FIREHEART - lángoló szív

Trapped - Csapdában

                                                                                             - Misery - 

Dühös vagyok, és fogolynak érzem magam. Pedig hálásnak kellene lennem a megmentőimnek. Biztonságba helyeztek, ápoltak, hagyták hogy a mágiám végezze a dolgát, élelmet és italt adtak. Én mégis haraggal a szívemben gondolok rájuk, pedig tudom, hogy igazuk van. De ha beismerem, akkor az olyan, mintha elfogadnám a vereséget. Csak fekszem a rengeteg prémen, és pihenek, csendesen eszegetem a húsokat, amiket hoztak. Georgie próbál néha beszélgetni velem, többet megtudni arról, ki vagyok és honnan jöttem, mi ez a mágia dolog, de nem akarok róla beszélni.

Nem akarom elmondani, hogy mikor 10 lettem, és nem voltam képes farkas alakot ölteni, hanem kiderült, Ruuzui vagyok, a szüleim egyből az értem legtöbbet fizető csapatnak adtak el. Persze nem hivatalosan. A pénzt elvileg én kerestem meg magamnak, gyakorlatilag mindet a szüleim kapták, hogy sikerült egy ilyen különleges gyereket kreálniuk. Gratulálok, mondhatom...

Az egyetlen örömöm, hogy Nataniel csapatába kerültem, Law falkájába, amit a földre küldtek. A cél az volt, hogy feltérképezzük a bolygót, és próbáljunk nekik segíteni, az ökoszisztéma és az életminőség javításában. Persze hátsó szándékkal. Ha bolygónk helyzete súlyosabb lenne, legyen hová menekülnünk. Régóta éltek a  népemből a Földön, mit gondolsz, honnan származnak a farkasemberekről szóló meséik? 

Én 15 évig éltem ott. Szerettem azt a helyet. Lett egy családom, barátaim, egy remek ember barátnőm, Robin, tanulhattam emberi iskolában, egyetemen... jövőm is lehetett volna. Remekül értettem a műszaki dolgokhoz, és a NASA -nál több ígéretes állásajánlat is kecsegtetett.

Csakhogy mindennek vége szakadt mikor a csapatot hazarendelték. Régen izgatott lettem volna. Hazatérni.. megismerni lehetséges Ruuzuikat, olyanokat mint én. Kevesen, de vannak. Tanulhattam volna tőlük az erőmről. De már inkább maradtam volna a földön. 

Éreztem, hogy elöntik a szemem a könnyek. Magam mögött hagytam Robint, haza sem juthatok, a szüleimhez, nem mintha annyira hiányoltam volna őket... A csapatom, a családom is elvesztettem. Eddig is sokszor éreztem egyedül magam, amikor a csapatom farkas alakban suhant az erdőkben, szabadon... én pedig csak edzeni tudtam. Gyakorolni a harcot a különböző fegyverekkel, a képességemmel,amit senki sem segített megérteni, használni. Nem illettem sem a falkám, sem az emberek közé. 

Itt rekedtem. Egyedül, magányosan, csapdában. Lelki szemeim előtt a szarvas ördögöm, a megmentőm képe villant be, amikor megvető tekintettel azt mondtam neki, nem kell nekem a khui és társra sincs szükségem. Végtelenül elkeseredettnek tűnt. Magányosnak. Összetörtnek. Pont mint én most. Valójában kicsit hazudtam is nekik. A mágiám ugyan segít meggyógyítani, de végtelen vagyok a vírusok, betegségek és egyéb idegen bajok ellen. Viszont van valamim, ami segíthet. Minden hajón vannak fecskendőink, leginkább olyanok mint egy epipen, amit az emberek allergiás reakciókor használnak, csupán ez a szer megvéd minket idegen bolygók fertőzéseitől. A Földre érkezve is kaptam egy shotot. Itt viszont védtelen vagyok. Vissza kell jutnom a hajóhoz, amivel landoltam. Ott kell lennie. Ha csak nem volt nálam, mikor felébredtem. Elég ködösek az emlékeim. Meg kell szereznem a fecskendőt, mielőtt ezek valami fényférget belém ültetnek, és ide láncolnak vele. 

Mikor elég erősnek éreztem magam, óvatosan felálltam, átmozgattam a végtagjaim, és bizonytalan elindultam a barlang kijárata felé. Nem tudom, mit vártam, hogy majd egy szűk barlang folyosóra érek e ki, de nem erre a látványra számítottam, az biztos. Ahogy kiléptem a szobámból (barlangszobából) egy kis járat futott jobbra, ahol több ilyen, függönnyel eltakart szoba kaphatott helyet. A törzs lakhelye egy vulkán belsejéhez hasonlított. Egy hatalmas tér volt a helyen belül, pár sátorszerű építménnyel, és egy , az enyhe záptojás szagból ítélve meleg vizű tó kapott helyet középen, a legtöbben akörül nyüzsögtek, végezték a mindennapi kis dolgaikat. felfelé három szintet lehetett menni , minden szinten kisebb barlangok, mint az enyém. Ha teljesen felnéztem a magasba, két szintet láttam még felettem, a pafonon pedig egy kisebb kör alakú lukat láttam, amin keresztül szállingózott be a hó, de a barlang kellemes melegében még röptében elolvadt. Pár járat vezetett feljebb a hegybe, lehet arra lehetett a fegyver raktár és hasonlók. Georgie mintha beszélt volna róla.