[HYUNHO] + BEFEJEZETT
Hyunjin élete örökre megváltozott, miután a főnöke brutálisan molesztálta. A traumától gyötörve évekig elzárkózott a fiúktól, és még ha képes is volt érezni valamit, az mindig csak a lányok iránti érdeklődésében nyilvánult meg...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
☆
Hajnali négykor kelt fel Hyunjin. Még mindig nem világosodott, sőt, mintha csak sötétebb lenne.
Meglepetésére Minho mellkasán maradt. Ő is elaludt a szokásosan: enyhén elnyílt ajkakkal. Ilyenkor olyan volt mint egy szunnyadó réti nyúl.
Nem bírt betelni vele — még sötétben is kivehetően átvizsgálta őt.
Pehelycsókot hintett ajkaira, s kikelt szorításából. Mintho nyámmogva változtatott pozíciót, ami megmosolyogtatta a fiatalabbat.
Becsukva a szobaajtót elvégezte reggeli szükségleteit; lezuhanyozott — természetesen csak hidegvízzel mosta át magát —, s lefőzve kávéját, kiment a teraszra. Szigorúan pokróccal.
Sokat gondolkodott magukon. Szeretné Őt úgy igazán őszintén? Normálisan? Mi lenne akkor, ha egy hirtelen pániknak köszönhetően teljesen elnyomja magától Minhot? Tuti számtalanszor próbálna neki segíteni, de Hyunjin nagyon makacs. Nem engedné neki. Hogy miért? Maga sem tudja. Csak jobbnak látja, ha inkább egyedül maradna. Önző lenne. Hisz' anno is ezt csinálta, mikor még tizenhat évesen szerelmet vallott neki egy fiú. Pontosabban csak megcsókolta, de egyértelműek voltak az utalások.
Hyunjin egy nagyon közvetlen ember volt, rengeteg baráttal. Minden barátságba beleférnek a bókok, és a flörtök.
- Hé, Hyunjin! - csapta meg vállát padtársa, hogy figyelmét magára keltse.
- Hm? - fordult felé.
Igazából Seungminnel nagyon jó kapcsolatot ápolt már hetedik eleje óta. Seungmin hetedikben érkezett új diákként, és már akkor is szimpatikusnak találta Hyunjint. Mostanra pedig egy képzőművészeti iskolába mentek, és a sors úgy hozta össze, hogy padtársak legyenek.
Ebédszünet volt, egyedül Hyunjin, Seungmin, és még egykét osztálytársuk nem volt ebédes, így az osztálytermükben maradtak.
- Miért van az, hogy egy ideje már egymás mellett ülünk, bírjuk is egymást, de még sosem lógtunk? - fordul felé, kanállal a szájában - Szerintem élveznéd a társaságom.
- Így gondolod? - kuncogott fel - Benne vagyok Gyönyörűm, akkor ma gyere át. Egyedül leszek otthon. - nyámmog - Menjünk együtt, nem messze lakom.
- Megbeszéltük. - mosolyog - Felhívom majd anyát.
Valójában nagyon izgatott volt a mai naptól Seungmin. Hyunjin is egy kicsit, de mégsem annyira mint a fiatalabb.
