Cukorvarázs

Ötödik fejezet - Meztelen telefon

🍰2020. július 5.🍰

A következő reggelen kivételesen nem volt kánikula. Kellemes, friss napra ébredtem a hajnali órákban. Minél korábban szerettem volna elkezdeni a bolt takarítását, még mielőtt a nagy hőségnek akár csak lehetősége adódott volna megmutatni magát. Lefőztem egy adag kávét, löttyintettem bele egy kis tejet, és egy gyors reggelit követően már indultam is a boltba.

Odaérve nyomban seprűt ragadtam és nekiveselkedtem a kosz kipaterolásának. Óriási porfelhő kavargott az egész épületben. Kitártam ajtót, ablakot. Vastagon, füst módjára ömlött ki a poros levegő. A besütő napfény megvilágította a teret és a por apró szemcsékben csillogva szállingózott az ablak körül.
Léptekre, majd keserves köhögésre lettem figyelmes.

– Meg akarsz fulladni? – Levi az arca előtt legyezve a kezével közeledett felém. – Ez a hely rosszabb mint egy bánya.
– Kapj fel egy seprűt és segíts.

Nagy lendülettel sepertük a padlót, közben a gondolataim elszálltak a porral. Valahol nagyon messze jártak. Olyannyira messze, hogy csak a sokadik szólításra reagáltam. Bambán pislogtam a férfira, majd nevetve bocsánatot kértem.

– Min agyalsz ennyire?
– Magam sem tudom – merengtem el újból, és már megint nem voltam fejben jelen.

Egy régi emlék vetült elém; amire már-már nem is emlékszem. Kislány voltam. Talán hároméves, ha lehettem. Egy réten ültem, rengeteg virág között. Kicsivel arrébb a szüleim figyeltek mosolyogva. A növényzet susogva mozgolódott, majd egy szőke fejecske bukkant elő belőle. Apa felkapta a bozontos üstök tulajdonosát és odahozta mellém. A fiú egy virágcsokrot húzott elő a háta mögül. – Ezt neked hoztam – mondta vigyorogva. – De, hiszen tele van minden virággal! – nevetve körbe mutattam magunkon. – De én ezt külön neked szedtem. Barátságból. Ezek a legszebbek a réten – magyarázta hadarva. Felém nyújtotta, én pedig nevetve vettem át tőle és cserébe nyomtam egy puszit az arcára. A fiú egy foghíjas mosolyt villantott.

– Szandra! Hallasz?
– Oh, bocsi. Megint elbambultam.
– Észrevettem – nevetett fel. – Azt kérdeztem, lenne-e kedved egy kávéhoz holnap?
– Persze, szívesen.

Este rájöttem, hogy még meg kell írnom egy sürgős e-mail-t. Így csak annyira volt időm, hogy a hazarohanásom előtt felfirkantottam egy papírdarabra a telefonszámom.

Hazaérve ledobtam a holmim, megetettem Smaragdot, és már rohantam is a gép elé. A nagy projektem közepette elfelejtettem a határidőket is. Így történhetett meg, hogy a ma éjfélig elküldhető pályázatot is este hétkor kezdem megírni. Kilenc óráig szórakoztam a levél megfogalmazásával és a szükséges iratok keresgélésével. Miután nyugodtam ráütöttem a küldés gombra a fürdőszobába vettem az irányt. Tele engedtem a kádat forró vízzel és tusfürdőt locsoltam bele. Lekapkodtam magamról a ruháimat és a hatalmas habpamacsba belesüllyedve engedtem szállni a gondolataimat. A szőke kisfiú az éber álomból, csillogó kék szemek jelentek meg előttem. Egy fehér ing váltotta. Várjunk csak… Ez mi? Kezek. Az ing kigombolt nyaka. Borosta, egy markáns áll. Megint élénk kék szemek, szőke haj. De ez már nem a kisfiúhoz tartozott. Hanem egy férfihoz. Ezután Levi arca rajzolódott ki. A telefon hangos csörgésére tértem észhez. Kipattantam a kádból és a szobába rohantam. Ismeretlen szám volt.

– Halló.
– Szia Szandra, Levi vagyok.
– Szia.
– Bocsi, hogy ilyen későn hívlak, zavarok?
– Dehogyis. Mondd nyugodtan – közben elindultam vissza a fürdőszobába. Leraktam a telefont, kihangosítottam és törölközni kezdtem.
– Szandra, mi ez a hang? Valaki készül betörni hozzád?
– Isten ments! Csak törölközök.
– Törölközöl… – hangja értetlenséget sugallt. Belefogtam a magyarázatba.
– Igen, a kádból ugrottam ki a telefonért.
– Akkor te most… Te, öhm – megköszörülte a torkát. – Szóval, rajtad most nincs ruha?
– Levente!
– Nem szóltam! Jaj, mit fogok én ezért holnap kapni…
– Eredetileg miért hívtál? – szórakozottan megforgattam a szemem. Feleslegesen, ő ezt úgysem látta.
– Gyors leszek, mert nem tudom kiverni a fejemből, hogy te meztelen vagy – felsóhajtottam. – Holnap hányra menjek és hova?
– Még a címemet sem adtam meg?
– Nem bizony – nevetett ki.
– Na, figyelj, írjad. Bodza utca 132., és mit szólnál a két órához?
– Felírtam. Nekem tökéletes. Akkor holnap kettőkor ott vagyok érted. Jó éjszakát.

– Neked is, szia.