A titkos vendég | Jude Bellingham ff. |

3.

Másnap reggel 7-kor keltem. Kimentem a konyhába, benéztem a hűtőbe, hogy miket is hoztak nekem. Na igen, tegnap, miután megrendeltem a kaját, akkor vettem észre egy kis cetlit a pulton, amin az állt, hogy bevásároltak nekem, ha esetleg nem tudnék az első napokban elmenni boltba, szóval a hűtőben és a szekrényekben megtalálok mindent.
Megcsináltam a zabkásámat, és miközben ettem, elővettem laptopomat és megnéztem, hogy pontosan mi is lesz az interjú témája, illetve kikkel. Az interjú Carvajallal, Mbappéval és Bellinghammel lesz. A téma semmi extra, Danielt az EB győzelemről kell kérdeznem és, hogy mik a tervei erre a szezonra. Jude-dal is kell beszélnem, hogy hogyan élte meg a döntőt stb. Kyliannel meg szimplán arról, hogy hogy érzi magát itt, mit vár ettől a szezontól. Viszont, ami utána jön...
YouTube csatorna néha el van egy kicsit hanyagolva, nincs olyan sok tartalom megosztva, hogy milyenek a játékosok a pályán kívül, milyen a kapcsolatuk egymással, szóval ma még egy ilyen videót is fel kell venni. Szerencsére nekem nem kell szerepelnem benne, vagyis csak a hangom fog hallatszódni, de ez a legkisebb probléma. Állításokat kell felolvasnom a csapat játékosairól vagy stábtagjairól, három játékosnak meg ki kell találnia, de mondhatja, aki előbb rányom a csengőre. Persze az nyer, akinek a legtöbb pontja lesz. Ez mind szép és jó, de ki az a három három játékos? Vinícius, Rodrygo és JUDE BELLINGHAM. Miért van ott mindenhol, ahol nekem is ott kell lennem? A tegnapi után nem szeretnék félreértéseket, erre szinte egész nap vele leszek. Ja, és tegnap a szemezéskor pont Vini és Rodrygo ült mellette, akik történetesen végig nézték az egészet. Izgi lesz!

Az edzések 9-kor kezdődnek, szóval lassan ideje készülődnöm. Nincs megszabva, hogy mibe kell mennem, csak legyen számomra kényelmes. Egy farmer rövidnadrágot választottam, ami nem feszülős és kicsit szakadt a hatása az aljánál, ehhez egy piros, spagetti pántos toppot választottam. A hajamat kivasaltam, és a szokásos no makeup makeupomat csináltam meg. 8:40-kor el is indultam az edzőközpontba. Úgy gondoltam inkább megyek előbb, minthogy elkéssek. Amikor beléptem az aulába először észre sem vettem, hogy más is van ott, szóval elindultam a folyosó felé, ami a stábtagok öltözői és irodái felé vezet.

-Nem is köszönsz? - szólt utánam egy hang, amikor elindultam a folyosó felé - Nem lesz ez így jó - rázta meg a fejét egy halvány mosoly kíséretében Bellingham
-Ne haragudj nem vettelek észre! - fordultam vissza, de borzasztóan zavarban voltam, mint eddig mindig, amikor hozzám szólt.
-Talán nem haragszom - kacsintott - De csak azért nem, mert te vagy az első riporter, aki nem késett el az első napján sem. - lépett mellém, majd átkarolt. Hogy mit csinált?? - Gondolom az irodákhoz mész - mutatott a folyosóra - Elkísérhetlek? - mosolygott. Mi ütött belé, hogy ilyen kedves velem? Tegnap meg az volt a baj, ha egy riporternek bejött, vagy legalábbis eléggé szimpatizált vele.
-Nem szükséges, egyedül is odatalálok. - szedtem le a vállamról a kezét - Meg nem szeretném, hogy miattam késs el edzésről. - magyarázkodtam
-Vétek visszautasítani Jude Bellingham ajánlatát,- nevetett - de te tudod - vont végül vállat
-Majd úgyis lesz elég idő együtt az interjúknál, viszont én megyek, tényleg nem szeretnék elkésni. Szia! - köszöntem el tőle és egyből el is indultam arra, amerre már egyszer elindultam
-Már várom! - kiabált utánam, amire én csak egy mosollyal reagáltam, amikor hátranéztem.

Őrületbe kerget. Miért viselkedik velem így? Mármint nem rossz ez így, de hűha, nem tudok kiigazodni rajta. Vagy mással is ilyen?
Félek, hogy Tracy meséi és az, ahogy Jude viszonyul hozzám az elmúlt két napban, előhozza bennem azt, amit eddig soha, de a húgom helyettem is átéli, vonzódik egy híres focistához, akinél amúgy esélye sincs.
Fél tíz környékén elindultunk a már keményen edző fiúk felé. Konkrétan a nézés is fárasztó volt, örülök, hogy nem nekem kell csinálnom.
Az edzés közben rengetegszer összetalálkozott a tekintetem Bellinghamével. Merjem jelnek venni?
Bent volt a srácok a teremben, mindenki a személyre szabott edzését csinálta, voltak akik súlyokkal guggoltak, ahogy Jude is. Kétlem, hogy Jude nem bírná, de olyan fura volt az arca, mintha fájdalmai lennének.

-Hé, Mia, gyere! - zökkentett ki a gondolataimból Ancelotti - Megmutatom hol lesz az interjú. Előtte picit átbeszéljük, hogy hogyan es mit is szeretnénk. Ne aggódj, ha először nem megy, sosem csináltál még ilyet. Bár a múltadból kifolyólag ezzel sem lesz bajod! - mondta a vezetőedző.
Egy üres terembe érkeztünk, ahol az egyik fal tele volt a csapat szponzoraival, itt lesz az interjú.
Ancelottival megbeszéltük a mai interjúk témáját, amit igazából reggel már megnéztem.

-Ha már én érkeztem meg elsőnek, kezdhetünk velem? - lépett be büszkén Jude
-Persze! - mosolygott a kamerás
-Nagy levegő, beszív, kifúj! - mondogattam magamban biztatásként

-Hola Madridistas! - üdvözöltem a szurkolókat - Nos, Jude ma már te is csatlakoztál a csapathoz az EB utáni szabadságod után. Hogy érezted magad az első madridi edzéseden a szezonban? - kezdtem bele a számomra megadott témakört
-Jó volt a kis nyaralgatás, de jó visszajönni, hiányoztak már a srácok. - mosolygott
-Az angol válogatottal egészen a döntőig jutottatok, de végül a spanyolok 2:1-re legyőztek titeket. Milyen érzések voltak benned az EB ezüstérem után? - folytattam
-Egyszerre voltam csalódott és boldog. Már az is jó, hogy a döntőig jutottunk, viszont nyerni akartunk, de ez érthető. Másodiknak lenni a legrosszabb, ott éppenhogy lecsúszik arról, hogy ő legyen a legjobb. Ezért is voltunk csalódottak. - válaszolta
-Mi a motivációd az előttetek álló szezonhoz? - tettem fel az utolsó kérdést
-Mindig is maximalista voltam, mindig jobb akarok lenni. Szeretnék még jobb lenni, mint legutóbb. - kacsintott
-Köszönjük a válaszokat Jude! - zártam le az interjút, Jude válasza csak egy mosoly volt.

Odaléptem az asztalhoz, hogy igyak egy korty vizet.
-Ha nem gond, akkor megnézném a többi interjút is. - lépett mögém az angol focista, közben engem meg megijesztett, nem vettem észre, hogy odajött.
-Ha nem ijesztgetsz, akkor talán lehet róla szó. - fordultam felé, viszont azzal nem számoltam, hogy így eléggé közel kerülök hozzá. Alig volt köztünk pár centi. Jude elvett egy vízzel teli poharat és elindult a kamera mögötti egyik szék felé.
Mbappéval és Carvajallal is gyorsan lezavartam az interjút. Elég jól sikerültek.

-Ügyes kislány vagy! - lépett mellém Jude ismét
-Nem vagyok kislány, de azért köszi! - mondtam, de újra zavarba jöttem, mint korábban
-Ha te mondod - sóhajtott - na de gyere, ránk várnak! - ragadta meg a csuklóm és maga után rángatott egy másik teremig, ahol már Vini és Rodrygo a stábtagokkal már tényleg várt minket.
Jude leült melléjük a kanapéra.
Gyors felvezetés után el is kezdtük a játékot.

-Újonnan érkező, de hamar beilleszkedett tagja a csapatnak - olvastam fel a 7. állítást. Tegnap jöttem és máris téma vagyok, menő.
A két brazil és az angol szinte egyszerre csapott a gombra, de Bellingham picivel gyorsabb volt.
-Csak nem a kisasszony lenne az? - mutatott rám és kacsintott
-Talált süllyedt! - nevettem

Talán 20 perces lett a videó. Nagyon jól szórakoztunk.
Judedal ketten maradtunk a végén. Amikor elindult az ajtó felé, láttam, hogy mintha egy kicsit sántítana.

-Hé, Jude - szóltam utána
-Igen? - fordult vissza meglepődve
- Mi történt a lábaddal? Sántítasz -osztottam meg vele az észrevételemet.
-Csak picit meghúztam ma edzésen nem komoly - legyintett
-Ha csak meghúztad volna, akkor nem sántítanál.- jelentettem ki
-Miből gondolod? - nézett rám furcsállva a helyzetet
Nagyot sóhajtottam, majd olyan közel mentem hozzá, hogy senki ne hallhassa véletlenül sem, amit mondok neki.
-Nem riporter vagyok - néztem fel rá - hanem gyógytornász és sportmasszőr, de nem akartak arra az állásra felvenni, mert még friss diplomás vagyok - suttogtam szomorúan - Innen tudom, hogy ez nem csak húzódás
-Hűha - mondta meglepődve - Viszont azt várhatod, hogy elmenjek Joséhoz, ártana az egomnak - jelentette ki határozottan miközben lehajolt, hogy a szemembe nézhessen
-Majd én intézem - csúszott ki a számon
- Itt és most? - nézett kikerekedett szemekkel
- Itt nem vállalhatom el, ha kiderül, akkor kirúghatnak - suttogtam
-Akkor? - nézett értetlenkedve
-Most megyek majd haza, szedd össze a cuccaidat, és gyere, tudod hol lakok - mondtam a legelvetemültebb ötletemet és a választ sem vártam meg, csak elindultam az irodák felé, onnan pedig haza siettem.