Cukorvarázs

Negyedik fejezet - Bútor háború

🍰2020. július 4.🍰

Másnap Levivel a konyhát festettük. A falakat fehérre kentük, a konyhabútor csúnya szürke színét pedig a vendégtér falaival megegyező, zöld olajfestékkel fedtük el. Ugyanezt a procedúrát elvégeztük a kiszolgáló pultokkal és a kinti polcokkal, tárolókkal is. Minden mentazöld és fehér színben pompázott. Amíg a festék meg nem száradt, nem kezdhettük el a takarítást, nehogy a por beleragadjon. Így hát átmentünk az irodába és nekifogtunk a papírok átnézésének. Évekre lebontva, típus szerint szortírozva az iratokat, kupacokat kezdtünk el kialakítani. Akár tíz évre visszamenőleg is megvolt konkrétan minden. A legkisebb bevásárlás blokkja is előkerült az őrületesen sok papír közül. A stócokat elnézve rájöttünk, lesz egy utunk a legközelebbi írószer üzletbe néhány irattartó mappa és lefűző beszerzésére. Továbbsiklott a tekintetem az íróasztalra.
- Milyen a költségvetése a boltnak?
- Egész jó, miért kérdezed? - szemét az általam figyelt tárgyakra irányította.
- Szükségünk van még egy íróasztalra. Meg egy szekrényre is. Kettőnknek nem lesz elég egy-egy.
- Akkor még ma elmegyünk a bútorboltba is.

***

Az üzletbe betérve nagyot szippantottam a bútorillatból. Ennél csak a természetes fa illatát szeretem jobban a keresztapám asztalosműhelyében. Levi és én is a saját magunknak tetsző bútorokat nézegettük. Azonban feltűnt, hogy Levi már legalább a harmadik fekete íróasztalt veszi szemügyre. Végül megelégeltem és hangot adtam nemtetszésemnek.
- Levi, megmondtam már, hogy nem veszünk feketét!
- De ez nem is fekete! Ez szürke.
- Azt sem! A meglévő is barna, olyat kell vennünk.
- De, miért?
- Mert összhangban kell lenniük!
- Jó, na... Akkor vegyük a barnát.

Az íróasztal háború után tovább mentünk, hogy kiválasszunk egy szekrényt is. Csakhogy itt is problémába ütköztünk. Levi természetesen megint vagy fekete vagy szürke darabot nézegetett. Esze ágában sem volt a barna bútorok felé fordulni. Az asztala barna lett, elégedjek meg ennyivel.
- Most csak szórakozol velem, ugye? - meredtem rá egyre türelmetlenebbül.
- Miért, mit csináltam?
- Ne vágj ilyen ártatlan képet! Tudod te nagyon jól, hogy barnát beszéltünk meg. Ezt direkt csinálod? Infarktust fogok tőled kapni! - elkeseredettségemben rácsaptam a homlokomra.
- Ne idegeskedj. Megyek és nézek egy másikat.
- Lekötelezel - morogtam az orrom alatt és elindultam utána, ellenőrizni. Biztos ami biztos.

Elindult a bútorok között, szlalomozott egy darabig, majd lecövekelt egy zöld szekrény előtt. Kinyitogatta az ajtókat, kihúzta a fiókokat, alaposan megnézte minden szegletét.
- Levente! - megelégeltem, hogy hülyének néz.
- Ezt a vendégtérbe néztem ki - jelentette ki teljesen természetesen, mire nekem az égbe szöktek a szemöldökeim.

Két ujjamat a szemeim közé, az orromra csíptettem. Megdörzsöltem, majd egy szó nélkül sarkon fordultam és elindultam, hogy én nézzek szekrényt. Így lesz a legegyszerűbb. Ő addig hadd nézegesse a többi bútort.

***

- Na? - termett mellettem napom megkeserítője.
- Na mi? - kérdeztem vissza felvont szemöldökkel.
- Mit intéztél?
- Lesz egy, a meglévőhöz hasonló íróasztal, és egy színben hozzá passzoló szekrény.
- Szuper! - vártam a folytatást, de mivel nem érkezett, úgy döntöttem, inkább rákérdezek.
- A zöld szekrénnyel van terved?
- Van bizony! Jön az is. A vendégtérben jól fog mutatni.
- És mégis mit akarsz rátenni?
- Majd amit találok - rántotta meg a vállát hanyagul. - Cukros üveg, fényfüzér, dekorációs mütyürök. Van ott sok furcsa tárgy, ami majd kitölti a helyet.

Kifizettük őket, elrendeztük a szállítás részleteit és már indultunk is vissza a cukrászdába, folytatni a festést.
Így történt, hogy két bútorért mentünk, de hármat hoztunk el.