FIREHEART - lángoló szív

2.Horned Devil - Szarvas Ördög

                                                                                     - Misery -

Álmos vagyok. Mindenem sajog. Aludni szeretnék, de valami megébreszt. Nem teljesen, még valahogy az álomvilág és a valóság közt lebegek. A valóság összemosódik a képzelettel. A testem lángol, és ez kellemes érzés. A mágiám dolgozik bennem. Rajtam. Bár kissé fájdalmasan dolgozik, ugyanis amikor végig siklik a bordáimon, a testem ívben megfeszül, és erőtlen felkiáltok.. vagy felsírok? Szapora lépteket hallok, és egy apró kezet érzek a homlokomon.

- Tűzforró a homloka. - hallok egy aggódó női hangot. 

Várjunk... hallok? Ez... földi nyelv? Más nem lehet, a fordítóm nincs a fülemben, mégis értem a szavait. Lehetséges, hogy a Földön vagyok mégis? A szarvas ördög visszahozott? Talán nem is olyan szar alak. Amúgyis nehezen szakadtam el arról a bolygóról. Többet éltem ott, mint Solis Nova-ban. Jobban húz felé a szívem, mint beismerném.

A törékeny kis kezek újra vissza térnek hozzám, jéghideg vizes borogatást pakolva a homlokomra, és a karjaimra. Legszívesebben leráznám őket, vagy rákiabálnék, fejezze be. Hagyjon dolgozni, a lángolás jó. De képtelen vagyok annyira magamhoz térni, hogy bármelyiket megtegyem. 

- Mit gondolsz, honnan jöhetett? Úgy kerülhetett ide mint mi? - kérdezi egy másik, izgatottabb női hang - De olyan furcsa a ruhája. Mint valami sci-fi film főszereplője. Nem tűnik valami vastagnak sem. Hogy nem fagyott halálra? És a haja... hogy lehet ilyen színű? Imádom. Nemtudom milyen festékkel csinálta, de tuti megkérdezem ki a fodrásza. Nem gondolod...

- Liz! - szól rá az engem borogató élesen, mire a másik elhallgat - Ne keltsük fel. Pihennie kell.

- Khui-ra lesz süksége. Lehet magához sem fog térni. - hallom a Liz nevű lányt.

Kuki? Nem értem,  miért akarnak egy eszméletlen lánynak faszt adni, és hogy ez rajtam miért segítene, de nem szólok semmit, arcizmom sem rezdül. Nem mintha tudna. 

- Neki kell eldöntenie, befogadja e. - felei a másik. 

Helyes, akkor ezek szerint nem eszméletlen mivoltomban akarnak megerőszakolni, hanem megvárják míg felébredek, és megkérdeznek róla akarom e. Kúl... 

Döngő lépteket hallok, és valami számomra idegen nyelven férfi hangokat a távolból. Felénk közelednek. Valaki hevesen vitatkozik valakivel. Kiabálás, éles szóváltás, egy csattanás, majd fájdalmas nyögés, és, bárhol is vagyunk, egyel többen leszünk a teremben. Érzem, vagyis a mágiám érzi valami újnak a jelenlétét. Valami másnak. Lassabban dobogó szív, masszív test. Valahogy más mint az enyém, nagy a két lányé. A különös idegent pár hozzá hasonló követi.

- Sorsi. - hallok egy mély morgó torokhangot hangot, esetlen kiejtve egy furcsa nevet, mintha még ismerkedne a betűivel.

- Rhaegar. - egy tiszteletet parancsoló férfihang szól az előző mögülről , szintén földi nyelven- Azt ajánlom, ne veszítsd el a fejed...

A morgó fazon azonban ügyet sem vet rá. Rhaegar. Milyen furcsa, és biztosan nem földi név. 

 - Vektal szerint nem akarsz a lánynak khuit adni. - a hangja ingerült, de próbálja visszafogni magát.

- Így van. - felel az ápolóm - Nem erőltethetjük rá. Meg kell várnunk míg felébred, hogy elmagyarázhassuk neki.

Nehéz léptek közelednek felém, érzem hogy a férfi az ágyam mellett áll, már ha ágyon fekszek. Olyan mintha megannyi puha paplan és takaró venne közre. Érzem a teste melegét is. Ahogy lehajol vagy leguggol hozzám, azt is érzem hogy felém nyúl, de a mozdulat abbamarad a levegőben, és vissza húzza kezét. 

- Már két napja nem ébredt fel. - mordul fel ismét - ki tudja mióta feküdt kinn a hóban. Lehet már nincs annyi ideje hátra.

- Bizakodónak kell lennünk. - Feleli... Sorsi?

A mellettem álló férfi, Rhaegarból furcsa, inkább állatias morgás kör elő.

- Hogy képzeled, hogy hagyom majd elsorvadni? Hogy várok, és nézem ahogy a társam meghal? 

Fel akartam ülni, és rákiabálni mindenkire, hogy mi az ördögről beszélnek, minek akarnak kukit adni nekem, miért lettem valaki társa ( lehet hogy felébredtem, és deliriumos lázálmom közben ezzel a faszival össze házasodtam, mint a részegek Las Vegasban?) és miért halnék meg? A mágiám dolgozik bennem. Úgy egy napot adok neki, és teljesen kész lesz.

Csak emlegetnem kellett a kis szarost, újra végig futott a testemen, olyan erővel vágódva belém, hogy a tüdőmből kiszakadt a levegő, mikor lezuhansz egy fáról, és a hátadra érkezel, és nem kapsz levegőt. A testem megfeszült, és fuldokolva próbáltam levegőért kapkodni. Éreztem, ahogy a csontjaim roppannak, és a mágiám elkezdi összeforrasztani őket. Ujjaim összerándultak, a puha prémszerű paplanba markolva, a számban megéreztem az ismerős fémes ízt. Vért. Gyér patakként gördült le eleinte ajkaim közül, majd hörögve próbáltam felküzdeni magamból, mert éreztem, belefulladok. 

- Maylak! - hallottam a Rhaegar nevű férfi hangját, amely mérhetetlen pánikkal vegyült. Megragadta az erőtlen testem, és magához vonva kissé ülő pózba emelt. A karjai masszívak voltak, és hatalmas lehet a fazon, de az is lehet hogy csak lapátkezekkel áldotta meg a sors, mert éreztem, hogy ha a nyakam köré fonná csak egy kezét, menten ketté tudná törni - Hívjátok Maylakot!

Aztán kiabálásokat hallottam, egy újabb ismeretlen nyelven, és átkoztam azt, aki kivette a fordító készülékem a fülemből.

- Georgie! - hallottam Liz sürgető hangját, mire az eddig tévesen Sorsi - nak nevezett lány hozzám rohant.

- Döntsd előre! Gyorsabban! Megfullad! - kiáltott Rhaegarra, és a férfi nagy tenyerével előre döntötte a testem, és a feleslegessé vált vérem szabadon távozhatott, gondolom az ölébe. 

Egész testemben remegtem, de éreztem hogy a forróság, ami elöntötte a testem, a tetőfokára hág. Jó. Ez jó. Azt jelenti hogy mindjárt végez. Körülöttem össze vissza beszéltek, és kiabáltak ezt azt, jöttek mentek az emberek, csak egyetlen egy valaki maradt csendben. A férfi, kinek karjaiban hevertem, tehetetlen. Úgy éreztem, ismét kapok levegőt, és a mellkasomat szorító fájdalom enyhült. Hátrébb dőltem, és végre a valóságból magamhoz tudtam ragadni egy kis morzsát. Szeme lassan felnyitottam, miközben próbáltam egyenletesen lélegezni. Lenéztem a testemre, amit a saját vérem borított be, amint összekuporodva heverek egy férfi karjaiban. Egy hatalmas férfi karjaiban. A bőre nem olyan mint az enyém. Sötét kékes szürkés, és furcsa barázdák futnak végig rajta. Vastag erős karjait körém fonja, védelmezőn. Nem visel felsőt, a hideg ellenére sem. Bár a barlang szerű helységben, ahol vagyunk, amennyit az agyam felfogott belőle, melegebb van. Vagy belőle árad ez a különös forróság? Bágyadtan feljebb emelem a fejem, hogy ránézzek. Arcvonásai egy földi férfiéra hasonlítanak, mint egy tökéletes márványszobor, amit valami híres kőműves faragott.  Csakhogy a templom , vagy bárhova is szánták volna, túl szexinek gondolták, és inkább szabad engedték.

A különbség a furcsa bőrszín volt. Na meg a fején lévő szarvak. És a szem. Szinte világító, furcsán vibráló kék szemek. Ahogy egymásba olvadt a tekintetünk, az enyémben éreztem, hogy vörös fény villan meg, ahogy a mágiám veszélyt sugallva, "ugrásra" készen állt volna. De csak egy pillanatig. Utána erőtlen folyt szét a testemben. Ujjaim, amik görcsösen a takarót markolták, testem mellé hullottak. 

- Szarvas ördög. - suttogtam magam elé , majd oldalra billent a fejem, és végre nem kellett az emberek, és kék férfiak hangját hallgatnom, ugyanis magával ragadott a békés, öntudatlan álom.