Másnap reggel aztán megnyugodva élveztem a hétvégének reggeli első perceit. Hamarabb keltem, mint Csanád( mondjuk azt nem könnyű felülmúlni), és a fürdőszobába vettem az irányt. Gyorsan megmostam a barna tincseimet, mert nagyon rám fért volna már egy hajmosás, majd le is tusoltam, majd a derekamra meg a hajamra kötve egy törölközőt, visszamentem a szobámba, majd bezártam kulcsra az ajtót, mert nem szerettem volna, ha Csanád benyit hozzám. Átöltöztem egy rövid nadrágba, meg egy pulcsiba, aztán kiengedtem a hajamat, és visszamentem a fürdőbe, hogy megszárítsam a hajamat. Bedugtam a hajszárítót, aztán beindítottam. Megéreztem a szárító hülye zúgását.
-Bazdmeg, te sose unatkozol véletlen? - jött unott, de annál idegesebb arccal Csanád a szobámba.
-Zavar, hogy én csinálok is valamit? - meredtem rá lesajnáló arccal.
-Én is csinálok valamit- fintorgott. -Alszok. Meg amit szoktam általában.
-Hah. Férfiak- forgattam meg a szememet, aztán belenéztem a tükörbe, és ismét felé fordultam. -Kimennél?
-Miért? Van olyan amit nem láthatok? Hidd el, láttam már én melleket.....- ekkor erőből a csupasz mellkasára csaptam.
-Azta de perverz vagy! - néztem rá elképedve, mire egy öntelt mosollyal meredt rám, és az egyik szekrényhez dőlt.
-Mondták már- vonta meg a vállát.
-De NEM érdekel. Menj ki. Légyszíves- szóltam rá.
-Miért? - döntötte oldalra a fejecskéjét.
-Jaj, de idegesítő vagy! - nyögtem fel fáradtan. - Annyira nem érted a nőket!
-Kiskorú vagy, de ne zavarjon- forgatta meg a szemét. - Szóval gyakorlatilag nem vagy nő. Csak kislány.
-Leszállnál rólam? Köszi- majd újra beindítottam a hajszárítót. Komolyan. Csanád pofátlanul végig nézte ahogyan megszárítom a hajacskámat, amit amúgy rendesen utálok. Oké, a hajmosás még elmegy, mert azt lehet élvezni, de a szárítás?? Az olyan dögunalmas, mint Csanád élete.
-Amúgy este egyedül leszel- közölte hirtelen, mikor végeztem, és elpakoltam a szárítót.
-Ok. Semmi közöm hozzá- vontam meg a vállamat, majd a szemébe néztem. Erre elvigyorodott.
-Koncertem lesz-mondta.
-És erre valaki kíváncsi volt, vagy? - érdeklődtem, mert én egy szóval sem mondtam, hogy érdekelne.
-Ja. Te- biccentett.
-Honnan veszed?
-A szemedből. És azt is, hogy bejövök neked- kacsintott, majd kiment, engem meg ott hagyott az őrült gondolataimmal.
Na igen. A szemem. Khm...még születésemkor keletkezett. Ennek amúgy úgy az okát nem tudom, hogy mitől van, de a pupillám egyáltalán nem átlagos kör alakú, hanem belül kissé betört, és szív alakú. De úgy hangot soha nem emeltek neki. De most Csanád. Pff...ezt a gyereket heregolyón kéne egyszer rúgni, annyira beképzelt egy fazon.
Lerobogtam a lépcsőn majd a konyhába mentem, és neki álltam reggelit készíteni.
-Nekem is csinálsz? - kérdezte a kanapéról Csanád, miközben unottan nyomkodta a telefonját. Hobbija...
-Nem- ráztam meg a fejemet, majd kikerestem egy serpenyőt, és felraktam a tűzre. A hűtőből kivettem egy csomag tojást.
-Miért? - éreztem, hogy ráncolja a homlokát.
-Mert. Egy paraszt vagy. És én parasztoknak nem csinálok kaját- feleltem, és elvigyorodtam.
-Na köszönöm. Te meg egy felfuvalkodott öntelt béke- mondta, mire felvont szemöldökkel néztem rá. Odasétáltam hozzá, majd egyszerű mozdulattal feltörtem a fején a tojást. Elkerekedett szemekkel meredt rám, majd egy nyertes vigyorral visszamentem a konyhába és neki álltam a reggelinek.
Hali!!!!!! Íme a mai első fejezetem a mai napon. Lehet, hogy hozok ma mééééééééééég!!! Ha tetszik vote/komment! 💖💖💖
Helga
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Tehetetlen ~ Ercsé ff
Romantizm-Anya! Erről nem volt szó! Ez meg ki? - mutattam a szőkés-barna hajú fiúra, aki lazán támasztotta a konyhapultot. -Ugyan, már. Ne legyél modortalan. Mutatkozz be- biccentett anya a fiúnak. -Ranga Csanád- húzta ki magát büszkén(?). -Mondania kellene...
