A titkos vendég | Jude Bellingham ff. |

2.

Az összes stábtag ott volt. Mindenki nagyon kedves és nyitott. A csapat regenerálódás-specialistája is ott volt, José Carlos García Parrales, akivel rengeteged beszélgettem.
A stadionhoz érve, mindannyian leszálltunk a buszról, és mintha valami turisták lennénk, egy nagy csordában besétáltunk. Nagyon izgatott voltam, hiszen eddig még sosem jártam a Bernabéuban. Az biztos, hogy a mai napom teljes egészében felejthetetlen lesz. Gyerekkori vágyaim valósulnak meg, nem akárhogyan, hiszen testközelből nézhetem, ahogy a kedvenc csapatom uralja a játékot.
Megmutatták az előteret, melyik folyosó merre vezet, a lelátókra való bejáratot, a real öltözőjét, illetve az ellenfél öltözőjét. A szakmai stáb öltözője nem sokkal a fiúké mellett van. Az egyik folyosó tele van szertárral, erre vannak a mosdók és a focistáknak fenntartott szoba, ahol a masszőr kezelésbe tudja őket venni. Egy álom lehet itt dolgozni.

-Várod már a találkozást a srácokkal? - bökött oldalba José, amikor már a busz felé sétáltunk.
-Nem tudom, vagyis persze, várom, csak mégis olyan fura. Tegnap még csak egy szurkoló voltam, ma már itt dolgozok, és elkerülhetetlen az, hogy ne kelljen nagyon beszélnem velük, hiszen ez lett az új munkaköröm. - sóhajtottam
-Hidd el, menni fog! És nem kell izgulni, mindenki jó fej. - biztatott - Felajánlanám a lehetőséget, hogy gyere át néha, aztán besegítesz, és azzal is tanulsz, de nem engedélyezik. Engem és téged is kirúghatnának miatta, mert nem rád bízott munkát csinálnád. - sóhajtott - Kíváncsiak, hogy mennyire vagy talpraesett és mennyire tudsz egy idegen közegben tulajdonképpen egyedül egy olyan karriert felépíteni és tapasztalatot szerezni, hogy nekik megérje felvenni téged arra az állásra. - magyarázta
-Van valami ötleted, hogy mit kéne csinálnom? - néztem rá segítséget kérő tekintettel
-Tulajdonképpen van. - kacsintott - Van egy eléggé felkapott doki, aki az egész rendelését magánban csinálja, ott konkrétan minden van. Fogászattól kezdve egészen gyógytornászig. Vagy hát most próbálja kibővíteni, hogy legyen valaki, aki a sportolókkal is tud foglalkozni magas szinten, és szerintem tőkeletes lennél arra az állasra, ott biztosan tudnál bizonyítani a vezetőségnek. - mosolygott

Annyira elbeszélgettük az időt, hogy közben visszaértünk a központhoz. José megadta Dr. Lopez telefonszámát, hogy tudjak jelentkezni.
Ismét egy gyors idegenvezetés várt ránk. Elképesztő luxus van itt, minden helyiség korszerű eszközökkel van felszerelve, és a pályák is nagyon jó minőségűek.
A körbevezetések alatt rengeteg információt osztottak meg velünk az előttünk álló szezonnal kapcsolatban, ezért is voltunk ennyien, nem azért mert mindenki olyan kis újonc, mint én, hogy azt sem tudja mi hol van.
A többiektől elköszöntem, és már csak én és Carlo Ancelotti vezetőedző maradtunk az aulában.

-Mia Brown, ugye? - fordult felém az edző
-Igen - mondtam kicsit zavarban
-A srácok is nem sokára jönnek, már az öltözőben vannak. - mosolygott
-Rendben -mosolyogtam vissza
-Van már ötleted, hogy hogyan állsz neki a madridi sportfizioterapeuta munkádnak? - érdeklődött
- José meg adta Dr. Lopez telefonszámát, hogy hívjam fel, mert most szeretné kibővíteni a rendelését, és gyógytornászt keres - avattam be a tervembe
-Szerencséd van, hogy pont most keres embert. Nagyon jó szakember, és jó híre van a városban!

Mielőtt válaszolhattam volna kisebb hangzavar hallatszódott a folyosó irányából, majd megpillantottuk a focistákat Vinícius Júniorral az élen.

-Hola señorita - karolt át Vini, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolog, hogy én ott vagyok
-Sziasztok! - köszöntem mindenkinek, de közben szerintem az egész fejem vörös volt, annyira zavarba jöttem
-Annyit mondtak csak, hogy új riporter lesz, de azt hogy egy super modelt kapunk azt nem tették hozzá. - mért végig Arda Güler
Zavaromban csak a fülem mögé tűrtem az egyik arcomba lógó barna tincsemet és nem mondtam semmit.
-Na, fiúk tudjátok a dolgotokat! Beszélgessetek, ismerkedjetek meg Miaval, hogy a holnapi interjún már az érződjön, hogy ezer éve ismeritek egymást. Nem csak a pályán kell maximumot hozni, pályán kívül is! - utasította a fiúkat Ancelotti
Az edző távozása után az aulában körbe raktuk a kis babzsák foteleket, és mindenki elfoglalt egy helyett. Mellettem Modrič és Valverde ült. Amikor körbenéztem, hogy ki merre ül, akkor a szemem összeakadt egy pontosan velem szemben ülő sötét barna, szinte már fekete szempárral. Először bele sem gondoltam, hogy ki az a velem szemben, majd Rüdiger zökkentett ki a gondolataimból.

-Mióta vagy Real drukker? Úgy hallottuk, hogy te is nagy rajongó vagy. - érdeklődött kedvesen
-Mióta élek igazából. Állítólag már pár hónapos koromban is már apum real meccseket nézetetett velem. - mondtam egy halk kuncogással a végén
-És te is focizol? - kérdezte Vini, amikor a hang irányába néztem, észrevettem, hogy ő ül velem szemben ülő mellett. Ahogy Vinire néztem, akarva akaratlanul áttért a tekintetem ahhoz a bizonyos szempárhoz, amit drága húgom percekig ecsetelt, hogy milyen szép, és hogy el lehet veszni azokban a szemekben. Hű! Igaza lenne a húgomnak? Jude Bellingham, ő az aki pontosan velem szemben ült le, és én még szemeztem is vele. Ez az! Máris azt gondolhatják, hogy megszállott Bellingham rajongó vagyok, és nem is foci iránt nagy a szeretetem, hanem Jude iránt. Jó kezdés, szép munka, Mia!
-Már nem - válaszoltam miután sikerült feleszmélnem azok után, ami történt - 6 évvel ezelőtt az egyik meccsen megsérültem, keresztszalag szakadás. Azóta nagyon néha mentem csak le barátokkal focizni, nagyon megviselt a sérülés. - szomorodtam el egy kicsit
-Jó, hogy most valaki olyat kaptunk riporternek, aki ért a focihoz és nem csak azt nézi, hogy ki néz ki jól. - nevetett fel egy kicsit Bellingham egy kis kínos csend után. Egy kicsit én is nevettem rajta, majd kihasználtam az alkalmat, hogyha bárki is látta a szemezést, nehogy többet lásson bele.
-Egyébként én mindig is a foci miatt néztem a meccseket, és nem azért, mert 22 helyes focista futkozik a pályán. Szerintem sokkal élvezetesebb, ha csak a játékra összpontosítok még nézőként is, minthogy a tv előtt visítozzak, hogy úristen xy milyen jól néz ki. - húztam el egy halvány mosolyt a mondandóm végén
-Tetszik ez a hozzáállás! - vágta rá Bellingham mosolyogva. Helyzet szépítése, pipa!
-Jude már nagyon ki van akadva azokra a riporterekre, akik nulla foci tudással jöttek, igazából csak azért, hogy próbáljanak flörtölni vele, aztán azzal menőzni a közösségi médiában, hogy Jude Bellinghammel beszélgettek. - magyarázta Vinicius
-Az olyan lányok nem is valók ilyesmi munkára. - vontam vállat. Jude pedig egy mosollyal díjazta a válaszomat. A húgom valószínűleg már fan görcsöt kapott volna, de lehet attól is, ha csak elmesélem.
-Korábban melyik csapatnál voltál riporter? - kérdezte Militão. Teljesen lesokkoltam. Megkértek, hogy a fiúknak ne beszéljek arról, hogy valójában nem ez a szakmám, hanem sportfizioterapeuta vagyok.
-Ez az első helyem, suli mellett nem nagyon volt időm dolgozni, szóval csak a suli weboldalát csináltam, hogy népszerűsítsük az iskolát. - hadartam el az először eszembe jutó hazugságot.
-Akkor még nagyobb izgalom, hogy most élsportolókkal dolgozhatsz - mosolygott Modrič
- Igen - mosolyogtam

Körülbelül még másfél órát beszélgettünk a srácokkal. Talán sikerült feloldódnom a társaságukban, és holnap könnyedén tudok majd velük beszélni.
Szépen lassan elindultunk mindannyian.

-Merre kaptál szállást? Ne vigyünk haza? - lépett mellém Jude, őt pedig Vinícius követte.
-Nem kell, köszönöm! - jöttem zavarba ismét - Itt lakom a második házban. - mutattam a lakásom felé
-Jó luxus lakást kaptál. Egyszer áthívhatnál minket! - kacsintott Vini, Jude pedig bólogatott egyetértését kifejezve
-Ha jók lesztek, akkor lehet róla szó. - nevettem
-Jók leszünk? - nézett Jude Vinire miközben átkarolta csapattársa vállát - Jók leszünk! - válaszolt mosolyogva a saját kérdésére.
Végül mindkét focista elköszönésként megölelt.

Abban a két percben míg haza sétáltam, csak az járt az eszemben, hogy ez most, ma mi is volt.
Közben a húgom is eszembe jutott, vajon mit fog hozzászólni, hogy milyen is volt ez a nap?
Egyébként én továbbra sem értem, hogy neki meg még ki tudja hány ezer lánynak mi ekkora nagy szám benne. Ugyanolyan focista, mint az összes többi. Tény és való, hogy jó fej, de ezt ők meg nem is tudhatják, szóval pláne nem értem.
Haza érve rendeltem kaját. Vacsi közben elkezdtem egy sorozatot nézni, majd lefürödtem, és egyből bedőltem az ágyba. Hosszú nap volt, és a holnapi nap még nehezebb lesz... De majd meglátjuk, hogy mit hoz a holnap.