Cukorvarázs

Kilencedik fejezet - Kórház

🍰2020. július 29.🍰

Levi szemszög

A kávézóba indultunk. De sajnos nem értünk oda. Néhány sarokkal előtte, egy kereszteződésben álltunk az autóval. Vártam, hogy elfogyjanak a kocsik és én kifordulhassak. Meg is tettem, azonban amikor a kereszteződés közepén járhattam egy másik kocsi hátulról belénk csapódott. Ugyan tartott minket a biztonsági öv, a sofőr olyan sebességgel száguldott, hogy az ütközés következtében Szandra nagy erővel megfejelte a műszerfalat.

A következő, amire emlékszem már csak az, hogy a kórházban ébredek. Pár zúzódással, egy töréssel és egy kis agyrázkódással megúsztam. Szandra már nem volt ilyen szerencsés. Az ütés következtében agyrázkódása lett, majd komába is esett. Emellett megrepedt a bordája is. Engem néhány nap múlva hazaengedtek. Onnantól kezdve minden napomat Szandra mellett töltöttem. A mai is a sokadik ilyen nap volt. 

– Szandra, kérlek, kelj fel! Szükségem van rád. Hallod? Szandra – suttogtam a kórházi ágy mellett ülve. – Édesem, kérlek, nem akarlak elveszíteni.
Két hete történt a baleset. Ő két hete van kómában, én pedig körülbelül másfél hete ülök éjjel-nappal mellette. 
– Félek. Rettenetesen félek. Nagyon megkedveltem ezt a nőt ebben az egy hónapban. Szandra, kérlek. Ne hagyj magamra. Velem kell legyél. Kérlek szépen – kicsi kezét szorongattam. Fölé hajoltam és csókot nyomtam rá.

– Szia Levi – surrant be egy macska csöndességével a kórterembe Luca.
– Szia hugi – nem néztem fel rá. A barna nőt figyeltem továbbra is, és imádkoztam érte.
– Szegény lány. Nem ezt érdemli. Nagyon nem. Főleg azután, amin keresztülment – Luca átpakolt egy széket és leült mellém.
– Ezt hogy érted?
– Neked nem mondta el? – csodálkozott el a hugom.
– Mit kellett volna elmondjon? – kezdtem kissé ideges lenni. Szandra eltitkolt valamit?
– Hát.... Jó elmondom – sóhajtott fel feszengve. – Amikor tizennégy éves volt kiderült, hogy az anyja rákos. Folyamatosan járt a kezelésekre, de hiába. Végső stádiumú volt. Egy évvel később belehalt. Aztán tizenhét volt, amikor először volt barátja. A srác elhívta magához, Szandra pedig semmit sem sejtett. De... a fiú csak le akart vele feküdni. Csak szexre kellett neki. Amikor Szandrában ez tudatosult sírva rohant haza. Az apja és az unokabátyja meg akarták verni a fiút, de ő nem hagyta nekik. Két évvel később az egyetemen tetszett neki egy pasi. Az egyik barátnője elrángatta magával egy buliba, ahol Szandra próbált közeledni a fickóhoz, de ő lerázta. Azt mondta neki, hogy neki nem kell kövér lány és nem akar Szandrától semmit. Ezektől a szavaktól ő teljesen összeomlott.  Hetekig nem evett rendesen a félvállról odalökött megjegyzés miatt. Volt, amikor egy hétig szó szerint semmit sem evett. Ezek után teljesen bezárkózott. Egyetlen férfit sem engedett eddig közel magához. Csak téged.
– Istenem. Szegény nő. Miért ilyen rossz sorsot kapott?
– Nem tudom, Levi. De azt tudom, hogy benned megbízik. Egy férfiban sem bízik meg. Csakis benned. Vigyázz rá. Kérlek.
– Vigyázok rá, ígérem. De… várj! Azt mondtad, hogy az egyetemen visszautasította az egyik csávó és onnantól senkiben nem bízott meg.
– Mire akarsz kilyukadni Levente?
– Szandra még.... Szóval ő.... Neki.... Izé....
– Bökd már ki – meredt rám unottan a hugom. 
– Jól van na. Szóval. Szandra még nem volt senkivel?
– Nem – rázta a fejét Luca.
– Huszonkét évesen még.... Nem volt senki olyan.... Akivel.... Izé....
– Nem. Nem volt. Nem volt senki olyan, akiben olyannyira megbízott volna, hogy együtt legyen vele. A gimis eset pedig csak plusz ok erre.

Csak bámultam a mozdulatlanul fekvő nőre. Összefacsarodik a szívem, ha arra gondolok, hogy ez a gyönyörű nő ennyi kínt élt át.
Luca felállt mellőlem, mögöttem elmenve megsimította a vállam, amolyan biztatás képpen, hogy ne adjam fel.

– Itt maradsz? – fordult még vissza az ajtóból.
– Igen.
– Levi.
– Hm?
– Mit érzel iránta?
– Kedvelem. Sőt, tetszik nekem.
– Beleszerettél. Ne tagadd – eresztett meg egy gyenge mosolyt Luca és kilépett az ajtón. Magamra hagyott Szandrával és a gondolataimmal.

Próbáltam csillapítani a gondolataimat és a már régen gyakorolt hitemet előkeresve imádkozni kezdtem. Ujjaimat olyan szorosan fűztem össze, hogy az ujjhegyeim elfehéredtek. Mindezzel nem törődve halkan motyogni kezdtem, és reménykedtem, hogy Isten nem tagadott ki a szeretet köréből és meghallgatja a könyörgésem.