Cukorvarázs

Tizenharmadik fejezet - Büntetés és fagyis orr

🍰2020. augusztus 15.🍰

Szombat reggel van, 7 óra. Szól a telefon.

"Levi"

- Jó reggelt bellezza! Hogy aludtál?
- Jó reggelt Ünneprontó Levente! Jól, csak a telefonra keltem.
- Uhh... Bocsi. De... Hé! Mi az, hogy Ünneprontó Levente? Azt hittem kedvelsz - hallatszott a hangján, hogy "szomorú".
- Felébresztettél. Ezért most bűnhődnöd kell.
- Ugye nem akarod lemondani a... a randit?

A szavai megdobogtatták a szívemet. Nagy levegőt vettem és összeszedtem magam, hogy folytatni tudjam a visszavágást.

- Ne aggódj, odáig még nem fajultak a dolgok. De akkor is meg kell büntesselek - gondolkozni kezdtem, mivel is bosszanthatnák. - Aha! Tudom már! Egy hétig te fogsz mosogatni a cukrászdában!
- Ne már! Ez komoly? Nem teheted ezt velem! Szandra!
- De, de. Ez lesz a büntetésed.
- De akkor kevesebbet tudunk találkozni- a hangja egy kisgyerek nyafogásához hasonlított.
- Majd minden nap benézek hozzád.
- De az nem ugyanolyan. Én kettesben szeretek veled lenni.

Ez a pasi telefonon keresztül is zavarba tud hozni.

- Sajnálom. Ez van. Most pedig, ha megbocsátasz, visszaalszok. Szia Levi.
- Szandra! Le ne tedd! Szandra! Szandra! SZANDRA!

Kinyomtam a hívást és visszadőltem a kényelmes ágyamba.

***

Amikor legközelebb kinyitottam a szemeimet, 9 órát mutatott a falióra. Készítettem egy kávét és egy gyümölcssalátát reggeli gyanánt. Visszavonultam a szobába és a szekrény előtt megállva ismét gyorsan végigfuttattam a programot az agyamban a benne lévő ruhákról. Ma a farmerszoknyára és a fekete-fehér csíkos pólóra esett a választásom.

***

- Szia Szandra. Csinos vagy, mint mindig.
- Szia Levi. Köszi. Nem tudom mit mondhatnék viszonzásul - mosolyogtam rá gonoszan.
- Mondjuk, hogy jóképű vagyok?
- Nagy az egód - ingattam meg a fejem. - Inkább menjünk, te jóképű - nevettem és a vállára tettem a kezem jelzésül. Ezzel a mondatommal cukkolni szerettem volna, mégis vissza tudott vágni.
- Mondtam én, hogy jóképűnek tartasz! - virult ki az arca és boldogan indult el. - Fagyizó?
- Fagyizó.

***

- Miért ráztál le a reggel?
- Mert aludni akartam. Tudod, szombat reggel minden normális ember alszik.
- Akkor én nem vagyok normális?
- Sose voltál az - nevetettem fel a helyzeten.
- Hát, azért te sem vagy semmi, te nő.
- Ezt hogy érted? - néztem rá meghökkenve. Na erre a magyarázatra kíváncsi leszek.
- Simán elcsavarod bármelyik férfi fejét, ugye tudod?
- Nem tűnt fel.
- Pedig így van - bizonygatta.
- Például?
- Tessék?
- Mondj egy példát. Kinek a fejét csavartam el?
- Hmm... A Zsombiét - közölte, mire hatalmas kacagásban törtem ki.
- Hogyne. Meg az angol hercegét.
- Nem tudhatjuk.
- Na. De most komolyan.
- Nem mondhatom meg.
- Miért nem?
- Mert megígértem neki.
- Hát jó. Ha így állunk... - és a fagyit a férfi orrába nyomtam, majd szaladni kezdtem. Levi utánam.

Egy ideig kergetőztünk a parkban, majd sűrűn kapkodva a levegőt, nagy nevetések közepette lassítani kezdtünk es visszaállva normál, sétálós tempóba hazáig kísért.

***

- Ilyet soha többé ne csinálj.
- Nem fogok.
- Esküszöl?
- Ó, Őfelsége, esköszöm, hogy soha többé nem nyomok fagyit az orrába.
- Rendben. Jó éjt. Álmodj velem - kacsintott.

- Na még mit nem - nevettem fel. - Jó éjszakát.