Hamis egyetértés

4. fejezet

Ezen a napon több dolog is történt egyszerre. Először is leesett az első hó az évben. Másodszor pedig ezen a napon egy fesztivált tartott Sutiko szigete. Ugyanis ezzel a fesztivállal vette kezdetét az egy hetes téli szünet.

Amikor Hadley meglátta, hogy a diákok mennyire megörülnek a hónak és kirohannak az udvarra, a tekintetére mosoly ült ki, ugyanis szerette a fiatalokat vidámnak látni.

Idő közben néhány tanár is kiment a hóba és a hidegbe, hogy a parkban felállítsanak néhány standot, ahol a diákok és az összes többi ember ételt és italt kaphatott.

- Jöjjön, Miss Horaly! Segítsen ön is felállítani a standokat! – kérte az egyik tanárnő.

- Rendben! – felelte lelkesen Hadley, aki ezek után azonnal segíteni kezdett. – A diákok biztosan imádni fogják ezt a programot! Én is szerettem ezt a fesztivált, amikor gyerek voltam. Azt egyébként látta, hogy a tó vize befagyott? Vajon lehet korcsolyázni?

- Nem hiszem – felelte szűkszavúan a másik tanárnő. – Rendben, maga maradjon itt és állítsa fel ezt a standot. Én visszamegyek és szerzek további eszközöket.

Azonban mielőtt a tanárnő odébb állhatott volna, Hadley megállította őt:

- Mi lenne ha idén a standoknál programok is lennének? Én például mutathatnék a diákoknak érdekes kísérletek, maga pedig...

- Az étel és az ital elegendő lesz – felelte hűvösen a tanárnő, majd kitért Hadley irányából, ugyanis láthatóan nem akart vele beszélgetni.

Ezek után Hadley feladta az ügyet, és hagyta, hogy a kollégája odébb sétáljon.

Hadley végül megpróbálta felállítani a rábízott standot, de ez nem igazán ment neki, ezért végül segítséget kért.

Végül két férfi tanár segített neki. Azonban miután felállították a standot, ők is magára hagyták Hadley-t.

Ezek után Hadley másokkal is megpróbált szóba állni, de mivel a többségük elhajtotta őt, ezért a fiatal tanárnő végül Leont kezdte keresni a tekintetével.

Leon azonban ebben a pillanatban is éppen négy másik tanárral beszélgetett, ezért Hadley úgy döntött, inkább nem zavarja őt.

Így aztán egy ideig még téblábolt a frissen esett hóban, de miután megunta a járkálást, úgy döntött, inkább visszamegy a kémia laborjához.

Hadley már el is indult visszafelé, azonban váratlanul észrevette Timót, aki hozzá hasonlóan egyedül sétálgatott.

„Valószínűleg Cobaltot keresi" – gondolta Hadley, majd miután a kémia tanárnő követte Timo tekintetét, meg is találta a kék szemű lányt, aki éppen néhány barátjának a társaságában nevetett valamin. – „Biztos vagyok benne, hogy azon gondolkodik, odamenjen-e hozzájuk vagy sem" – töprengett Hadley.

Ekkor viszont a nő észrevette, hogy Timo nagy levegőt vesz, majd odamegy Cobalthoz és a barátaihoz.

„Kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből" – gondolta Hadley, miközben érdeklődve figyelte Timót.

Amikor a fiú megérkezett a lányok csoportjához, egy ideig megpróbált velük beszélgetni, de aztán lógó orral odébb állt tőlük.

„Szegény fiú!" – gondolta magában Hadley, aki ezek után Timo felé vette az irányt.

Amikor pedig megállt mellette, megszólalt:

- Minden rendben, Timo? Egy kicsit szomorúnak tűnsz...