FIREHEART - lángoló szív

13. Intense emotions - heves érzelmek

                                                                                       - RHAEGAR - 

Nem tagadom, nem sokat tudtam az éjjel aludni. A tudat, és az érzés, hogy a lány a karjaim közt hever... Nem mertem álomra hajtani a fejem sokáig, féltem, hogy ez nem a valóság, és ha lehunyom a szemem, felébredek. Meglepett, hogy tudott arról, hogy alszanak a társak, és elfogadva, eleget tett a kérésemnek.  Figyelmen kívül hagytam érte a követelőző khuim, és megelégedtem azzal, hogy finoman simogatom, és néha ajkammal megérintem a nyakát. Végigsimítottam párszor a vállánál lévő harapáson. 

Milyen ostobának hihet... azt gondoltam a világos hajúra hogy a társa. Hogy ő hagyta rajta a nyomokat. Meg sem fordult a fejemben, hogy más okból is aggódhat érte a lány. A fivére...Misery állítása szerint neki is ilyen világos volt régen a haja, de én képtelen vagyok máshogy elképzelni őt, mint lángokkal az arca körül. Örülök, hogy jobban megnyílt előttem. Lelkem mélyén talán még mindig abban bíztam, ha elég közel kerül hozzám, ha elég örömöt okozok neki, talán máshogy dönt, és marad. De a társait segítek megtalálni, bármi legyen is, mert látom, mennyire szenved. 

Az éjszakai beszélgetésünk végére hallottam, ahogy légzése lassul, és egyenletessé válik. Álmában valami kellemes helyen járhatott, mert vonásai kisimultak, eltűnt arcáról az állandó aggodalom, és készenlét, mikor kell támadnia, vagy védenie magát. Most ismét törékenynek, és védtelennek láttam, mint első alkalommal a hóban. Akkor azt hittem, meg fog halni. Hogy ennyi volt. De most már tudom, milyen erős a társam. Erősebb mint bármelyik embernő, és sok sza-khuinál is erősebb. 

Sok óra után, végre engem is elnyomott az álom, és az a pár óra életem legpihentetőbb estéje volt. Reggel mikor megébredtem, éreztem, hogy Misery az éjszaka folyamán megfordult, és molt félig a mellkasomon fekszik, jobb lábát átvetve az enyémen. Finom mellei a felsőtestemnek, édes ágyéka a csípőmnek simul. Haja beteríti a hátát, és az arca egy részét is. Szája enyhén nyitva, ahogy szuszog. Már attól merevedni kezd a dárdám, hogy érzem a melegséget a lábai közül. Próbálok nem mozdulni, nehogy felkeltsem. Csak még egy kicsit had élvezzem ezt. Hogy így itt van velem. De a meredező dárdám a lábát bökdösi, és erre a lány óvatosa megmozdul. 

Mocorogni kezd, és motyog valamit, amit nem egészen értek. Szemét nem nyitja ki, csak jobban hozzám dörgölőzik, a takarót feljebb húzva csupasz vállán. Érzem ágyéka nedvességét, ahogy hozzám dörgöli finoman, és nem bírom visszafogni magam, lehunyom a szemem, előtör belőlem egy jóleső morgás. Misery végigfuttatja ujjait a mellkasomon, finoman végig karmolva, én pedig a takarókba markolok. 

- Mhhhmmmm... - nyöszörgi, majd megdörzsöli álmos szemeit, fejét kicsit hátra döntve a dárdámra, majd rám néz, huncut mosolyra húzva vékony ajkait - azt ne mond, hogy ez egész éjjel így meredezve állt.

- Könnyen meglehet. - mondom halkan, mire felnevet, és ez a legédesebb hang amit életemben hallottam. Felé nyúlok, és finoman megérintem az arcát, kisimítva pár tincset onnan - Misery...köszönöm ezt az éjszakát.

- Megígértem, nem? - komorodik el - cserébe segítesz nekem. Én állom a szavam. Hát te? - bólintok, mire vonásai ellazulnak, és vissza hajtja a fejét a mellkasomra - Amilyen kemény a bőröd, olyan jót aludtam rajtad. 

- Mégis könnyedén fel tudtad szakajtani. - nézek a karomra, ahol már két apró heget hagyott maga után.

- Sajnálom. - mondta szomorúan , ujjaival óvatosan végig simítva a hegeken - fájt?

- Inkább meglepődtem, hogy képes voltál rá. 

- Karmolok. És harapok ha kell. - mosolyodott el szélesen, éles metszőfogait megvillantva - ha szeretnéd, be tudom gyógyítani.