindenféle marhaságot összehordott. Szandra meg kirohant – folytatta.
– Miket mondott pontosan?
– Tudja a frász!
– Erőltesd meg egy kicsit az agyad – noszogattak.
– Csókoljam meg..... Úgy mint tegnap este..... Menjek fel ma is hozzá... – motyogtam.
– Bazdmeg! Te összefeküdtél Edinával?!
– Te teljesen megkattantál?! – rivallt rám a két tini.
– Dehogyis. Hülyék vagytok? Dehogy feküdtem le vele! Nem fekszem össze egy könnyűvérű cafkával – vesztette el a türelmemet.
– Jól van, jól van! Nyugi haver.
– Nyugodt vagyok. Akkor? Valakinek van valami ötlete?
– Ha azzal kapcsolatban, hogy hogyan hódítsd meg a lányt, akkor csak egy dolgot tudok tanácsolni. Beszélj vele. Tisztázzátok a dolgokat – adta meg az egyszerű választ Tomi.
– Az nem olyan egyszerű...
– Miért nem?
– Mert egy férfit sem engedett közel magához az elmúlt években. Luca azt mondta, hogy bennem megbízott. Én meg elszúrtam.
-Ha szeret megbocsát.
– Nem értitek. Középiskolás korában és az egyetemen olyan traumák érték, amik miatt nem sok embert enged közel magához. Férfit különösképpen nem.
– Ó, szóval férfi ügy is volt.
– Igen.
– Hát Levi. Én még mindig azt mondom, hogy beszélj vele – ismételte magát Tomi.
– Mondja ezt az, aki szintén gyáva megszólítani egy lányt – vágta hozzá Máté.
– Az azért túlzás, hogy nem szólítom meg. – védekezett azonnal.
– Elég gyakran kapsz lehetőséget a közeledésre – mondta továbbra is a saját véleményét Máté.
– Állj! Stop! Ki a csaj?
– Horváth Szonja.
– Ő a ti bandátok énekese.
– Bizony – bólogatott Máté.
– Akkor, hogyhogy még nem sikerült közelebb kerülnöd hozzá?
– Nem 'tom – vonta meg a vállát Tomi.
– Gyáva – vágta rá vele egyszerre Máté.
– Levi. Beszélj vele – terelte hirtelen a témát Tomi. Nem akart a saját szerelmi életéről beszélni.
– Eljátszottam a bizalmát.
– Még visszaszerezheted. Csak menj már és beszélj vele!
– Szép kis világ. Két tinédzser jobban ért a szívügyekhez mint én...
– Ne morogj. A nők nem szeretik a zsémbes pasikat.
– Nem bizony – helyeselt Tomi.
– Ti csak ne oktassatok ki engem. Taknyos kölykök – viccelődött. velük a legidősebbként.
– Se kölyök nem vagyok, se taknyos. Nagykorú vagyok – tettették a megsértődött, meg nem értett tinédzsert.
– Jól van, te nagykorú. Még valami jó tanács?
– Mit lehet még tudni Szandráról? – érdeklődött Máté. – Külső, belső tulajdonságok?
– Kezdem a külsőkkel. Sötétbarba, hullámos haja van, zöld szeme. Kb. 170 cm magas és iszonyú csinos.
– Belső?
– Okos. Jó humora van. Kreatív. Mindig vidám. Nincs sok önbizalma. Nem bízik meg a férfiakban.
– Hmm.... Kemény dió... Még valami?
– Mit akartok még tudni?
– Mondjuk, hány évesen volt eloször férfival?
– Öhm.... Az van, hogy... Hogy is mondjam...
– Bökd már ki!
– Ő.... Ő még szűz.
– Hány éves is?
– Huszonkettő.
– Hát haver, neked oltári nagy szerencséd van – veregette vállba Tomi.
– Miért is?
– Mondjuk. Ott van példának Edina. Hány éves is volt?
– Azt mondják a városban, hogy tizennégy.
– Ez a lány pedig huszonkét évesen még nem volt senkivel. Hány ilyet ismersz? – kérdezte felvont szemöldökkel Máté.
– Nem sokat.
– Viszont ennek tudatában, azt mondom, hogy óvatosan kell közeledj felé – adta ki az utasítást Tomi.
– És ennek tudatában mit tanácsolsz? – gúnyolódott rajta.
– Beszélj vele! – kiáltottak rá, ezúttal mindketten.
– Jól van, jól van. Majd beszélek vele.