Hamis egyetértés

13. fejezet

Amióta kiderült, hogy Sutiko szigetén a diákoknak élet-halál próbát kell kiállniuk, teljesen felbolydult a megszokott élet, és mindenki erről beszélgetett egymás között.

Akadtak olyanok, akik egyetértettek Princeton módszerével, ugyanis úgy gondolták, így lehet az éhínséget a lehető legegyszerűbben megakadályozni.

Azonban rengeteg olyan szigetlakó is akadt, akik emiatt mélységesen felháborodtak, ugyanis ezt kegyetlenségnek érezték.

Leon Wright határozottan a második kategoriába tartozott, míg Mr. Davis az igazgató ötletét támogatta.

Ugyan a matematika tanár igyekezett a lehető legérzelemmentesebben hallgatni Mr. Davis áradozását Princetonról, és az öteletéről, azonban érezte, hogy a türelme vészesen fogy. A férfi ugyanis képtelen volt megérteni, hogy valaki hogyan képes ennyire vakon és ész nélkül követni valakit. Leon úgy érezte, ha Princeton megparancsolná, akkor Mr. Davis örömmel lenne öngyilkos is a sziget vezérének nevében.

Ezek után Leon gondolatai csak még még sötétebb irányt vettek, amiből végül az rántotta ki, hogy a nála pár évvel fiatalabb, szőke hajú, Arjun névre hallgató férfi megjelent mellette.

- Mi a helyzet, Arjun? – kérdezte Leon, aki kedvelte az állattenyésztőt még annak ellenére is, hogy a fiatal férfi gyakran tőle kért segítséget a főnöke helyett. – Remélem, nem szökött el újabb tehén, és nem kell ismét ajtót szerelnem.

- Szerencsére most minden rendben van – mondta mosolyogva Arjun. – Egyik állat sem rendetlenkedett. Most csak azért jöttem ide, mert kíváncsi vagyok, hogy mit gondolsz a sziget vezetőjének a tervéről.

Erre a kérdésre Leon összeráncolta a szemöldökét, ugyanis az őszinte véleményét semmiképpen sem akarta kifejteni Mr. Davis előtt, aki biztosan nem értékelte volna, hogy Leon negatívan nyilatkozik Prinectonról. A matematika tanár pedig nem akart bajba kerülni, így egy visszafogottabb választ mondott:

- Erről majd beszélünk később. Hamarosan kezdődik az ebédszünet, úgyhogy nem lenne elég időnk megvitatni ezt a bonyolult témát.

- Rendben – felelte Arjun, aki inkább nem erőltette tovább a beszélgetést.

Leonnal ellentétben Mr. Davis örömmel kifejtette a fiatal állattenyésztőnek, hogy Princeton ötlete miért zseniális.

Amíg Mr. Davis beszélt, mind a hárman elindultak az ebédlő felé. Azonban az ebédlőnél külön vált az útjuk, ugyanis Arjun csatlakozott az állattenyésztők asztalához. Mr. Davis és Leon pedig a tanári asztal felé indultak el, ahol már a történelem tanárnő és a fegyvertan tanár már helyet foglaltak.

Rövidesen a négy tanár beszélgetni kezdett egymással, eleinte csak a legújabb első évesekről, de aztán a téma hamar átváltott a téli próbára. Jelen pillanatban a történelem tanárnő éppen arról beszélt, hogy Mr. Davisnek miért van igaza, és miért kellene mindenkinek az igazgató tervét támogatnia. Azonban a tanárnő nem tudott túl sokat beszélni, ugyanis váratlanul megjelent mellettük Hadley.

- Üdv mindenkinek! – mondta mosolyogva a kémia tanárnő, majd leült a tanári asztalhoz.

Hadley nem törődve az eddigi témával, arról kezdett el beszélni, ami legelőször jutott az eszébe. Ez természetesen a legújabb kísérlete volt, ami abból állt, hogy egy nemrégiben megjelent halfaj vérét hasonlította össze a többi élőlény vérével.

Ennek az ecsetelése az állattenyésztő Arjunt valószínűleg nem hozta volna ki annyira a sodrából, mint ahogyan azt a szerencsétlen, sápadt arcú történelem tanárnővel tette. Mr. Davis szintén nem volt kíváncsi arra ebéd közben, hogy melyik állatnak hogyan folyik a vére és egyéb belső szervei, így aztán végtelenül elegánsan odébbállt. Mr. Davist a hányingerrel küszködő történelem tanárnő követte. Végül Hadley már csak Leonnak és a fegyvertan tanárnak tartotta az előadását, amit végül is a fegyvertan tanár szakított félbe, miközben Leonhoz fordulva beszélni kezdett: