A titkos vendég | Jude Bellingham ff. |

6.

7:30-kor megszólalt az ébresztőm, de nem keltem fel egyből. A plafont bámulva merengtem a tegnap történtekről. Nem tudom Jude mit akar, de borzasztóan összezavar. Ami eddig a problémája volt az előző riporterekkel, most mégis azt akarja? Félek, hogy csak játszik, én meg csak pofára esek. Szinte még nem is ismerem. Az tény, hogy kijövünk, de jelenleg együtt dolgozunk, bármi is történik, az befolyásolhatja mindegyikünknek a saját karrierét, amit én nem szeretnék megkockáztatni. Hiába akarok ellenállni, és tiltani magamnak, ha a szívnek nem tudok parancsolni... Még korai lenne azt mondani, hogy szeretem, de az biztos, hogy kezdem megkedvelni. Bár erősen kétlem, hogy kölcsönös lenne. Mondták már, hogy túlgondolok mindent és sokszor pesszimista vagyok, de valahogy mindig igazam lett.
Amikor ránéztem az órára, kicsit bepánikolva keltem ki az ágyból. 8:17, el fogok késni!
Előkaptam egy fekete feszülős pánt nélküli hosszú szoknyát. Elvileg ma egyből munka után lesz egy vacsi az egész csapattal, stábbal, ahogy a szintén az előttünk álló szezon és a közben lévő programok lesznek a téma. Nem lesz időm előtte haza ugrani, szóval kénytelen vagyok már most kiöltözve menni. A szokásos sminkemet megcsináltam, de az alapozót, a pirosított, a szempillaspirált és a rúzsomat bedobtam a kistáskámba, hogy majd előtte meg tudjam igazítani, ha szükséges. Rúzst nem is kentem most fel, majd előtte. A hajam szerencsére alapból egy kicsit hullámos, szóval azzal nem kellett foglalkoznom, így sikerült időben elkészülnöm.
Felvettem a kedvenc Saint Laurent magassarkúmat és elindultam lefelé. Jude már várt rám.

-Hű! Gyönyörű vagy! - mért végig, majd átölelt
-Köszi! - pirultam el
A srácoknak szerencséjük van, meg az edzőknek is, ők a saját öltözőjükben hagyhatják a cuccokat, és a csapatnak megvan a dress codeja, így az ő ruhájuk alapból ott van.
-Kisasszony - engedett előre az ajtónál
Az aula szerencsére üres volt, így a kettőnk titka marad, hogy tegnap együtt mentünk, és ma reggel együtt jöttünk. Túl sok szaftos pletyka születne.
-Akkor majd beszélünk! - köszönt el, majd mindketten elindultunk két különböző irányba, én az irodába, ő pedig az öltöző felé.

Jude szemszöge
Az öltözőbe utolsóként érkeztem, ami tőlem mondhatni megszokott tőlem.
-Most szépen leülsz és mesélsz! - tolt a helyem felé Vini
-Miről? - kérdeztem, mintha nem tudnám mire gondol.
-Ahj Jude, baszki! Miaról, mi van veletek? - csapott a homlokához
-Mi van? Jude és Mia? Az a Mia? A riporter csaj?- záporoztak Valverde kérdései
-Igen, de nincsen semmi! - vágtam rá
-Azért mentetek tegnap kettesben az ő lakására, mert nincsen semmi. - gúnyolódott Vini
-Láttátok ti is, hogy Mia más, mint a többi. Nem azért van itt, hogy bármelyikünkre rámenjen. - mondtam kissé szomorúan
-Akkor miért? Nem hiszem, hogy annyira munkamániás vagy annyira oda van a melóért, mert az azért nem látszik rajta. - szólt közbe Rodrygo
-Azt nem mondhatom el. - vágtam rá
-Mindegy is. De a lényeg az, hogy neked tetszik Mia és szeretnéd elérni, hogy ő is kedveljen téged. Jól gondolom? - ült le mellém Vini
-Ha azt mondom, hogy nem, akkor nem hinnétek nekem, de jogosan, mert akkor hazudnék. - bámultam magam elé
-Akkor az esti vacsora tökéletes lesz arra, hogy közelebb kerülj hozzá! - bíztatott Modrič
Bár tegnap elég közel kerültünk egymáshoz, szószerint, de ezt jobb, ha ők még nem tudják.
-Legyen így! - zártam le a témát

Borzasztóan kemény nap volt, alig érzem a végtagjaimat. Ezek után milyen jól esne egy kis masszázs Miatól, de ma biztosan felejtős, hiszen mindketten a vacsin leszünk.
Gyors lezuhanyoztam, majd felvettem a kötelező fekete inget és fekete szövet nadrágot. Szerencsére nyáron nem erőltetik ránk az öltönyt.
-Srácok légyszi oldjátok meg, hogy legalább négyen menjetek egy autóval és valaki stábtagokat is vigyen. Nem kéne beállítani 30-40 autóval! - nevetett Ancelotti
Miután megvolt, hogy ki kivel megy, elindultunk ki az öltözőből a többiekhez.
-Kisasszony, ha nem bánja, akkor velem és a két brazil barátommal kell együtt utaznia! - mentem oda Miahoz

Mia szemszöge
Végre vége, és már csak a vacsi van vissza. Annyira siettem reggel, hogy enni sem volt időm és még az ebédemet is otthon felejtettem, szóval ma még semmit sem ettem és mindjárt éhen halok.
Őszintén, reménykedtem benne, hogy Bellinghamékkel megyek az étteremhez. Amint megláttam a felém közeledő angolt, már biztos voltam benne, hogy így is lesz.
-Kisasszony, ha nem bánja, akkor velem és a két brazil barátommal kell együtt utaznia! - kacsintott
-Megtiszteltetés három igazi úriemberrel együtt tölteni az elkövetkezendő 15 perce, szóval nem bánja a kisasszony! - válaszoltam ugyanabban a stílusban
-Ezt öröm hallani! Na de menjünk is! - tolt minket Vinícius a kijárat felé.
-Nehogy visszavonjam az úriember megnevezést!- nevettem

Megérkeztünk egy igazán elegáns étteremhez, ahol egy külön kis teremben kaptunk asztalt, ami pont az ilyen megbeszélésekre van fenntartva.  Középtájt ültünk le, egyik oldalamon Jude, másikon Vini, mellette Rodrygo.
Igazából fogalmam sincs, hogy mit ettünk, valami spanyol specialitást, de isteni volt. Evés közben elég nagy hangzavar volt, mert mindenki beszélgetett valakivel. Én a mi négyesünkkel és a velünk szemben ülő négyessel, Valverdevel, Rüdigerrel, Carvajallal és Arda Gülerrel kezdtem beszélgetni. Miután mindenki elfogyasztotta az ételeket, elcsendesedtünk és mindenki Ancelottira figyelt. Felvázolta, hogy mikor, milyen mérkőzések várnak a focistákra, az esélyeket a győzelemre és, hogy milyen fejlesztések várhatók az edzőközpontban és a stadiumban is. Elmondta, hogy szeretnék, hogy a szurkolók ne csak a srácok játékát, hanem a személyiségüket is megismerjék, ehhez kellek én és a tartalmak a közösségi médiára.
A vezetőedző talán a felénél lehetett a mondandójának, amikor a combomon megéreztem Jude kezét. Előszőr a kezére majd rá néztem. Olyan aranyosan mosolygott!! Annyira zavarba jöttem, hogy biztos vagyok benne, hogy az arcom egy paradicsomra hasonlíthatott, amiben a pirosító is épp eleget segített.

-Tudtam! - motyogta mellettem a brazil miután észrevette, hogy Jude keze a combomon pihen - Ugye neked is bejön Mr. Szívtipró? - suttogta nekem
-Előfordulhat - vontam vállat
-Miről van szó? - hajolt előre az emlegetett
-Semmiről! - mosolygott Vini, de még a hülye se hinne most neki.
-Mia, te nem akarsz engem beavatni abba a bizonyos semmibe? - erősködött
-Majd idővel megtudod! - vágtam vissza, ahogy ő korábban.

Ancelotti beszéde után mindenki megindult az autók felé. Mi Bellinghammel kicsit lemaradtunk a többiektől.
-Nem jössz át ma este? - kérdezte hirtelen Jude
-Végülis miért ne, mi baj lehet? - válaszoltam egy kis gondolkodás után zavaromban kuncogva.

Vini megállította az autót Jude lakása előtt, elköszöntünk tőlük, majd kiszálltunk a kocsiból és felmentünk.
Mivel nem ez volt az eredeti terv, így megint nem volt nálam másik ruha, szóval lefürödtem és megint Jude ruháit vettem fel.
Ezúttal a Miután összecsaptunkot néztük meg Jude szobájában. Azért kényelmesebb az ágyon feküdni, mint a kanapén. A focista ismét szorosan magához húzott, a kezét a derekamre tette, én pedig a mellkasára hajtottam a fejem. Viszonylag későre járt, és elég hosszú, fárasztó nap áll mögöttünk, így mindketten bealudtunk. Voltunk olyan szerencsések, hogy sikerült a film végére felkelnünk.

-Át kéne mennem a másik szobába, hulla fáradt vagyok -sóhajtottam
-Naa, ne menj el! - mondta még csukott szemmel és még szorosabban ölelt magához
-Most én nem fogadok el ellenkezést! - jelentettem ki magabiztosan
-Jó - mondta sértődötten és felállt az ágyról
-Köszi - motyogtam. Odamentem hozzá és megöleltem, hogy abbahagyja a durcit.
Visszaölelt, majd amikor felnéztem rá, a szívem hevesebben kezdett verni. Hosszas szemezés után Jude a szemével a szemem és a szám között ingázott. Egyre közelebb hajolt hozzám, míg nem végül az utolsó pár centit is eltűntette. A focista az ajkamra tapadt én pedig minden ellenállás nélkül visszacsókoltam.
-Nem lenne szabad ezt csinálnunk. - mondtam hosszas csókolózás után
-Ne aggódj kislány, nem lesz semmi baj! - nyugtatott, majd egy puszit nyomott a homlokomra - Most viszont menjünk aludni. - mosolygott - Jó éjt kisasszony! - nyomott egy puszit az ajkamra
- Jó éjt! - mosolyogtam, majd átmentem a szobámba.