Hyunjin élete örökre megváltozott, miután a főnöke brutálisan molesztálta. A traumától gyötörve évekig elzárkózott a fiúktól, és még ha képes is volt érezni valamit, az mindig csak a lányok iránti érdeklődésében nyilvánult meg. A múlt árnyai azonban...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
☆
- Mi? - hátrahőkölt kérdésétől. Nem gondolta volna, hogy csókolózni akar. Minho nem tervezte. Nagyon tetszett neki Hyunjin, és ezt tagadni sem tudta, de nem így akarta őt megcsókolni - Nem! Nem használom ki a helyzeted!
- Szükségem van rád... - óvatosan arcára helyezte kezét, s megcirógatta Minho makulátlan arcát - Kérlek...
- Hyunjin, én... - elveszi onnét mancsát, s megszorítja azt - Nem akarlak kihasználni.
- De nem használsz ki!
- Neked nem úgy tűnik. De a helyzet az lenne.
- Kérlek, hyung, csak...
- Hyunjin... nem vagy jól. És látom rajtad. Ne így próbáld elűzni a gondolataidat, rendben? - cirógatja meg arcát - Nem így szeretnélek megcsókolni.
- N-nem így? - erre már felfigyelt - Te... te megakarsz engem csókolni?
- Aludjunk inkább. Fáradt lehetsz. Holnap adok neked szabit, rendben? Pihend ki magad. Így nem fogsz tudni dolgozni. - dünnyögi szinte már csukott szemekkel. Tény, hogy nagyon álmos volt; sosem volt tervében hajnali háromkor "segíts" jelzőre Hyunjinhoz futni. De nem bánta meg, sőt, ha tehetné, újra megtenné.
- Jó. Köszönöm, hyung. - feleli.
- Aludj mostmár. - simítja meg hátát - Kell a villany?
- Igen... - suttoja.
- Rendben. Jó éjt. - hajába csókol — közben megszagolja azt, mindent beszippant, ami ő. Úgy érzi, hogy minél többet lesz vele, annál inkább nem akar majd Tőle elszakadni. Egyre jobban lesz belé szerelmes.
- Jó éjt... - viszonozza halkan. Somolyog, és teljesen kipirult.
——
Nem aludt szinte semmit. Attól félt, hogyha behunyja szemeit, ismét egy kurvának öltözve adja át testét Jong Geonhaknak. Minhot bámulta. Ahogy hosszú szempillái álmodás közben megremegnek, aranyos gesztust varázsolt elő. Orcái kipirultak, ajkai kissé elvannak nyitva. Hosszabb nyuszifogai pont látszódnak. Hyunjinnak a kedvencei voltak. Mikor mosolyog, olyan volt vele, mint egy nyúl. Egy icipici nyuszi. Viszont mikor komoly fejet vág, egészen munkába illőt, szemei macskás hatást keltettek. Másik kedvence volt Minho szeme. Olyan gyönyörűnek találta, s egyedinek. Duplaszemhéjai ráncba kelnek, mikor nyuszisan mosolyog.
Egyik keze a párna alatt, másik pedig Hyunjin vállát szorítják. Betartotta ígéretét, és nem engedte el.
A napsugár, mely beszűrődött félig lehúzott redőnyön, szeplőket varázsoltak sima hófehér arcbőrére. Alig volt szemmel látható. Kimondottan halvány volt. De Hyunjin annyit bámulta, hogy màr látta őket. Meg akarta érinteni.
Mutatóujját pehely gyöngén húzta végig Minho szeme alatti részt. Azután jött orcája, majd állkapocsvonala.
Hirtelen viszont teljesen belefeledkezett mit tesz; ijedve húzta vissza kezét, s jobbnak látta, ha inkább kikel ágyából.
Felix jól mondta; kell neki egy orvos. Már ki tudja fizetni. Pszichológushoz sem ment pénz miatt.
A sütő órájára kukkantott, mikor arra járt. Negyed ötöt mutatott. Megforgatta szemeit, és alkarjára nézett. Fáslit kéne cserélni. Majdnem teljesen átázott.
Csíp, mikor lefertőtlenítette. A vér már odaalvadt eléggé, így az is fájt, mikor leszedte. De szerencsére mára már egy vadonatúj fehér védőtextil van rajt, amin sajnos narancssárga foltok voltak a Betadine által.
Mára már ötödik cigarettáját szívja. Nem egészséges, tudja jól, ahogy azt is, hogy nem jó a reggelt egy pohár Wiskey-vel kezdeni. Az alkoholról eszébe jutott, mikor Minho állított be hozzá részegen.
- Olyan vagy... mint egy... festmény... Te nem létezel... Téged...
- Hyung, miről beszélsz?
- Téged csak kitaláltak. Lefestettek. Az ajkaid... a szemeid... az állad, az állvonalad... Az orrod... a szemöldököd... az illatod... a nyakad. Olyan vagy mint egy festmény... egy csodaszép festmény. Gyönyörű festmény...
Elmosolyodott, majd egy újabb szál cigarettát halászott elő.
Minho pedig ezalatt az idő alatt nyűgösen kelt fel ébresztőjére, s miután nyújtózkodott, megkövülve vette észre, hogy Hyunjinnak hűlt helye van. Lerúghatta talán álmában? Elvégre a három egyed ágyat ő foglalta el. De nem látott senkit a földön. Akkor biztos fölkelt már, és inkább kiment. Mondjuk cigizni.
Csörömpölést hallott kintről. Mint aki letesz egy poharat. Megerőltette magát, és inkább ő is kiment.
- Jó reggelt. - dünnyögte álmatag hangját.
Hyunjin sosem volt beszédes reggelente, így most is csak bólintott. Kicsit kínosnak találta a helyzetet; tegnap kérte meg Minhot, hogy csókolja meg. De persze elutasította.
- Kérsz... öhm... valamit?
- Ha megmondod hogy működik a kávégép, akkor kávét.
- Csinálok neked.
- Erőset. És fél bögrényit. - felelte Minho - Figyelj... miután megkávéztam, hazamegyek. Nincs ruhám. - sóhajt - Délután belesek hozzád, rendben?
- Igen. Szedj ki magadnak törülközőt. Ott lesz a szekrényben.
- Köszönöm. - mosolyog, s már fordulna el, de Hyunjin utána szól - Igen?
- Én... sajnálom, hogy... tegnap úgy... rád erőltettem magam. M-minden csak úgy kicsúszott. Semmit sem gondoltam komolyan, esküszöm!
- Semmi baj, Jin. - vigyorog bíztatóan. Tényleg semmi baj nem volt. Az egyetlen baj egyedül Hyunjin szavai voltak: "semmit sem gondoltam komolyan" kicsit rosszulestek ezek Minhonak.
——
Az egész délutánt alvással töltötte. Minho ígéretéhez híven átjött; de Hyunjin egyből visszaaludt.
Végül kora este tájékán, öt óra fele lement egy gyógyszertárba. Kénytelen volt altatót nézni. Pechére nem volt. Így csak egy vitaminos dobozt vett le a polcról — marslakócskákat, hogy ne nézzen ki hülyén, hogy bejött de nem vett semmit.
