Szemtől szemben

TIZENHARMADIK FEJEZET

OLIVIA

Az elmúlt héten nem hallottam Devin felől. Utoljára a versenyen láttam. Azóta, mintha kámforrá vált volna. Láthatóan aggasztotta, hogy veszített, ami érthető volt, hiszen Devinből kiindulva nehéz lehet elfogadni, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt ő előre eltervezte. Viszont számtalanszor felötlött bennem a kérdés, hogy miért fakadt ki olyan durván a kocsiban. Azt mondta, hogy szüksége van a pénzre, és a reakciójából ítélve ez bizonyára így is volt. De vajon miért olyan fontos számára? A szülei lehet, hogy nem támogatják? Nem hinném. Bármi oka is volt, befurakodott az agyamba a kíváncsiság. Az viszont, amit éreztem kettőnk között, még inkább lekötötte a gondolataimat. Az elmúlt hét éjszakán minden alkalommal vele álmodtam és ahogy teltek a napok, egyre inkább elfajultak a dolgok. Nem telt el olyan este, hogy ne riadtam volna fel az enyhén szólva szexuális töltetű álmokból, ami egyáltalán nem volt jellemző rám. Fogalmam sem volt, hogy mit tett az agyammal ez a fiú, de azt biztos volt, hogy semmi jót. Mindent megtettem annak érdekében, hogy eltereljem a gondolataimat: korán keltem, bementem az összes órámra és a szabadon választható kurzusokra is, délután tanultam vagy olvastam, este pedig futással vezettem le a felgyülemlett stresszt. Viszont mikor eljött az idő, hogy elaludjak, tudtam, hogy meg fog jelenni előttem. Féltem becsukni a szemem, ez pedig kihatással volt a teljesítményemre is. Napközben dekoncentrált voltam, sokszor félrebeszéltem és feledékennyé váltam. És ez megőrjített. Ahogy az a fiú is, aki – bár a való életben nem került a szemem elé – az álmaimban kísértett. Senkinek nem beszéltem a víziókról, amiket esténként láttam magam előtt, mert szégyelltem őket. Sosem voltak még ilyen gondolataim és nem tudtam, hogy mi az oka annak, hogy pont most jöttek elő. Minden esetre egy újabb nap elé néztem és abban a reményben keltem ki az ágyból, hogy ma éjszaka végre megszabadulok a lidércemtől.

– Vills, csomagod jött! Egy jókora csomagod – kiabált a nappaliból April.

Csomagom? Összeráncolt szemöldökkel keltem ki az ágyamból és indultam el a legjobb barátnőm hangja felé. A kockás pizsamanadrágom szárát félig a földön húztam, a fehér pólóm az egyik vállamról lecsúszott, a hajam kócos kontyban himbálózott a fejem tetején, a szemem karikás, a testtartásom görnyedt volt. Kinyitottam a szobám ajtaját és egyből April elborzadt tekintetével találtam szemben magam.

– Te jóságos ég! Szörnyen nézel ki – jegyezte meg elkerekedett szemekkel.

– Neked is jó reggelt – sóhajtottam, majd kinyújtózkodtam.

– Hosszú estéd volt?

– Hosszabb, mint amilyet szerettem volna. – Megvakartam a tarkómat és körbenéztem a helyiségben, de nem láttam semmi szokatlant. – Milyen csomagról beszéltél? – kérdeztem rá végül.

Kíváncsi voltam, hogy ki küldhette, mivel nem vártam semmilyen szállítmányt. Nem igazán voltam az online vásárlások híve, túlságosan féltem, hogy kikapok valami adathalász oldalt és ellopják a pénzemet. Személyesen amúgy is meg tudom nézni a dolgok minőségét. De mindegy is, a lényeg, hogy nem vártam semmit.

– Az ajtóban – vigyorgott April.

Felvontam a szemöldökömet és elindultam a bejárat felé, a legjobb barátnőm pedig izgatottan settenkedett utánam. Kinyitottam a sötétbarna faajtót és lenéztem a küszöbre. Egy ismerős doboz hevert a lábam előtt. Fehér volt, rajta pedig fekete nyomtatott betűkkel a Silver's étterem logója állt. A szívem kihagyott egy ütemet, a felismerés szinte egyből belém hasított.

– Azta, kaja! – húzta el a száját csalódottan April a doboz láttán.

Bizonyára valami nagyobb durranásra számított, de én pontosan tudtam, hogy kitől jött és mi van benne. Akaratlanul is elmosolyodtam és lehajoltam, hogy felvegyem, de mikor a mellkasomhoz szorítottam, egy apró lila cetli szállt vissza a földre. April egyből felkapta és tanulmányozni kezdte, majd mikor összerakta a kirakós darabkáit sejtelmesen vigyorogni kezdett. Nagyot nyeltem, mert fogalmam sem volt róla, hogy mit olvashatott, ezért a konyhába siettem, letettem a jókora csomagot és kikaptam a barátnőm kezéből a lapot.