☆
- Nem tudom hogy kéne érezzek, Jisung. Tanácstalan vagyok. - temeti kezeit arcába.
Egy hét telt el, hogy Hong Kongban jártak. Még mindig nyomja Minhot, hogy lefeküdt Hyunjinnal, de ami méginkább kikészíti, hogy miután hazavitte, azóta kerüli őt a fiatalabb. Alig látta.
- Meg mintha nem is élnék. Kerül! - nyavalyog.
- Jaj, Minho! - csapja le a konyharuhát Jisung erőből a pultra - Olyan vagy mint egy óvodás.
- De azt mondtad, hogy mindent elmondhatok neked. - értetlenkedik - Tessék, itt van, szexeltem Hyunjinnal, és nem élveztem. Mi a faszért?
- Mert elhamarkodott volt. Nem gondoltál bele?
- De. De akkor is. Kényelmetlen a helyzet, mert... olyan, mintha... úgy érzem, mintha azt hinné rólam, hogy hasonló szándékaim vannak vele, mint Jongnak. Pedig aztán ez nem igaz.
- A legjobb lenne neked, ha most egy időre békén hagynád őt. - sóhajt a fiatalabb, teljes testtel a pultnak dőlve - Ne kergesd. Mert csak elijeszted. - mosolyodik el - Kell nektek a szünet, rendben? Ha meg csillapodtak a kedélyek, hívd őt el megint egy randira. Lehetőleg egy olyanra, ahol... nem faggatod ki az életét! - hirtelen förmed rá - Felmérted te egyáltalán, hogy mekkora sebet szakítottál ki neki?!
- Nem tudtam, hogy ilyen kurva szar élete volt! - vágott vissza.
- Dehogyis nem - hevesen indult meg felé a ronggyal -, csak kíváncsiskodtál! - csapkodni kezdte vele a kanapén ülő felet, aki csak alkarjával győzött védeni.
- Fejezd be! - kuncogja el magát. Lefogja Jisung kezeit, erre megálljt parancsolva - Inkább mesélj Chanról.
- Nem. - flegma fejet vág, s elfordulva a konyhába megy.
- Nem? Történt valami?
- Úgy viselkedik, mint aki nem akar kapcsolatot, csak alkalmit. - gesztikulál ingerülten, és tölt magának egy pohár vizet.
- Hogy érted ezt? - most már ő is föl kelt, és lassan botorkált Jisung felé.
- Ahogy mondom. Olyan, mintha nem érdekelném őt eléggé. Tök fasz velem. Egyáltalán nem járunk már randizni!
- Nem?! - lepődik meg. Se titkon egy kicsit örül neki, mert egyáltalán nem bírta Chant. Meg... így most hasonló helyzetük van. Ahogy tartják; a legszebb öröm a káröröm.
- Nem. Mindig csak...: ,,eljössz kocsimázni?" ,,eljössz hozzám?" ,,itt alszol?" ,,ott aludjak?" Sosem: ,,eljössz velem randizni?" - elvékonyítja hangját, kiparodizálva Chant - És nyilván az egésznek mindig szex a vége. És még csak nem is szerelemből tesszük. - sóhajt. Teljesen lehervadt az eddigi mosolya.