A titkos vendég | Jude Bellingham ff. |

1.

Eljött végre az a nap, amit már évek óta várok. Végre hivatalosan is mondhatom, hogy sportfizioterapeuta, gyógytornász vagyok. Mindemelett sportmasszőr szakmát is kitanultam. Gyerekkori álmomat válthatom végre valóra. Mindig is az volt a vágyam, hogy ezt csinálhassam. 14 évesen volt egy komoly keresztszalag szakadásom, amit focizás közben szereztem, azóta sem mertem újra játszani, csak néha hobbi szinten. A rehabilitáció alatt a szabadidőm nagy részét otthon foci meccset nézve vagy a gyógytornásznál töltöttem. Hónapokig tartott, hogy újra, fájdalmak nélkül tudjak lábra állni. Most már rajtam a sor, hogy segítsek mások felépülésében.
Már rengeteg állásajánlatot megnéztem, amit itt Angliában hirdetnek, de egyik sem győzött meg. A foci iránti szeretetem és a bennem élő kislány végig azt súgja a fülembe, hogy merjek nagyot álmodni, és próbálkozzak be kedvenc csapatomnál a Real Madridnál.
Volt egy üresedés, szóval remegő kézzel, de elküldtem a jelentkezést.

Napok teltek el, mióta elküldtem az önéletrajzomat, és egészen addig nem is kaptam választ, amíg péntek délután meg nem csörrent a telefonom.

-Buenas tardes! - köszönt bele a telefonba, egy amilyen mély, olyan boldog hangú férfi - Mia Brown, igaz? - folytatta
-Jó napot! Igen, én lennék az. - válaszoltam, de a hangomon érzékelhető volt, hogy elmosolyodtam
-Megkaptuk a jelentkezését a gyógytornász állásra. Öröm volt olvasni, hogy ilyen fiatalon máris két szakmával rendelkezel! És persze óriási előny, hogy folyékonyan beszélsz spanyolul - mondta, majd egy nagyot sóhajtott, az eddig arcomon ülő mosoly hirtelen köddé vált a sóhajtás hallatán - Viszont nem vehetjük fel erre az állásra. Lehet legjobb lesz a szakmájában, de nagyon friss diplomás, és még nincsenek tapasztalatai. Mi pedig világhírű sportolókkal dolgozunk együtt, és nem szeretnénk, hogy rajtuk kísérletezz - mondta a hangjában érződő sajnálattal és együttérzéssel
-Ohh, értem. És...? - kezdtem bele csalódottan, de megállított
-Még nem fejeztem be! - szólt közbe egy halk nevetés kíséretében - Van még egy üres állásunk, riportert keresünk. - folytatta
-Háát, az nem nekem alkalmas munkakör. - nevettem zavaromban, mert tudtam, hogy mit szeretne
-Jajj Mia, ne szerénykedj! Utána néztünk kicsit a múltjának, színészkedett egészen alsó tagozatos korától az érettségiig. Szavalóversenyek tömkelege, szóval nem idegen a szereplés. Ezek mellett még a kisugárzása is roppant megnyerő! - győzködött
-Ha ezt elvállalom, akkor a jövőben van rá lehetőségem, hogy a csapat sportfizioterapeutája legyek? - kezdtem gondolkodni
-Igen, másod állásban tudsz vállalni sérülteket, és mi néhány gyógytornára benézünk, hogy szemügyre vehessük, hogyan dolgozol. - mondta kedvesen
-Ahj, jó, legyen. Elvállalom. - sóhajtottam
-Szuper! Holnap délelőtti gépre veszünk jegyet, és sok szeretettel várjuk itt Madridban! - mondta hihetetlenül boldogan.

Néhány részletet még megbeszéltünk az állással kapcsolatban, majd leraktuk a telefont.
Kissé csalódottan dőltem hátra az ágyamban, és egy óriásit sóhajtottam.
Az álmom fele kész, Real Madridnál leszek, de nem ér semmit, ha a fő célom, vágyam nem valósult meg. Hiába van később esélyem rá, de a gyakorlati időm egy év biztosan van.
Az ágy végébe dobott telefonomért nyúltam, hogy elmesélhessem a szüleimnek és a húgomnak, hogy mi is lesz a dolgom és hol.

-Szia Anya! Apa és Tracy a közeledben van?
-Szia kicsim! Itt vannak mellettem. - hangsoította ki a telefont - Sziaa! - köszönt apa és a húgom egyszerre
-Sziasztok! Képzeljétek... - meséltem el nekik azt a telefon hívást, ami talán 10 perce ha véget ért.
-Úristen Mia, akkor te Jude Bellinghammel fogsz dolgozni? - hallottam kicsit messzebbről Tracy hangját. Valószínűleg annyira örül, hogy fel-le futkározik a szobában. Hiába 16 éves, de nagyon nagy Bellingham rajongó. Ha már ő is angol, mint mi, és ráadásul a kedvenc csapatunkban játszik. Tracy szerint jól is néz ki, de én ezzel vitatkoznék. Bár azt hozzátenném, hogy sosem az adott játekosokat nézegettem a pályán, hogy milyen jól néznek ki, engem csak a foci érdekelt.
-Igen - nevettem