Vulkán 10.

Terápia

Hétfő /Elso órám Korvinnal/

Ma mar foglalkozason is reszt veszek. Egyenlore kiengedtek a korterembol a jarkalosbol, járóbetegnek. Korvin azonban nagyon kivancsi ember. Rengeteget tud kerdezni.
- Mi történt 22 én?
- Nem is emlekszem már pontosan.
- Szeretném ha visszaemlékeznél.
- Hát én is sokmindent szeretnék de...
- Tiszta férjed vagy. - Szabi elmosolyodik es nagy levegovel megkér.
- Kerlek Anna. Legyen neked több eszed nálam. Beszéld ki magadbol a kedvemért jo? - Figyelem a mimikáját es bolintok.
- Boldog voltam. Túl vidám. Nevetgélve szalltam ki az autobol. Legyeztem magam a hőségben, a görög maxiruhámban. - Vadasz közelsége a nimfomán énemet pengette. Emlékszem akkor csak ilyen problemáim voltak. Mintha ezer év telt volna el. Most itt a klinikán megint par év utan, már azt sem tudom hogy megtörtént e valójában vagy csak egyszeruen álom volt. Egy rémálom.
- Mert Görögországba készültetek, ugye?
- Igen. - Akarhányszor belemerulok a gondolataimba mindig beleszol vagy belekérdez.
- Anna, hogyan történt a támadás?
- Pillanatok alatt.
- A kerdes az volt hogy hogyan. Figyelj, a terápia lényege az hogy beszelsz. Megmutatod nekem szavakban hogy mit éltél meg, ezáltal oldodsz fel. Es az a gomboc a torkodban egyre kisebb es kisebb lesz amig csak el nem tűnik. - Igaza van. Csak 22es nem csacsog. 22es meg sem szolal csak ha kerdezik. NEM VAGY 22ES!!!! - Elmondanad nekem hogyan történt? El tudnad mesélni nekem ugy hogy lássam magam elott? - Lenyelem a jo nagy gombocot es ranezek a ferjemre aki megigerte hogy minden lépésnel mellettem lesz. Eleg nehez ugy beszelni ha nem akarod bantani a szavaiddal a ferjed. Probalom szepen. Ugy hogy meg tudja majd emészteni. De örülok hogy itt van. Nelkule nem menne.
- Rendben. De előre szolok hogy nem lesz szep. ..... Vették ki a bőröndöket. Szabival csokot valtva vártuk az őröket hogy átfésüljék a gépet. Aztan a kisgép felől nem az őrök jottek vissza hanem...... sok sok ember akik nem hozzánk tartoztak. - Behunyom a szemem es végigsöpör rajtam az adrenalin.
- Ezutan mi történt?
- Megijedtem. A nyakamba furodott valami, ahogy Szabinak is. Kirántott valami pirosat de már alig lattam. Olyan gyorsan sötétült el minden. Arra emlékszem hogy magához szoritott hogy ne verjem be a fejem eséskor. Ezutan a hangok is megszüntek. - Fel kell állnom. Nem tudok ugy beszelni hogy nyugodtan ülök a kanapen. Jarkalni kezdek mint egy ketrecbe zart oroszlán.
- Tudod folytatni vagy tartsunk szünetet?
- Ki szeretnék menni.
- Szabad vagy. Szabadon kimehetsz és ha szeretnéd kint is beszélgethetünk.
- Nem akarok többet beszélni.
- Rendben. Akkor tartsunk egy kis szünetet. Setalj egyet, de Anna utana folytatjuk rendben?
- Érzem hogy jön a dacom. Az a belso valami azt orditja bennem hogy NEEEEEEE. - Es azt is tudom hogy ujra elontott a hormonrobbanas. Erzem hogy orditani akarnék. Szabi azonban ezt nagyon is jo jelnek veszi.
- Ujra van akarat benned. Nem baj Anna add ki magadbol. Visszater majd a regi valos éned.
.....

Majdnem fél ora telt el mire ratudtak venni hogy ujra megprobaljam. A tököm sem akarja ezt az egészet.
- Igy talan jobb lesz. - tölt egy csészét - Ha pánikod lenne hoztam teát. Idd meg így konnyebb lesz. Ellazulva.
- Jó. - Huuu de nincs ehhez kedvem.
- A délelőtt ott tartottál hogy elaltattak. Tudnád folytatni? - Az ablakok nyitva de mégis zarva erzem magam.
- Annyi nőt lattam már álmomban hogy hova kerulnek. De a farkasok ezek utan már tudom, egy királyi bánasmodot adnak a szolgáknak. Asztalra teszik őket es nem bantjak. Vannak szabályaik. Es azokat betartják. Nem ugy mint amit velem tettek. Abban nem volt szabaly nem volt tisztesseg nem volt semmi csak agresszio. - Dul bennem a harag. Fuldoklom a konnyeimben ezert Szabi mellém ül átkarolva megfogja a kezem es a nyugtato teabol itat.
- Már vége Kincsem. Vége van.
- Nincs vége. - haborodom fel. - Ha lehunyom a szemem.... - daralni kezdek elaztatva a polojat - Hiába ébredtem fel. Érted? Olyan volt mint egy rémálom. Az én rémálmom. Még most is fogoly vagyok. Vártam hogy felkeljek. Vártam hogy ott legyél es azt mond ez csak álom volt. Hogy elmenjunk a zuhanyba hogy érezzelek de teltek a napok és nem akartam felébredni. Te meg nem voltál sehol. - Megállok mert most eppen nem jo embert hibáztatok. Szabi simogatja a hatam aztan osszeszedem magam es megint hatradolok a kanapen.- Hol voltál? - De ezt nem tehetem vele.
- Jaj Kincsem. - Nem tehetem ezt vele. Nem hibáztathatom őt. Nem tehetem. De mégis harag van bennem. Azt mondta hogy megvéd. Hogy ha azt teszem amit mond akkor nem bántanak. D is megigerte hogy megvéd aztan meghalt. Nem tudok bizni. Senkiben. - Kerestelek. Teged keresett mindenki. Uton voltam hozzád. Minden nap egy kicsit kozelebb. - Es a szörnyű az hogy tudom. Le sem tagadhatom magam elott sem. Mert tisztaban vagyok vele. Lattam álmomban hogy közeledik. Éreztem az aggodalmat Davi szemein át.
- Szeretnél egy kis szünetet? - Szinte egyszerre mondjuk ki egymas szemébe révedve.
- Igen.
.....