Szemtől szemben

TIZENKILENCEDIK FEJEZET

OLIVIA

– Vills! Szerinted így jó leszek, vagy kell még egy kis vér? – nézett rám April idegesen.

– Szerintem tökéletes, jól nézel ki – nyugtattam meg.

– Nem túl hosszú ez a szoknya? Vagy kellene még egy kis dekoltázs? Lejjebb tudom húzni még a felsőm egy kicsit. Vagy az már túl sok? Nem akarok úgy kinézni, mint egy szajha. Úr isten, túl sokat beszélek? Igen, látom rajtad. Sok vagyok, ugye? Megmondhatod – bombázott a kérdéseivel egymás után, mire elé léptem és gyengéden megfogtam a kezét.

– April. Csodásan nézel ki, ne aggódj, Aaron is ezt fogja gondolni. Csak nyugi.

– Fú, jó! Igazad van! Le kell nyugodnom, kell egy kis nyugtató. Szerinted van még abból a whiskyből, amit Luke hozott át tavaly? – A barátnőm néha hajlamos volt túlgondolni a dolgokat, éppen most is ezt tette.

Aaronnal már tavaly is kerülgették egymást, de mióta elkezdődött az új év még jobban egymásba habarodtak. Azaz valami olyasmi. A fiú párszor elhívta moziba meg kávézni Aprilt, aki minden egyes alkalommal egy kisebb pánikrohammal indult neki a programoknak.

– Hé, fejezd be! Nem kell innod ahhoz, hogy lenyugodj. Minden rendben lesz, veled leszek végig. Meg amúgy is, nem ez az első randitok. – Próbáltam a lehető legnyugodtabb hangnemben beszélni, hogy a barátnőmet is elcsitítsam.

Vett egy mély levegőt, a szemeit a plafonra szegezte, hátrahajtotta a fejét, majd bólintott egy kicsit.

– Elbűvölő vagy ebben a jelmezben, Vills – szólalt meg halkan, mire elmosolyodtam.

– Pedig nem szeretnék senkit elbűvölni. Csak miattad megyek – nevettem és leültem a kanapéra egy csésze forró teával a kezemben.

– Biztos vagy benne? A szexi szomszédunknak nincs semmi köze ahhoz, hogy ma körülbelül két órán át a fürdőben szöszmötöltél? – nézett rám a szemöldökét vonogatva.

– Nincs! Csak a hagyományőrzés miatt megyek, ezt pedig te is tudod. Devinnek nincs köze semmihez. Semmihez! – Ismételtem meg magam, hogy biztosan eljusson April tudatáig.

– Le sem tagadtad, hogy szexi lenne – pajkosan megveregette a combomat, én pedig majdnem kiköptem a teát a számból.

– Ahelyett, hogy ezen csámcsogsz, mi lenne, ha felhívnád Aaront, hogy mikor ér ide? Már nyolc óra van – ütögettem meg a kezemen az órámat, a legjobb barátnőm arcán pedig ismét eluralkodott a kétségbeesés.

– Jó, menni fog, fel tudom hívni! – motyogta magában, míg a névjegyzéket böngészte.

Én csak halkan kuncogtam, hiszen abszurd volt az a feszültség, amit April leművelt a bulival és a fiúval kapcsolatban. Mikor a telefon kicsengett, eltűnt a szobájában, majd két perccel később ismét előttem állt.

– Öt perc és itt lesz, szedd a cuccod, menjünk – utasított, mire felhúztam a cipőm és a lift felé vettük az irányt.

Az utat a hátsóülésen töltöttem és próbáltam nem felnevetni April zagyvaságain. Ha ideges, össze vissza hadovál, de Aaron arcáról ennek ellenére sem lehetett eltüntetni azt a bűvöletet, ami megcsillant a szemében, mikor ránézett a barátnőmre. Őszintén örültem a boldogságuknak, jó volt látni, hogy egymásra találtak és végre kezd kialakulni köztük valami. Aaron jó ember volt, illett Aprilhez.

– Hölgyeim, megékeztünk – jelentette ki a sofőrünk, mikor leállította a kocsit, majd kiszállt és mindkettőnknek ajtót nyitott.

Elindultunk Nelson háza felé, ahol az év legnagyobb partija várt ránk. Nelson végzős volt, minden évben ő tartotta a halloweeni bulit, ami sosem volt unalmas. Aprillel még gimisek voltunk, mikor először lógtunk be a nővérem segítségével. Azóta is minden évben eljövünk, annak ellenére, hogy a hátam közepére nem kívánom ezeket a helyeket. April izgatottan megbökte az oldalamat, mire felé fordultam.