FIREHEART - lángoló szív

9. Sensual moments - Érzéki pillanatok

                                                                                          - Rhaegar - 

Elkerekedett szemekkel bámulom, ahogy vibrálni kezd a lányon a ruha, és eltűnik róla. Liz és Kira hasonló elképedéssel bámulják a társam, ezek szerint náluk nem így működnek a dolgok. Misery óvatosan lecuppantja a kerek eszközt a mellkasáról, megmutatva a lányoknak. Apró, vörös folt maradt a bőre helyén. Érzem, hogy a szívem mérhetetlen hevességgel ver, a mellkasomban a khuim hangosan dörömböl, kifejezve vágyakozását a lány iránt. Ökölbe szorítom a kezem, és a nyelvembe harapok, hogy mérsékeljem magam, és uralkodjak a vágyaimon. Igyekszem elfordítani a tekintetem, de ez szinte olyan mintha egy szomjazó vissza akarná utasítani a tiszta friss vizet.  Képtelen vagyok elszakítani a tekintetem meztelen testéről. Bőre olyan puhának és lágynak tűnik, mint a többi embernőé. Nincs farka, csupán aranyos, formás feneke. Finom kis melleit most nem tartja szorosan össze semmi, így kicsit lefele lógnak, apró rózsaszín bimbóudvarral. A hideg hatására apró bimbói megkeményedtek, de még így is puhábbnak tűnik mint a sza-khui nők melle. 

A lányok végül magunkra hagynak, de látom, a távolból Vektal szigorú pillantást vet rám, mire bólintok, jelezvén, tudom, hogy van egy határ az embernőkkel, amit csak az engedélyükkel léphetünk át, hiába a társam. 

Misery a tó felé lép, óvatosan takarva mellét a kíváncsi szemek elől. Fejét hátra fordítja a válla felett, tekintetét az enyémbe mélyeszti. Beleborzongok, mire ajkait játékos mosolyra húzza, és pimaszul az ágyékomra pillant, és apró kuncogással jelzi, látja, hogy dudorodik az anyag.

- Látom te aztán nem vagy egy szemérmes tag. Itt állni mindenki előtt, dudorodó pénisszel. - vigyorog, és bokáig elmerül a meleg vízben - Bár bagoly mondja verébnek, nem igaz? És vagyok az aki pucérkodik mindenki előtt...

Nem értem, mi lehet a bagoly és a veréb, de ha fele olyan csodálatos teremtmények mint ő, akkor oda vagyok értük. Kecses teste lassan elmerül a vízben, hogy csak a válla és a feje látszik ki. Látom az arcán, ahogy lehunyja a szemét, milyen jól esik neki, fejét finoman hátra dönti, hogy a haja mint egy vörös örvény terüljön szét körülötte. Kéjes nyögés hagyja el a torkát, mire érzem, hogy odalett még jobban szorít a nadrágom. Ilyen lehet a hangja, mikor megérinti magát a prémek között éjjel? 

Mély levegőt veszek, hogy lenyugtassam magam, a farkam vadul csapdossa mögöttem a földet. Az orrom viszont csak a lány illatával lesz tele. 

- Hé. Te kis kukkoló. - szólít meg, mire kinyitom a szemem. Közelebb úszik a víz széléhez. Itt ahol a víz sekélyebb, már nem takarja formás kebleit. - Ezeket hogyan kell pontosan használni? Egy fürdésre mennyi kell? 

Válaszolni akarok, de csak igézve nézem a tűzpiros fürtöket. Ahogy a vállára omlanak, mint egy lángoló palást. Magamhoz akarom húzni, és végig csókolni a nyakától kezdve a kis könyökéig. 

- Hahó? - fröcsköl az irányomba egy kis vizet - Nem akarom a külföldi buta csajt játszani, de ilyen izéket még nem láttam. - bök a szappanbogyókra. 

- Kettő testre. Egy hajra. - felelem erőtlen. 

- Nem vagy egy szószátyár típus, látom. - sóhajt, majd óvatosan kivesz egy bogyót, és elkezdi összedörzsölni a két tenyere közt. 

Meg akarom  neki mondani, hogy valójában de, az vagyok. Szeretek beszélni, megosztani másokkal az ötleteim, a gondolataim, kifejezni a véleményem. De ha a közelemben van... képtelen vagyok koncentrálni, szavakat formázni. Minden gondolatom csak vele telik meg, a testem remegve sóvárog a látványáért is. Nézem, ahogy felviszi a szappant a hajára, ujjai finoman végig siklanak a tincsek között. Soha életemben nem láttam ilyen színeket. Tévedtem korábban, mert a tűz lángjának színei az övéhez képest fakó hamisítványok. Fejét újra a víz alá merítve kimossa a habot, majd felém jön, hogy újabb bogyókat vegyen ki. Ahogy előre hajol, arca egy pillanatra fájdalmasan megrándul, és az oldalához kap.