FIREHEART - lángoló szív

15. Lover touch - Szerelmes érintés

                                                                                               - MISERY -

Valahol út közben elaludhattam, mert mikor felébredtem, már egy halom prémen feküdtem egy barlangban, aminek a közepén kellemes melegséget árasztott a tűz. Felette egy tömlő volt felakasztva, tele hóval, amit Rhaegar rakott fel felolvadni. A holmijaink egy halomba pakolva hevernek a fal mellett, és Rhaegar fegyverei is. De a férfit nem látom sehol. 

- Rhaegar? - töröm meg a csendet, mire léptek zaját hallom, és egy szűk járatot vélek felfedezni, amin át belép a férfi, és egy prémmel vizes felsőtestét törölgeti. 

- Ne haragudj, nem tudtam, hogy ilyen hamar felébredsz. Odaát van egy kis meleg vizű medence, megmosdottam. - áll meg tőlem lehető legmesszebb - Ha szeretnél te is megfürdeni, hagytam ott neked egy prémet, és szappanbogyót. - megigazgatta magán a ruháját, ami lényegében egy lenge nadrág és prémes csizma, majd fegyverét magához vége a bejárat felé indult. 

- Hová mész? - kérdezem - Vadászni?

- Nem, még van elég élelmünk. Kint töltöm az éjszakát, ahogy megbeszéltük. - feleli rám sem nézve félre húzva a bejáratot takaró kifeszített anyagot, és kilépett a hidegbe. 

- Bolond fiú. - morgom - Hát még mindig ezt játszod? Jól, van, legyen. Ahogy uraságod akarja. 

A szomszéd barlangrészben valóban volt egy kis meleg vizű medence, a falra felrögzített fáklya fénye gyér fényben ragyogta be a szobát. Levettem  ruhám, a kis szerkezet magába szívta az anyagot, majd leválasztottam a mellkasomról, és a víz mellé raktam a prémekre, amiket Rhaegar hagyott ott nekem. Jóleső sóhajjal merültem bele a meleg vízbe, és aprólékosan átsikáltam izzadt testem. Még úgy is megerőltető ez a terep, hogy egy kis csalással tudok a havon menni és nem süppedek bele derékig. 

A víz egész mély volt, így a széléhez úsztam, hogy fel tudtam oda ülni a prémekre, lábaim a vízbe lógatva folytattam testem tisztogatását. Gondolataim közben Rhaegarra terelődtek. Meddig fogja vajon ezt játszani? Azért dühös rám, mert tudja, nem gondolok rá társamként, és nem hagyom  hogy belém tegye a kis palántánkat? Hogy nem vagyok hajlandó vele lefeküdni emiatt, de azért némi szórakozásban benne vagyok? Úgy érzi, játszom vele? De hát ő volt az az elején aki állandóan taperolni akart. Ha vissza adom akkor meg én érezzem magam rosszul? Hát nem látja, hogy mennyire felizgat? 

Dühösen mostam le magamról a maradék habot, és hátradőltem a puha anyagokra. Dühös voltam magamra, amiért a gyomromban apró bizsergést éreztem, ha rágondoltam, hogy néz rám. Mintha egy Istennő lennék, és a lábaim elé akarna borulni, és imádni. Kinek ne tetszene ez? És azok a feszülő izmok... a méretei... mindenhol. A barázdált ujjai, bőre. 

- Misery, mi a fasz bajod van? - morogtam, fejem hátra döntve a falnak. 

Tudtam,  nem fogok, nem maradhatok itt. Nem lehetek Rhaegar társa. De ez nem azt jelenti, hogy nem hozhat izgalomba. De hogy pont egy másik fajba tartozó lény okozná ezt... habár, ha belegondolok, a Földi filmsztárok is egy más faj. Nem szabadna ezt éreznem. Nem szabadna a tűzzel játszva közel engednem néha magamhoz, mert csak baj lesz belőle. De mit tegyek, ha úgy érzem, a testem érintésre vágyik? Bűntudatot, és megbánást éreztem, azért, ahogy Rhaegarral bántam. De hát miért is kéne rosszul éreznem magam, vagy visszafognom, csak mert szexuálisan felizgat? Ez egy természetes reakció. Szeretjük, ami jó, és ami jólesik. A fajom különösen hevesen érzi, és éli meg ezeket. Miért szégyelljem hát most magam? Rhaegar úgyis kint gubbaszt. Hát addig had segítsek magamon is, ha már reggel neki is kijutott a jóból. Had szerezzek magamnak is egy kis örömöt, és akkor talán az én szexuális túlfűtöttségem is megnyugszik.