A titkos vendég | Jude Bellingham ff. |

14.

6 nappal később

-Egyszerűen én ezt nem bírom! - akadtam ki - Rengeteg a munka most, hogy elkezdődött a szezon. Egy órával előbb be kell mennem, és az edzéseitek, azaz a rendes munkaidőm után mindig plusz egy órát bent kell maradnom. Mellette dr. Lopeznél is van munka, amit nem hanyagolhatok el egy kicsit sem, ha szeretném elérni a célomat, és ne riporter legyek nálatok, hanem gyógytornász. Ez azt jelenti, hogy miután itt végeztem, rohanhatok át és még további 4 órában dolgozni, plusz még egy óra, amikor a bizottságból valaki mindig bejön megnézni. Haza érek nyolc vagy fél 9, és ez így már sok! - soroltam a problémáimat a focistának a mallorcai hotel szobánkban. - És a legnagyobb problémám, hogy ebbe még bele sem számoltam azt az időt, amikor kettesben lehetünk. Mire végre veled lehetek, addigra már nem is élek szinte, és kevesebb, mint egy órán belül bealszok. - sóhajtottam
-Még pár hét és túlleszel ezen az egészen, majd akkor több időt tudunk majd együtt lenni, ezen ne stresszelj! - nyugtatott

Az elmúlt 6 napban rengeteg változás történt. Végre komolyan veszik azt, hogy valójában milyen célból érkeztem Madridba. Viszont ez azzal jár, hogy kétszer annyit dolgozok, és 120%-ban kell teljesítenem mindenhol. Jude végig megért, támogat, és türelmesen vár, legalább is egyelőre. Pár hét múlva már lesz eredménye az erőfeszítésemnek, addig is abban egyeztünk meg, hogy ideiglenesen hozzáköltözök, amíg ez tart. Ez az egyetlen módja, hogy kicsit tudjunk kettesben is lenni.
Amy sem maradt ki a jóból. Ha már nem vagyok otthon egy darabig, addig ő és a kisebbik Bellingham kihasználják a helyzetet. Jobe beköltözött addig.

Este lesz az első meccsük ebben a szezonban a LaLigaban. Már Mallorcán vagyunk, ami azt jelenti, hogy ma elég csak egy dologra koncentrálnom, az pedig a meccs és az utáni interjú. Igaz, ez két dolog, de összefügg. :)
A srácok tekintettel vannak a helyzetemre, és segítenek, ahol tudnak. Most már számukra sem titok, hogy valójában nem riporter vagyok és nem is ezért jöttem. Holnap a focisták szabadságon lesznek a meccs után, de reggel be kell jönniük a központba, mert élesbe is meg kell mutatnom, hogy sportmasszőrként mit tudok. Persze, szívesebben pihennének otthon, vagy valahol a tengerparton, de kijelentették, hogy segíteni szeretnének, és fognak is, szóval vállalták.

~~~

A kispadon ülök a munkatársaimmal, mindjárt félidő. Jelenleg Rodrygo góljával 1-0-ra vezetünk.
Mielőtt a szurkolók ellepik a mosdókat szünetben, gyors elmentem. A stadion folyosóján sétáltam, amikor meghallottam egy ajtó nyikorgást az egyik kis helyiség felől ami mellett elmentem. Hátra fordultam, hogy megnézzem, hogy ki vagy mi az. Körülbelül 90 fokot fordulhattam még csak, amikor egy kész tapadt a számra, hátul a kezemet pedig összefogta. Az adrenalin szintem az egekbe szökött. Elvesztettem a testem feletti kontrollt, teljesen ledermedtem. Az idegen belökött a sötét helyiségbe és kulcsra zárta maga mögött az ajtót. A kulcsot valószínűleg zsebre rakta, mert hallottam, ahogy kihúzta a zárból.
Miután a helyzethez képest teljesen magamhoz tértem, fejvesztve segítségért kiabáltam.

-Ne próbálkozz kicsi lány, hangszigetelt ajtó. - súgta a fülembe az ismerősen csengő hang, a kezét pedig a derekamra csúsztatta.
-Jack? - kérdeztem pánikba esve
-Személyesen. - a másik kezét az államra helyezte és felfelé irányította a tekintetemet, majd hozzám lehajolva adott egy csókot, amit persze nem viszonoztam.
Próbáltam magamtól eltolni, de szorított a fogáson, így esélyem sem volt. A szabad kezét a pólóm alatt a mellemre tapasztotta.
-Engedj el! - ordibáltam, miközben igyekeztem letépni magamról a felsőm alatt turkáló kezét.
Szorosan a falhoz szorított, mivel az összes menekülési útvonalamat elzárta. A saját testével nyomott neki a hideg téglához, és szó szerint letépte rólam a felsőmet, és a melltartómat is kicsatolta. Elkezdte csókolgatni a meztelen felsőtestemet.
-Te mi a faszt csinálsz? - visítottam, miközben a könnyeim is megeredtek.
-Amit a kapcsolatunkban nem tudtam. - mondta az ajkamtól pár centire. Egyre jobban ziháltam, és bármennyire is menekülni akartam, nem éreztem a végtagjaimat, és éreztem, hogy ha egy lépést is teszek, összeesek.
Jack kigombolta az én és a saját farmerját is, majd előkapta a nem csak állítólagosan, hanem tényleg elég kicsi szerszámát.
-Jude! - nyögtem segítség kérően, miközben érezzem, hogy mindjárt a saját könnyeimbe fulladok bele.
-Jack vagyok, szivi. - hatolt be a bugyimba a KIS Jackkel. Annyira erős szorításban voltam, hogy a vérkeringésem is lelassult és teljesen elzsibbadtam. Addig kínzott, míg el nem élvezett.
Bőgtem, mint még soha, és minden gondolatom a következményen és Judeon járt.
-Ezt vedd fel és fuss, mielőtt újabb körre elviszlek! - nyomott egy felsőt a kezembe, ami ugyanolyan volt, mint amit széttépett, másik kezében a kulcsot tartotta. Mindkettőt kikaptam a kezéből, felöltöztem és szó szerint kiestem az ajtón.
Összeszedtem magam a földről, és könnyeimet hullajtva a női mosdó felé sprinteltem.
A tükörbe nézve, egy kócos és a sírástól beduzzadt szemű lány nézett vissza. Még jobban sírni kezdtem, és bezárkoztam az egyik fülkébe.
A telefonom kamerájának segítségével rendbe szedtem magam. Nagy levegőt vettem, és kisétáltam, mintha mi sem történt volna.
Hihetetlen, az exem megerőszakolt... Kérdések tömkelege suhant át az agyamon. Feljelentsem? Mi lesz ezek után? Judenak hogy mondjam el? Egyáltalán elmondjam? És hasonlók...

Elfoglaltam a kispadon a helyemet, pontosan akkor, amikor Jude vágódott le elém.

-Baj van kicsim? - nézett rám aggódva.
-Nincs. - nyeltem nagyot
-Ne hazudj, légyszi! - ráncolta össze a homlokát. - Mi történt? - kerekedett el a szeme, mikor meglátott egy legördülő könnycseppet.
-Jack - szipogtam
-Mi van vele? - morogta, szemében pedig a harag lángjai váltak láthatóvá.
-Megerőszakolt... - suttogtam, és heves esőzésként zúdult le a szememből a sós folyadék.
-Mi? - húzta fel a szemöldökét - Ugye csak viccelsz!? - nézett mélyen a szemembe. Csak a fejemet ráztam.
Jude átült mellém, és szorosan magához húzott.
-Nem normális ez az ember! - morogta
-Jude, gyere! - kiabálta Ancelotti
-Muszáj mennem, de ne aggódj, minden rendben lesz! - puszilta meg a homlokomat, aztán otthagyott.

A meccset remegő végtagokkal néztem végig. 1-1 lett, még a győzelem öröme is elszállt, amivel a gondolataimat elterelhettem volna... A helyzet és a döntetlen ellenére is büszke vagyok a srácokra!

Miután visszaértünk a hotelba, Judedal elmentünk a közeli gyógyszertárba esemény utáni tablettáért.

~~~~

Egész éjszaka nem aludtam semmit, miattam pedig a focista sem tudott. Végig beszélgettünk, illetve én bőgtem, ő vígasztalt...
Féltem attól, hogy nem fog hinni nekem, és hozzám vágja, hogy tutira akartam én is, és azért történt. Ja, és azt is gondoltam, hogy úgy ahogy vagyok kirak. De nem így lett, szerencsére!
Elképesztően szerencsés vagyok, alig hogy  együtt vagyunk, simán megfutamodhatna, de ő tényleg más. Támogat és védelmez.

A hajnali gépel visszamentünk Madridba, volt még pár órám összeszedni magam a masszőrködés előtt, addig nagy nehezen, de sikerült elaludnom...