A titkos vendég | Jude Bellingham ff. |

10.

Annak ellenére, hogy abban állapodtunk meg, hogy nem alszok nála, mégis sikerült még nála bealudnom.
Talán 6 óra lehetett, amikor megébredtem. Óvatosan megpróbáltam kikelni az ágyból, hogy ne keltsem fel.

-Mit csinálsz? - motyogta még szinte félálomban, amikor észrevette, hogy nyitom ki a szoba ajtaját.
-Muszáj haza mennem, de nem sokára úgyis találkozunk! - nyomtam egy puszit a szájára
-Megint le akartál lépni anélkül, hogy szóltál volna? - ült fel csalódottan. Én meg csak a padlót kezdtem kémlelni.
-Sajnálom, igyekszem erről leszokni! - mondtam halkan
-Ideje lenne! - húzott egy halvány mosolyt, majd átölelt. - De akkor menj nyugodtan, aztán majd edzés előtt megkereslek. - puszilta meg a homlokomat.
Elköszöntünk egymástól, én pedig haza siettem.

-Tehát te és Jude Bellingham. - hallottam a húgom hangját a nappali felől - Biztosra állítottad, hogy nem a focisták miatt vagy itt, sőt milyen lecseszéseket kaptam, amikor a titkos szex partneredről beszéltem. - nevetett gúnyosan
-Neked meg mi bajod van? Tegnap előtt is még tök okés volt minden. - akadtam ki
-Hogy mi bajom? Amúgy semmi, de szólhattál volna, hogy "celeb crushom" - mutatott idézőjelet az ujjával - a nővéremmel fekszik össze.
-Jude nem a szex partnerem és nem is fekszünk úgy össze! - vágtam rá
-Akkor szimplán az egyik titkos vendéged, akivel rendszeresen együtt alszol? - húzta fel a szemöldökét. Leesett Tracy játéka, egyedül az zavarja, hogy még nem avattam be, és csak a részletekre kiváncsi, és támadni próbál ahelyett, hogy csak megkérdezze, hogy na mizu.
-Mit szeretnél tudni? - ültem le mellé a kanapéra keresztbe tett kézzel
-Mindent! - csillant fel a szeme.
Nagyjából elmeséltem neki mindent, a tegnap estét leszámítva.
-És tudja, hogy még szűz vagy? - suttogta
-Tudja. - sóhajtottam
-Azt a kurva, te tényleg szerelmes vagy! - nevetett fel
-Na, halkabban már! - fogtam be a száját
-Mit szólt hozzá? - faggatott tovább
-Azt mondta, hogy semmit sem fogunk elsietni, és hogy szeret. - halkultam el a végére
-Hűhaa! - veregetett hátba Amy
- Te mióta állsz itt? - lepődtem meg
-Mióta haza jöttél. - nevetett, majd lepacsizott a húgommal
-Te hova mész ilyen korán, hogy kicsípted magad? - mértem végig a barátnőmet
-Jobe jön értem, elvisz reggelizni. - vont vállat
-Akkor most te avass be minket! - fordultam felé
-Majd a tali után mesélek! - kacsintott
-Randi, nem tali! - vágtuk rá egyszerre Tracyvel

Jobe Judedal jött Amy elé, ők tovább mentek a randira, mi pedig munkába mentünk.

-Ma délután gyógytorna? - nézett le rám, miközben az edzőközpont felé sétáltunk
-Igen, de ma már nem nálam. Hivatalosan is dr. Lopeznél dolgozok. - mosolyogtam. Tegnap ezt az infót elfelejtettem megemlíteni neki.
-Komolyan? - látszott rajta, hogy velem együtt örül. Csak bólintottam válaszként. -Büszke vagyok rád! - fordított magával szembe, magához húzott és megcsókolt. Nem messze a bejárattól álltunk meg, szóval valószínű volt, hogy másik is szemtanúi voltak a pillanatnak.
-Menjetek szobára, baszki! - nevetett Vinícius az ajtóban állva
-Oksi! - nevetett Bellingham a csapattársával.

Az aulában elköszöntem a két focistától, majd elindultam az irodám felé.

-Mia, be tudnál jönni? - szólt utánam komoly hangon Florentino Pérez, a csapat elnöke. Aggódni kezdtem. Mi van ha én és Jude lebuktunk? Akár a románc, de a legnagyobb probléma a titkos gyógytorna.
-Persze! - fordultam vissza
-Hallom megvan a munka dr. Lopeznél - kezdett bele
-Igen. - bólintottam egy aprót
-És mást is hallottam. - itt egy kis hatás szünetet tartott - Úgy tudom, hogy a kishölgy és Bellingham megtalálta a közös hangot. - mosolygott, ami miatt egy kicsit meg is nyugodtam. Egyetértésként csak bólintottam egyet, megint. - Nem kell aggódnod, mi nem vagyunk a belsős viszonyok ellen, amíg nem akadályozza a munkátokat. - nyugtatott
-Ezt jó hallani! - mosolyogtam. Alighogy kimondtam egy ismerős hangot hallottam meg, aki minden köszönés nélkül csak úgy benyitott.
-Ancelotti merre van? - kezdte - Hát te? Hogyhogy itt? - nézett felém Jude, amint észrevett
-Épp rólad volt szó. - nevetett az elnök
-Nem aggódok, hogy miről lehet szó. Rólam csak szépet és jót lehet mondani. - kacsintott
-Ülj le te is! - mutatott a mellettem lévő székre señor Pérez. A focista minden ellenkezés nélkül hajtotta végre az utasítást. - Akkor meséljetek erről a kibontakozó románcról, minden jól alakul? - érdeklődött
-Minden tökéletes! - foglalta össze röviden Jude
-Szaktudása is megfelelő? - kérdezett tovább. Bellinghammel egymásra néztünk, tudtuk, hogy kiderült a mi kis titkunk. - Rajtam kívül más nem tudja, és nem is fogja. Nem akarok Mia állásával játszani. - nagy kő esett le a szívemről
-Mia tudja mit csinál. Váratlanul érkeztem meg hozzá, alig érkezett meg, eszközök nélkül volt még akkor, de mégis 100%-os ellátásban részesített. - részletezte a focista - Egyből tudta, hogy mi a bajom, és mit kell vele csinálni. Azóta érezhető a javulás, amiért borzasztóan hálás vagyok neki! - tette a kezét a combomra
-Ez már egy jó pont. Mikor mész hozzá legközelebb? Magamra vállaltam, hogy figyelem Mia munkáját a szakmájában, és később döntünk róla a bizottságban. - mosolygott
-Ma délután, innen oda megyünk. - válaszolta az angol
-Rendben, akkor ott találkozunk! - fejezte be a beszélgetést.

Átmentem a fiúk edzésére, amiről felmérést is kellett írnom. Leginkább a feladatokat és a srácok teljesítményét kellett feljegyeznem.
Két edzés között megnéztem a heti tervet, mikor és milyen interjúkra kell számítanom. 3 nap múlva meccs, aznap meccs után kell egyet csinálnom, de arra nem tudok készülni, mivel a meccs végeredménye határozza meg, hogy kivel és mit kell beszélnem. Addig pedig még 2 videót kell felvenni, az egyik betekintő egy edzésbe a másik pedig Mbappé, Tchouaméni és Carvajal, Vázquez párosával lesz, ahol a páros egyik tagja olvas fel szavakat a saját anyanyelvükön, miközben a másik félnek fejhallgató van a fején és a másik szájáról kell leolvasnia a szót.
Viszonylag nyugis hét lesz, így tudok koncentrálni dr. Lopeztől kapott munkámra.
Volt még egy óra szünetem az edzésig, szóval elrohantam vásárolni.

-Hé, Mia! - ragadta meg az ismerős hang tulajdonosa a csuklómat.
-Jack? - döbbentem le az exem látván.
-Pontosan! - csúsztatta a kezét a derekamra, én pedig a sokk miatt nem tudtam ellenkezni - Hol hagytad a drága focista faszidat? - nézett körbe gúnyosan
-Hagyj békén! - löktem el magamtól, mikor észhez tértem
-Édesem, tudod te is, hogy nem azt nyomorék csávót szereted, hanem engem. - húzott magához, de olyan erősen, hogy már fájt és leszedni sem tudtam magamról a kezét.
-El vagy tévedve! Az a szerinted nyomorék csávó legalább tud normálisan bánni velem és tényleg szeret, ahogy én is őt! - próbáltam kiszabadulni
-Csak maradj csendben! - csítitott, mikor alig pár centire volt a számtól
-Hagyj békén! - dadogtam. Kapkodva kezdtem venni a levegőt és a lábam is kezdte megadni magát
-Ember, nem hallod mit mond!? - szaladt oda egy ismerős, és lelökte rólam az elmebeteg exemet. Jobe volt az. - És jobban teszed, ha elmész mielőtt bajod lesz! - fenyegette
-Köszönöm! - fúrtam az arcom a kis Bellingham mellkasába. Már annyira bepánikoltam, hogy a könnyeim is utat törtek.
-Ki volt ez a srác? - kérdezte aggódva
-Az exem - szipogtam
-Mit keres ez itt? - akadt ki
-Nem tudom. - motyogtam
-De ne aggódj, Mia! Nem lesz baj, Jude és én is vigyázunk rád! - ölelt magához szorosan.

Jobebal együtt mentem vissza dolgozni, ahol egyből bele is futottunk Judeba.
-Jobe? Te mit csinálsz itt? - kérdezte meglepődve. Az öccse mindent elmesélt neki. Az idősebb Bellingham is hasonló nyugtatásban részesített.
Jobe is bejött velem az edzésre. Amikor éppen nem írtam, akkor faggattam egy kicsit Amyről.

Az edzéseknek vége, ami azt jelenti, hogy mára végeztem, már csak a gyógytorna vár rám.