A titkos vendég | Jude Bellingham ff. |

9.

Másnap reggel különösebb munkám nem volt, csak a fiúk edzését kellett végig várnom, de ma nekik is csak lazább volt.

-Mia! - futott utánam Jude. Amint meghallottam, egyből megálltam és felé fordultam. -Ma nem tudok menni hozzád, anya most írt, hogy megjöttek Madridba és szeretnének velem lenni.- mondta egy kicsit szomorúan
-Na mindenkinek most jön a családja? - nevetten egy kicsit
-Nem tudtam, hogy jönnek. - sóhajtott
-Semmi baj, legyél velük nyugodtan, addig is pihensz egy kicsit. - mosolyogtam
-Köszönöm! - ölelt meg szorosan
-Nem kell megköszönnöd, ez természetes! - öleltem vissza

Nos, ez lenne a mai egyetlen beszélgetésünk személyesen, vagyis azt hittem.

-Ne már, hogy még egyszer sem jöttél el ide mióta itt vagy! - döbbent le Amy, mintha már ezer éve itt laknék. Ja, és eddig munka, illetve Jude mellett nem nagyon volt időm csak úgy beülni egy étterembe.
-Nincs olyan sok szabadidőm. - kóstoltam bele a spanyol specialitásba - De tényleg jó itt a kaja! - vontam vállat.
-Én meg mondtam! - mosolygott, majd egy pillanatra megakadt a szeme valakin, akik most jött be az ajtón. Én persze nem láttam, hogy ki az, hisz háttal ültem.
Én is hátra fordultam, de nem feltűnően, nehogy észrevegye valaki. Egyből visszafordultam a legjobb barátnőm felé, és meglepődve összenéztünk.
-Azok a Bellingham testvérek és az anyjuk? - kérdezte Amy, miközben a szemével végig követte őket, hogy hova ülnek le. - Jelentem, mögöttünk 3 asztallal ültek le, és még nem vettek észre. - világosított fel
-Baszki! - temettem az arcom a kezembe. Most mit kéne tennem? Oda kéne mennem vagy megvárni míg ő észrevesz?
Amy tett ki egy instagram történetet, amit én magam is megosztottam. Előbb utóbb Jude is látni fogja, és megtudja, hogy itt vagyok.
Próbáltunk túllépni a szituáción, hogy Bellinghamék mögöttünk ülnek, és már újabb beszélgetésben mélyedtünk el, amikor egy üzenetem érkezett.
"judebellingham válaszolt a történetedre"

judebellingham: Még itt vagy?
miabrown: Csak nézz hátra!;)
judebellingham: Jól áll a zöld szín. :)
miabrown: Köszi! :)
judebellingham: Megvártok minket? Akkor már én is bemutatnám anyát és az öcsémet.
miabrown: Persze, okés.

-Jude be akarja mutatni nekem a családját, szóval megvárjuk őket.- avattam be a barátnőmet
-Hány éves az öccse? - vágta rá egyből, miközben az említett személy bámulta
-Miért? Talán bejön? - húzogattam a szemöldökömet
-Mia! Csak megkérdeztem hány éves, semmi több! - sértődött meg
-Hát jó. - vontam vállat
-De ha már itt tartunk, Judedal mizu? - hajolt közelebb, hogy nehogy bárki meghallja - Tegnap láttam rajta, hogy nem vagy számára közömbös, együtt aludtatok már többször is, csók is volt. - emlékeztetett, mintha el felejtettem volna, ami valjuk be, de lehetetlenség lenne.
-Pontosan annyi van, amit elmondtál, semmi más. - hagytam figyelmen kívül azt a beszélgetést a focistával, mielőtt anyáék meg nem érkeztek.

Nagy nehezen sikerült elterelnem a témát rólam és Juderól. Addig nem akarok róla úgy beszélni, amíg én sem tudom mit érzek, és amíg nem bizonyosodok meg arról, hogy nem csak én látok bele többet.

-Most jönnek! - súgta a fülembe Amy az étterem előtt
-Sziasztok! -üdvözöltek minket Bellinghamék, és mi is viszonoztuk.
Jude nem csak megölelt, de meg is csókolt. Az utcán, a családja és mindenki más előtt. Mi van?
-Ő az öcsém Jobe. - mutatott az öccsére
-Jobe Bellingham. - nyújtotta felém a kezét
-Mia Brown - fogtam vele kezet
-Amy Williams - majd a barátnőmmel is kezet fogott
-Ő pedig a drága édesanyám. - karolta át az idősebbik Bellingham a mellette álló nőt
-Denise Bellingham. Örülök, hogy megismerhetlek, Jude sokat mesélt rólad! - fogtam vele is kezet
-Anya! - szólt rá Jude kissé elvörösödve.

Elindultunk, ahhoz a parkhoz, ahol legelőször sétáltunk.
-Feljöttök? - nézett rám boci szemekkel. A barátnőmre néztem, aki egy aprót bólintott, így én is beleegyeztem.

-Mia, hogyhogy így is elvállaltad ezt az állást? - kérdezte Denise.
-Az elsődleges vágyam az volt, hogy sportfizioterapeuta legyek. Mindig is Real drukker voltam, ezért bepróbálkoztam. Nem a szakmai tudásommal van problémájuk, csak azzal, hogy még nem vagyok rutinos, szóval csak bizonyítanom kell, és enyém álmaim állása. Már az nagy szó, hogy riporter vagyok a csapatnál, de azért mellette az eredeti munkámat is csinálom, és jó érzéssel tölt el, hogy tudom, hogy a jövőben számítanak rám a gyógytornászként is. - magyaráztam
-Most egy kis ideig én sem játszhatok sérülés miatt, és mióta hozzád jár a bátyám azóta csak azt hallgatom, hogy mennyivel jobban járnék veled, mint az otthoni gyógytornásszal. - nézett fel a telefonjából Jobe
-Öcskös, te kivel beszélsz ennyire? - utalt arra, hogy mióta apa behívta Amyt egy gyors elintéznivaló miatt dolgozni, azóta el sem lehet szakítani a telefonjától.
-Amyvel. - vont vállat a kisebbik Bellingham.
-Dupla randi lesz? - nézett Denise felváltva a két fiára. Jobe válasz nélkül sértődötten elvonult az egyik szobába. Mi meg persze jót nevettünk a reakcióján.

Még egy kicsit beszélgettünk, aztán Denise és Jobe elmentek a madridi otthonukba. Jobe serülése miatt most egy időre ideköltöznek, hogy a másik fiúval is többször tudjanak találkozni, és meg tudják nézni élőben is a meccseit. A felépülés hónapokig eltarthat, ezért döntöttek külön lakás mellett, hogy ne Jude nyakán legyenek végig.

-Te ugye még maradsz? - húzott magához miután becsukta a bejárati ajtót.
-A családom otthon vár, tudod. - utaltam a tegnapi váratlan meglepetésként megjelent famíliámra.
-Kibírnak nélküled egy éjszakát, nem? Viszont én nem. - próbált meggyőzni
-Óó te szegény, meg ne sajnáljalak! - nevettem játékosan
-Nézz oda, máris kínozni akarsz. Hagy szenvedjek a hiányod miatt, igaz? - kérdezte drámaian
-Reggel úgyis találkozunk az edzéseiden. Éjszaka meg alszol, akkor meg nem is látsz meg semmi sem, szóval nem veszteség. - igyekeztem érvelni. Szívesen maradnék, de nem akarom a családomat egyedül hagyni. Meg amúgy sem vagyunk együtt, de csomót alszunk egymásnál, és folyton együtt vagyunk.
-És ha éjszaka nem alszunk? - kacsintott - Akkor láthatnálak. Egyikünk sem unatkozna és mindenki jól járna. - vont vállat
-Tedd el későbbre a piszkos fantáziádat! - motyogtam, miközben a szívem egyre hevesebben vert. Jude Bellingham tényleg azt szeretné? Velem??
Hiába a 2,5 éves kapcsolatom a múltamban, de még szűz vagyok. Nos, az exem nem éppen arról a férfiasságáról híres, szóval nem igazán merte villantani, az állítólagosan átlagon jóval aluli eszközét. Eh, rágondolni sem akarok. Mindezek mellett én sosem az a lány voltam, aki eljár bulizni, és minden lehetséges sráccal összefekszik, ez nem az én világom.
-Miért? Nem tetszik az ötletem? - csúsztatta a jobb kezét a derekamról a fenekemre
-Nem az ötlettel van bajom, - hajoltam hozzá olyan közel, hogy alig választotta el egy centi egymástól az ajkainkat - hanem az időzítéssel - villantottam egy ravasz mosolyt, miután elhajoltam tőle, hogy húzzam az agyát.
A szemében láttam a vágyat a csókra, az estére és mindenre vonatkozóan, ami velem kapcsolatos.
-És itt nem is alszol, de azért még maradhatnál. - törődött bele, hogy nem tud meggyőzni.
-Megbeszéltük! - nyomtam egy puszit az arcára, majd visszamentem a nappaliba. Jude egyből utánam jött és mielőtt leülhettem volna, megragadta a kezemet, magához húzott és megcsókolt. A nyelve bejutást kért a számba, én meg persze nem tiltakoztam. Vad csókolózás közben a focista ölében találtam magam. Szépen bevitt a szobába és befektetett az ágyba, majd fölém támaszkodott, és folytattuk ott, ahol abbahagytuk.
Jude áttért a számról, és nyakamat kezdte puszilgatni, majd még lejjebb haladt a mellemhez. A kivágott felsőmnek könnyen hozzáfért. A kezével éreztem, hogy a nadrágomhoz nyúlt.
-Jude, nem kéne ezt csinálnunk! - állítottam meg, miközben az ijedtségemet igyekeztem leplezni. 20 éves létemre is félek, hiába vágyom rá és kívánom a focistát, de mégis az első...
-Baj van? - feküdt le mellém. Láttam rajta, hogy feltűnt neki, hogy egy kicsit parázok.
-Ahj... - sóhajtottam és a tenyerembe temettem az arcomat.
-Mia, nem kell aggódnod, minden rendben van. Bennem megbízhatsz. - suttogta lágyan. A kezemet keresztbe tettem a mellkasom előtt és a plafont kezdtem el bámulni.
-Még szűz vagyok. - mondtam ki halkan, majd fél szemmel a focista reakcióját figyeltem. Előszőr egy kicsit ledöbbent, majd halványan elmosolyodott.
-Nem fogunk elsietni semmit sem, minden a maga idejében, oké? - nyugtatott, aztán egy puszit nyomott a számra
-Hű, azt hittem kinevetsz és elküldesz. - vágtam rá gondolkodás nélkül, ami nagy hiba volt.
Még jobban elmosolyodott, és csak a fejét rázta.
-Mia, miért csinálnék ilyet egy olyan lánnyal, akit szeretek? - fordult felém teljes testtel
-Ho-hogy mi? A-azt mondtad, hogy szeretsz? - dadogtam
-Igen! Szeretlek Mia Brown, és nem is kicsit! - hajolt fölém, majd megcsókolt
-Én is szeretlek Jude Bellingham! - suttogtam két csók között