A titkos vendég | Jude Bellingham ff. |

13.

Reggel borzasztó fejfájással keltem az alkoholnak és a nem túl sok alvásnak köszönhetően. Sikerült összeszednem magam, hogy ki is tudjam nyitni a szememet, és mellesleg ne csak homályosan lássak. A szobában óriási csend volt, és nem csak az érzés volt, hanem tényleg egyedül voltam. Hol van Jude??
Felvettem egy rövidgatyát és egy bő pólót, és lebattyogtam az előtérbe. Már a folyosón hallottam, hogy már többen ott vannak, így csak reménykedni tudtam, hogy Jude is velük van.

-Sziasztok! Nem tudjátok Jude merre van? - ültem le Mina mellé.
-Nem. - válaszolta Fede és Mina egyszerre miután mosolyogva összenéztek.
-Pfuu, de szarul hazudtok! - gúnyolódtam
-Madridban megtudod, hogy miért és hol van. - vont vállat az uruguayi középpályás
-Madridban van? - vontam le a következtetést, mire szintén egyszerre bólintottak -De ugye nincs baj? - kezdtem aggódni
-Nyugi Mia, nincs baj! De azt megsúgom, hogy megnyerted a főnyereményt! - kacsintott a lány
-Köszi. - sértődött meg Valverde
-Vagyis te is, ahogy én is Fedevel. - kuncogott, amint kijavította magát.
-Pontosan! - értett vele egyet az említett játékos.

Reggeli után elindultunk a reptér felé, és a real magánrepülőjével visszatértünk a spanyol fővárosba. Vini volt végig velem az úton. Elvileg Jude őt "küldte rám", hogy ne unatkozzak. Milyen figyelmes...
Hiába faggattam a brazilt, ő sem mondott semmit sem Bellingham tervéről. Vinícius haza vitt a reptérről, esélyem sem volt ellenkezni.

-Majd élmény beszámolót kérek! - szólt utánam, miután kiszálltam az autóból. Meg sem várta a válaszomat, továbbhajtott.

Fogalmam sem volt, hogy hol és mi vár rám.
A lakásba belépve isteni finom illatok fogadtak. Egyedül Amyre gondoltam, hisz rajtam kívül ő lakik itt, de láttam, hogy a cipője helyett a papucsa van szétszórva az előszobában, és a táskája sincs itt.
Ahogy elindultam a nappali felé, rózsasziromból kirakott kis utat vettem észre a konyha felé.
A konyhába belépve leesett az állam.

-Meglepetés! - ölelte át hátulról a derekamat a focista.
A konyhában az a látvány fogadott, amit minden lány elképzel, amikor megemlítik a gyertya fényes vacsorát. Az asztalon pislákoló gyertyák bevilágították az egész helyiséget. Mellettük egy vázában 5 szál vörös rózsa. Pontosan annyi, ahányadikán megismertük egymást.
-Ez csodálatos! - fordultam szembe vele
-Úgy, mint te. - mosolygott, majd egy lágy csókot lehelt az ajkamra
-Szeretlek, Jude! - suttogtam az ajkára
-Én annál is jobban! - szorított az ölelésen.

~~~~

-Carbonara, ahogy szereted. - tett le elém egy adagot az említett ételből
-Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? - lepődtem meg
-Vannak biztos forrásaim. - kacsintott
-Amy? - kuncogtam, mire válaszként csak vállat vont jelezve, hogy nem fogja elmondani. - Tényleg ő hol van? - jutott eszembe, hogy nem is láttam a barátnőmet
-Kikötöztem a szobájában, hogy ne zavarjon. - nevetett
-Kreatív. - kuncogtam
-Amúgy Jobebal van. - válaszolt a kérdésre
-Nagyon egymásra találtak. - mondtam
-Inkább ez, minthogy utálják egymást. - jelentette ki
-Igaz. - értettem vele egyet -Hmm, Jude, ez isteni! - kóstoltam bele a tésztába
-Egy igazi profival van dolgod. - kacsintott
-Egooo - nevettem

A vacsora után lefürödtünk, persze külön-külön, majd a szobámban elkezdtünk egy filmet nézni. Nem is akármilyet, a kedvencemet. Tényleg kitett magáért.

A film közben heves csókcsatába kezdtünk, és hasonló dolgok következtek, mint az egyik korábbi nála töltött esténken. Áttért a nyakamra és ott puszilgatott. A felsőm miatt nem igazán fért hozzá mellemhez, így az engedélyemmel
levette rólam a ruhadarabot. Fokozatosan egyre lejjebb ment. A nadrágomhoz érve rám nézett, én pedig egy apró bólintással beleegyeztem a további tevékenységeibe. Lehúzta rólam a nadrágot és a fehérneműmet is, és a nyelvévével neki látott a dolgoknak, amit halk nyögésekkel díjaztam.
Pár perc elteltével felém hajolt, és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Készen állsz? - szólalt meg egy kis szemezés után. Válaszul csak bólintottam. Első alkalom vele vagy bárki mással, de legalább abban biztos vagyok, hogy ő a megfelelő személy hozzá.
Jude is levetkőzött, és behatolt a férfiasságával.
Lágy, óvatos mozdulatokat tett, hogy minél kevesebb fájdalmat okozzon.
-Szeretlek, Mia! - mondta két csók között, én pedig újra megcsókoltam. Persze belenyögtem a csókba, de ez ilyen. ;)

Aktus után elég hamar elnyomott minket az álom, hosszú napunk volt, és múlt éjjel sem aludtunk túl sokat.

Reggel apró csókokra ébredtem fel.
-Jó reggelt! - motyogtam
-Jó délutánt hétalvó! - mosolygott
-Mennyi az idő? - döbbent le
-Délután két óra. - válaszolt
-Úristen! - temettem az arcomat a tenyerembe
-Szerencséd van velem, elintéztem, hogy ne legyen következménye annak, hogy nem mentél ma be. - jelentette ki
-Baszki, tényleg, a meló... - sóhajtottam
-Már mindegy, átaludtad szinte az egész munkaidődet. - kuncogott
-Nem vicces! - tettem keresztbe a karomat a mellkasom előtt.
-Amúgy Amy Jobenál aludt? - váltottam témát
-Gondolom - vont vállat - Nem írt neked?
Nem válaszoltam, csak ránéztem a telefonomra.

amyws: Híreim vannak!!!

Fogadott a barátnőm üzenete a telefonomon. Reggel 9-kor írta.

miabrown: Na mi történt?
amyws: LEFEKÜDTEM JOBE BELLINGHAMMEL :D

-Mi van? - döbbent le Jude az üzenetet olvasva
-Tessék, másnak is elintézted, hogy jó éjszakája legyen! - kacsintottam
-Milyen nagylelkű vagyok... - sóhajtott

miabrown: Mai fiatalok... XD
amyws: Judedal mi volt? ;)
miabrown: Minanak igaza volt, igazi főnyeremény ez a srác! :)

Minden megosztok a legjobb barátnőmmel, de nem akartam a történteket telefonon megbeszélni.

Gyors elmentem a fürdőbe, hogy valami elviselhető külsőt varázsoljak magamnak.

-Mia, kedves exed hív téged! - kiabálta ki Jude a szobából
-Nehogy felvedd! - válaszoltam

Nem sokkal a telefon hívás után valaki csengetett.

-Mi a faszt keresel itt? - förmedtem rá az ajtóban álló exemre
-Jöttem meglátogatni az exemet. - vont vállat, majd félrelökött és csak úgy besétált a lakásba - Csá haver! - köszönt Judenak amint meglátta. A focista csak egy szúrós tekintettel válaszolt.
-Mit akarsz Miatól? - állt az exemmel szembe.
-Ezt én is kérdezhetném tőled. - vette fel ugyanazt a pozíciót.
-Jack, húzz innen! - szóltam közbe
-Miért? Hogy hagyjam, hogy ez a hülye focista bolondít, ahelyett, hogy velem boldogan élhetnél?- vágta rá
-Nem érdekel mit gondolsz, csak húzz innen! - kezdtem kijönni a sodromból
-Csak egy utolsó csók, és békén hagylak. - csúsztatta a kezét a derekamra. A szemem sarkából láttam Jude reakcióját. Mérges volt, nem is kicsit. Ha nem sikerült volna nekem, egyedül kiszabadulnom Jack fogásából akkor tutira neki ment volna.
-Biztos, hogy nem! - löktem el magamtól
-Akkor még később találkozunk szivi! - kacsintott, majd kisétáltam az ajtón
-Elég beteg ez az ember. - állapította meg az angol. Én meg csak nagyot sóhajtottam és a barátom nyakába borultam.

-Lassan indulnom kéne anyáékhoz. Te is jössz? Amy is ott van még. - győzködött
-Ha szeretnéd, akkor megyek. - mosolyogtam
-Akkor vedd a cipődet és indulás! - csapott rá a fenekemre. Aucs.

~~~

-Lefe.. - kiabált Amy, miután elmeséltem neki, hogy mi történt, de még időben befogtam a száját
-Nem kell kiabálni! - csesztem le
-És jó volt? - kérdezte izgatottan, én pedig teljesen elvörösödtem. - Ez egy igen! - nevetett

Jude ma éjjel a családjánál maradt. A Bellingham tesók meg akartak győzni minket, hogy aludjunk ott mi is, de ragaszkodtunk ahhoz, hogy haza menjünk. Kell néha külön is lenni.