FIREHEART - lángoló szív

11. Mysterious girl - Titokzatos lány

                                                                                      - RHAEGAR -

A falon különböző képek jelentek meg. Mozogtak. Épületek, utak, vizek, emberek voltak rajta. Olyan helyek és tájak, amiket elképzelni sem tudtam. A tenger nem volt befagyva, és furcsa, apró szemcsés anyag volt a partján. Nem volt hó, legalábbis a legtöbb felvételen. A Nap erős fénye beragyogta a világot. Misery világát. Mert míg az embernők a helyeket nézték, néha fel felsóhajtva, nevetve vagy sírva egy egy számukra ismerős helyen, én vagy a falon lévő képmását figyeltem, vagy magát Miseryt, amikor mellettem állt. A félhomályban is jól láttam, hogy arcán fájdalom suhan át, amikor a világos hajú hím van a falon. Furcsák az ő férfijaik. Magasak, és izmosak, de nincsen erősebb bőrük, se szarvaik, se farkuk hátul. Különös teremtmények. Ez az egyed viszont sokat jelent a társamnak. Elfogott egy kellemetlen érzés. Talán a szeretője? Ő hagyta a vállánál a jelet? 

Óvatosan Misery felé pillantok, és nehezen tudom megállni, hogy ne nyúljak felé. A társam... szomorú. Arca nedves a lefolyt könnyektől. Hiányoznak neki a felvételen szereplő alakok. Talán ő is olyan mélyen érez irántuk, mint mi a társaink iránt? Hogy az életünk árán is megvédenénk? 

A lány hirtelen előre mozdul, és a furcsa dobozhoz térdel, de mielőtt kikapcsolná, keze megáll a levegőben és a falat nézi. Furcsa a felvétel, össze vissza forog, és nem is igazán látszik semmi. Ketten beszélgetnek, de nem értem a nyelvüket. Egy alakot látok egy furcsa átlátszó falnál. Magas, és sötét ruha borítja testét. Ahogy beszél, és kiejti a furcsa idegen szavakat, mintha valami igézetet olvasna a lányra. Látom rajta, hogy érti, amit a két alak mond. Hirtelen rácsap a kis kockára, és a fal ismét sötétbe borul. Feláll, arca sápadt, keze remeg, de igyekszik mosolyt erőltetni az arcára. 

- Nos... köszönöm a ... figyelmet. - mondta, és zavarva elkezdte kikerülni az nőket, akik egyből ezer kérdéssel bombázták.

- Mindegyik farkas ilyen dögös faszi?

- Teliholdkor alakulnak át vagy bármikor?

- Az anyanyelved az, ami ilyen szép, igéző?

- Tudsz fegyvereket használni? 

- Voltál Arizona-ban is? 

- Biztos nem jelennek meg itt a szörnyek?

- Biztonságban van a Föld? Erős az a pajzs?

De a lány csak elsietett mellettük, el mellettem. Követtem a tekintetemmel. A barlangjába igyekezett. Sorsi megpróbálta lecsitítani a lányokat, akik megállás nélkül mondták a magukét. Ellöktem magam a faltól, és a társam után indultam. Nem állított meg senki, és a bejárat előtt sem álltak őrt. Talán úgy ítélték meg, hogy a lány tud magára vigyázni. Nem hibáztatom őket ezért. Óvatosan elhúztam a függönyt, a szobában gyér fény uralkodott, a tűz csak épp pislákolt. A lány az asztalra támaszkodva állt, két karjával erősen kapaszkodva annak peremébe. Mélyeket lélegzett, és hosszan, remegve fújta ki a beszívott levegőt.

- Mit akarsz?  - mordult fel. Enyhén hátra néz  a válla felett, szeme vörösen villan fel egy pillanatra, majd vissza fordult. 

Megtorpanok. Hát nem érti? Hogy egyszerűen fizikai fájdalmat érzek, ha a társam szenvedni látom? Tudnom kell szenvedése okát, hogy segíthessek rajta. Nekem ő jelenti most a világot. Bárcsak érezné... bárcsak elfogadná a khuit... 

- A társam vagy. Gondoskodni szeretnék rólad. - felelem csendesen, mire felszisszen, ujjai méregősebben markolják az asztalt, mintha félne, hogyha elengedi, összecsuklik.