☆
- Szia.
Minho éppen hazafelé tartott, amikor fogadta Jisung hívását.
- Szia, hyung! - köszönt bele derűsen - Ma ráérsz?
- Mikor?
- Mondjuk most? Átjöhetnél. Bepótoljuk az elmaradt kávézást. - ajánlja fel kedvesen.
Minho persze mindent elfelejtve megy bele, majd a telefonbeszélgetést arrébb téve tesz meg egy fordulót Jisunghoz. Ismeri a környéket, nem messze lakik onnét Hyunjin.
——
- Gyere beljebb. - mosolyog, s beljebb engedi az idősebbet.
- Milyen volt a buli? - kérdezi. Kedvesnek akart hangzani, de mégis szarkasztikusan jöttek ki a szavak. Szövetkabátját felakasztva tért beljebb, miután cipőjét is gondosan levette.
- Irigy vagy? - mosolyog cinikusan, majd ő is beljebb csoszog.
- Eszem ágában sincs. - kuncog.
- Akkor meg? Mintha bajod lenne azzal, hogy Chrissel voltam. - ránt vállain - Annyi mesélnivalóm van, te jó ég! - mosolyodik el szélesen - Legjobb barátom révén megkell hallgatnod. Csak előbb igyunk.
- A-alkoholt? - ül le a kanapéra. Jisung is leül mellé, majd a kisasztalra helyezi mind a két poharat, s a bort.
- Hát miért, mit? - húzza fel értetlenül szemöldökeit, miközben értetlen pillantást vet Minhora, s önteni kezd.
- Vezetek. Jisung.
- Akkor itt alszol! - nem érti a problémát.
Pedig sok probléma van ezzel. Tudja, hogy ártana Jisungnak. Minho részegen szexuálisan túlfűtött, elég egy csupasz vállat vagy combot látnia, és a farka máris cövekként áll.
- De...
- Ne már, tök sokszor aludtál itt. - szenvedő hangleejtéssel mondja ki ezeket a szavakat.
- Megakarsz mérgezni?
- Meg hát! - nevetgél.
- Hülye. - Minho is elmosolyodik. Jisung nevetése muzsikaként hat az idősebb agyának. Kedvenc zenéje mindig is Han kacagása volt.
Végül pedig sikerült rávennie, hogy ott maradjon nála éjszakára. Készségesen iszogattak, miközben egyre jobban merültek bele a témákba. Mindenről beszéltek. Minho mesélt Hyunjinról, mindenféle intimebb dolgot odább téve. Mesélt a karrierjéről, a macskáiról, az öccséről, ki most Tokióban dolgozik.