Hyunjin élete örökre megváltozott, miután a főnöke brutálisan molesztálta. A traumától gyötörve évekig elzárkózott a fiúktól, és még ha képes is volt érezni valamit, az mindig csak a lányok iránti érdeklődésében nyilvánult meg. A múlt árnyai azonban...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
☆
Maga sem tudta hogy csinálta: túlélte a napot. Minden erejét a munkába fektette. Nyolcig maradt bent, észre sem vette, hogy már bő négy óra pluszt dolgozott. Mindent be akart fejezni, ami eddig elmaradt. Telefonjára nézett, ami negyed kilencet mutatott.
Csak még egyet... - gondolta.
Minho észrevette s fényrengeteget Hyunjin irodájában. Hezitált bemenni, de megtette.
Kopogás nélkül nyitott be a már pakolászó Hyunjinhoz. A fiatalabb látni sem akarta őt. Vállára felcsapta oldaltáskáját, és kiment az ajtón. Minhonak természetesen neki ment.
- Hazaviszlek. - ment utána.
- Megy a buszom. - tovább sétált.
- Hazaviszlek!
- Mit akarsz még tőlem? - fordult ingerülte hátra - Köztünk mindennek vége van, Minho! És ezt nem én mondtam.
- Nézd...
- Hazamegyek egyedül, busszal. És nem kell a segítséged. Innentől kezdve soha. - elfordul tőle. Könnyei útközben kibuggyannak, ingerülten törölgetve megy tovább. Minho már utána sem szól. Nincs képe.
A buszon alig bírta visszatartani könnyrengetegét. Annyi mindent élt át az idősebbel...
- Maradj éjszakára.
- Nem lehet.
- Mert?
- Nincs ruhám.
- Hm... kimosom a mostanit. Az nem jó?
- Mindig meg tudsz győzni. Hyunjin...
- Hm?
- Legyél a párom.
- Minho... Sajnálom... de szerintem most nem lennék kész egy kapcsolatra... Még randizzunk egy kis ideig, aztán meglátom mi lesz, rendben? Az a helyzet, hogy nekem ez most így komfortosabb.
- Rendben. Semmi baj. Várok rád.
- Köszönöm, Minho.
Minden pillanatot élvezett vele, hiába gyűlöli őt.
A csókjai... az ölelései... a hangja... gesztusai... s az érintései. Ő úgy érintette, mint soha senki más eddig.
Nem tudta eldönteni mit csináljon — igyon, vagy szedjen be altatót?
Most inkább az első. Egy kiadós cigi mellé most jólesne egy kis alkohol. Kettesben: ő és egymaga. A kis teraszra tehát kiülve, rágyújtott cigarettájára. Végre érezhette annak hatását. És természetesen az alkoholét. Mindent kiélvezett: szeretett részeg lenni. Különben is régen volt. Telefonja csörgött bentről, így visszabotorkált. Meg sem nézte ki hívja, csak egyből felvette.
