FIREHEART - lángoló szív

10. Tale of the firewitch - A tűzboszorba regéje

                                                                      - MISERY - 

Végig magamon éreztem Rhaegar tekintetét, miközben megtörölköztem, és, hogy jobban beilleszkedjek a helyiek közé, kértem pár ruhát a lányoktól. Egy barna bőrből készült nadrágot, egy  belül bőrrel bérelt, rám kicsit nagy, kabát szerű felsőt, és egy vastag csizmát kaptam. Azért a bőrömre erősítettem a saját "ruhám gombját" , hogy ha kell, vissza tudjam venni az űrszerkót, ahogy Liz nevezi. Kellemes érzés melltartó nélkül lenni. Olyan mintha az otthoni laza ruhámban, ami gyűrött, talán lukas és megviselt, mennék a városba emberek közé. 

A hajléktalan mágus, Nataniel mindig így nevezett. Idióta. Látná ő milyen fejjel megy terepre. Nála kuszább haja senkinek nincs a csapatban. Hiányzik a hülye feje. Remélem rendben van...

Óvatosan Rhaegarra pillantok, aki a fürdés óta egyre nehezebben tudja tartani a távolságot. Bevallom, kicsit az én hibám, mondhattam volna, hogy megoldom egyedül a fürdést, a kellemetlen fájdalom ellenére, de a kíváncsiság felül emelkedett rajtam. Kíváncsi voltam, mennyire képes magán uralkodni ez a vadember. 

Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy hatalmas... méretei vannak az öve alatt. Ami csak tetőzte a döbbenetem, hogy ezek a lények bőre nem sima, hanem bordázott felület borítja bőrük java részét. A péniszüket is. Mintha csak arra lettek volna teremtve, hogy minél jobban ki tudjanak elégíteni egy nőt. 

Akaratlan is eszembe jut, ahogy teste hátulról az enyémnek feszült, ahogy próbálta tartani magát, hogy ne billenjen át , és ne hagyja, hogy a vágyai magával sodorják. Homlokát a fejem tetejének döntötte, és erős markos kezei a mellemre simultak... 

Beleborzongtam, csak attól, hogy visszaemlékeztem rá. Megrémített ez ez érzéki, mérhetetlen vágy, ami belőle áradt, és az is, hogy a kis játékom hamar rossz útra tévedt, amikor akarva akaratlan is előcsalt belőlem egy jóleső nyögést. Nem tagadom, kellemes érzés volt ahogy a mellem masszírozta. De még időben sikerült magamhoz térnem, és elvennem a kezét. 

Misery... mi a csudát művelsz? Koncentrálj. A társaid odakint vannak valahol...nem szabad szórakoznod a vademberekkel.

Lassan odaértünk a célunkhoz, egy oldalsó részre, sötétebb fallal, ami előtt egy kis helyet hagytak nekem, mintha a színpad lenne, előttem prémeken, és zsákokon egy tucat embernő ült, itt ott egy egy kíváncsi kék emberke is feltűnt, ők inkább tisztes távolságból figyeltek. 

- Hát itt vagy. Milyen szép a hajad! - ugrott elém Liz vidáman.

- Igen, nem zsíros, véres, és gubancos. - motyogtam kelletlen. 

- Gyere, már mint nagyon kíváncsiak rád. - majd a karomnál fogva megragadott, és a fal elé tolt, majd Kira mellett helyet foglalt elöl. 

A nők kíváncsi, világító szemmel bámultak engem. Sóhajtottam, és egy nagyobb kőhöz léptem, felültem rá, lábam a levegőbe lógatva.

- Khm... sziasztok? - kezdtem zavartan - Nos, készültem nektek valamivel, de előtte talán... mesélnék egy kicsit magamról. 

Úgy gondoltam, ha eleget mesélek magamról,  meglátják, hogy nem jelentek veszélyt, és mennyire fontos, hogy hazatérjek. Nem fognak majd akkor tovább vissza tartani, és elengednek Rhaegarral,  hogy vissza vezessen a hajóhoz. 

- A történetem szeretném röviden elétek tárni. A nevem Misery Foulliere (ejtsd Mízeri Fulliere) , és egy távoli bolygóról származom, messze innen, és messze a Föld bolygótól. A neve Solis Nova. Hasonló a légköre és felépítése mind a Földnek. Két holddal rendelkezik, és többet van világos, kicsit olyan mint a nyár a Földön. Solis Nova népe felépítésben is hasonló hozzátok, ahogy engem is láthattok. Viszont fizikailag erősebbek, strapabíróbbak vagyunk, jobban bírjuk a fájdalmat, gyorsabbak a reflexeink...továbbá a hajunk színe is szélesebb skálán mozog. A fogazatunk is más kicsit.