FIREHEART - lángoló szív

14. Firewitch - Tűzboszorkány

                                                                                     - MISERY -

Egy ideig felöltözve gubbasztottam a barlangban. Hidegebb volt most, hogy nem égett a tűz, és mert nem volt mellém kuporodva egy test, hogy melegítsen. Én idióta... Nem is értettem, mi ütött belém. Tény, hogy javítani akartam a helyzeten, és Rhaegar most menekül előlem, szóval... bevált? Mondhatni. 

- Kegyetlen vagy, Misery. - motyogtam, elterülve a prémeken - Csak összezavarod szegény srácot...

De mit tehettem, ha én is össze voltam zavarodva? Fajomból adódóan hevesebben a szexuális vágyaink, vadabbak, mint az embereknél. És hogy van egy hím, aki így vágyik rám, meg kell hagyni igen csábító, és izgalomba hoz. De ő társra vágyik, családra, hogy "belém tehesse a palántát" ahogy mondják. Nekem meg köszi de nem kell most egy terhesség vagy keverés baba. 

Szomorúan érzem a plafont. Az én fajom tagjai társas lények. Ezért alkotunk falkákat, hogy akinek nincsen társa, párja, barátai, családja, az is tartozzon valahova. Mert a falka mindezek összessége. Ők a társaim, a családom, a barátaim, az otthonom. Lehunyom a szemem, és felidézem a 12 srácot, akikkel együtt éltem az elmúlt évben. Még ha nem is egészen olyan voltam, mint ők, befogadtak, és vigyáztak rám. Law. Nataniel. Atlas. Ace. Five. Killian. Blaze. Theon. Luxor. Damian. Morrigan. Orion.  A családom. És persze ott volt Robin is. 

Mérgesen szusszantottam, majd felálltam. Ha kerülni akar, kerüljön. Annál jobb. Nem vonja el legalább a figyelmem. Elindultam kifelé, a legtöbben még aludtak, egy két vadász volt fennt a raktár körül.

- Indultok? - hallottam a hátam mögül Georgie hangját. 

- Igen. - fordulok meg. Könnyedebben mozgok a saját ruhámban, és ettől sokkal jobb lett a kedvem, így megeresztek felé egy mosolyt - nem tudom, mikor térünk vissza. Vagy... hogy vissza térek e egyáltalán. 

- Én örülnék neki. - lép közelebb, és egy pillanatra felemeli a karjait, mintha meg akarna ölelni, de aztán vissza húzza. Okos lány - remélem sikerrel jársz a társaid meglelésében. 

- Köszönöm. Viszlát, Georgie. - majd megfordulok, és indulok tovább, de még utánam szól.

- Azért kérlek... légy vele... Rhaegarral... légy vele türelmes. Megértőbb? Ha elmész... pokoli nehéz lesz neki. 

Megtorpanok, de nem fordulok hátra, ne lássa a bűnbánó arcom. 

- Ha elmész az neki olyan lesz mintha... megtalálnád az összes társad de már... holtan. Érted? 

- Kétlem, hogy ugyanolyan lenne. - motyogom.

- Pedig olyan. Rosszabb, mintha meghalnál. Rosszabb a legkegyetlenebb fájdalomnál. - a hangja halk és szomorú - én se tudtam, milyen ez az elején. Míg meg nem kaptam a khui-mat. Felerősíti csak az érzéseid. Nem azt jelenti, hogy kötelező vele lenned. De ha érzel valamit valaki iránt, nos, akkor az pusztító erős. 

- Értem. - bólintok - Köszönöm a jó tanácsaid Georgie. Ígérem, vigyázok. - majd folytatom az utam, magam mögött hagyja a törzsfőnök társát. 

Rhaegar már a kijáratnál vár, egy másik kék férfivel, Aehako a neve, mint megtudom. Rhaegar mond neki valamit, majd elindul a másik irányba. 

- Jó reggelt, Mízeri - furán ejti ki a nevem, de nem vetem a szemére - Rhaegar azt kérte, segítsek neked fegyvert választani. Elkísérlek a fegyvertárba.

- Ez nem  elég? - mutatok végig magamon, mire kedvesen elmosolyodik. 

- Csak hogy jobban érezze magát.