FIREHEART - lángoló szív

Bargain - Alku

                                                                                              - MISERY - 

Vagy négy prémes bundát körém tekertek, úgy kuporogtam Raegar karjai közt, és szinte levegőt se vettem, úgy falatoztam egy csontról a finom sült húst. Mondhattam volna nekik, hogy a farkasvérem miatt nyersen is meg tudom enni, sőt, úgy ízesebb, de így is furán, félve néztek felém. Ami fura, tekintve hogy az itteniek szeme világít, nem beszélve a szarvukról és farkukról. Hátul. A szobámban, vagy barlangomban voltunk, kinek hogy tetszik, és kellemetlen módon rázott a hideg. Rhaegar nem volt hajlandó kiengedni a karjai közül, így Vektal hagyta, had maradjak ott, amibe bele egyeztem, tekintve hogy a srácból erőteljes melegség áradt, és furcsa, doromboló morgó hangot adott ki a mellkasa. 

Az se érdekelt volna ha álló farokkal tart a karjaiban, csak egy kis meleget akartam és sok húst. És még húst. Mások amúgy sem mertek közelebb jönni hozzám, a lányok akik a kajám hozták, óvatosan lerakták a tálakat az asztalra, és kisiettek, vagy legalább a falig hátráltak. Velünk szemben most már csak Vektal, Georgie, annak két barátnője, a beszédes Liz és az annál csendesebb Kira volt, továbba két nagy kék faszi, akik gondolom a társaik. A bejáratnál pár öregebb tagot láttam, gondolom a törzs bölcsei lehettek. Csendes, komoly tekintettel bámultak. 

Hosszan végig nyaltam az ujjamat, nehogy egy csepp zsír is kárba vesszen. Lehet, hogy nem voltam képes farkassá alakulni, de attól még bennem élt egy. Aki néha kivillantotta a karmait, és vadállat mód képes volt hihetetlen mennyiségű húst zabálni. Az emberekénél élesebb metszőfogaimnak hála könnyen ment a hús csontról való leszaggatása. Szerintem az egész arcom maszatos volt, de Rhaegar olyan kikerekedett szemekkel nézett, hogy attól tartottam, nem hogy undorítónak tartja, de mindjárt körbe is nyalja az arcomat. Istenem, milyen piszkos lehettem. Napok óta nem fürödtem, a hajam mint egy vörös szénakazal. Amint feltöltődtem, könyörögni fogok egy kis tisztálkodásért. 

Befejezvén az utolsó falatot, a csontot a tányérba dobtam a többi közé, és megtörölgettem az arcom. 

- Na ki vele. Bajban vagyok? ha azért van itt mindenki, hogy lehordjon, amiért megbőgettem egy gyereket, hát nem sajnálom. Nem én voltam olyan idióta, hogy egy csörgőnek nézek egy tűztöltetet, és odaadom egy gyereknek. - dőltem hátra Rhaegar mellkasának, aki egész testében megdermedt, mintha most megmozdulna, akkor kapásból elugranék mellőle vagy köddé válnék.

- Nem, ilyesmiről szó sincs. - mosolyodott el kedvesen Georgie.

- Hálásak vagyunk neked, hogy megvédted az otthonunk. - szólt közbe Vektal - Bár nem igen értjük a történteket, a drága Georgie-m elmondta, hogy a Föld bolygón vannak olyan... dolgok, amik felrobbannak, tüzet bocsátva ki magukból, felégetve mindent egy adott távban. Az, hogy Maylak palántája hogy jutott hozzá ehhez, az egyenlőre tisztázatlan. Nézd el nekünk, nemigen vannak itt idegen vendégeink, akik olyasmi dolgokat hoznak hozzánk, amik veszélyesek.

- Akkor remélem tanultok a hibáitokból. - néztem végig rajtuk szúrós szemmel - azok nem egyszerű bombák. Részben az én bolygómról származik a technológiája, részben a földről. Én készítettem őket, a saját tüzemmel. Ez nem csak tűz volt. Meg robbanás. Ha nem tudtam volna megragadni, megzabolázni, a hegyet is felemésztette volna. - mérgesen össze fontam a karom magam előtt - És felejtsétek el, hogy odaadjam a többit. 

- Ilyen veszélyes fegyverek nem lehetnek idebent! - háborodott fel Liz társa, akinek a nyilát használtam - bármikor megölhet mindenkit.

Hátradöntöttem a fejem, és hangosan felnevettem.

- Hát ez remek! Akkor csak úgy eldobjátok őket a vadonban? Hátha valamikor berobbannak ha arra jár valaki? Vagy azt hiszed, ha szimplán ketté törjük, akkor ennyi volt, vége? Ne nevettess. Az a legbiztonságosabb, ha nálam vannak. Én tudom hatástalanítani.