Hamis egyetértés

15. fejezet

Két hónap telt el azóta, hogy kiderült, kik lesznek Cobalt csapattársai a próbán. A lány ugyan azóta nem beszélt többet Nayóval és Rhettel, viszont annál többet gyakorolt Leonnal és Hadleyval. A testnevelés tanár továbbra is harcmozdulatokat tanított neki, míg a biológia tanárnő főként különböző növények hatásait próbálta beleverni a lány fejébe.

Aznap Cobaltnak szintén volt korrepetálása Leonnal és Hadleyval, azonban a kék szemű lány nem csak ezért indult el a rozoga stég felé. Cobalt azért ment arra, mert tudta, Timo is ott fog rá várni, míg a két tanára csak később fog megérkezni, hiszen nekik még volt órájuk.

A fekete hajú fiú jelen pillanatban a stég mellett húzódó nádas közelében húzta meg magát abban a reményben, hogy így azok a fiúk akik bántani szokták őt, nen találnak rá.

Azonban amikor Timo észrevette a felé közeledő Cobaltot, a tekintetéből eltűnt az aggodalom, és a helyét öröm vette át.

- Hello, Cobalt! – mosolygott rá Timo a kék szemű lányra, amikor észrevette őt.

- Timo! – kiáltotta boldogan Cobalt, amikor észrevette a barátját. – Mi a helyzet? Mióta várakozol itt?

- Csak tíz perce. Az nem olyan sok idő – vonta meg a vállát Timo, majd ismét Cobaltra mosolygott.

A kék szemű lány viszont nem viszonozta az évfolyamtársa mosolyát. Helyette komor, de mégis indulatos hangon megszólalt:

- A rohadt életbe, csak most jöttem rá, hogy két hét múlva indulnom kell arra a rohadt próbára! Ehhez pedig rohadtul nincs kedvem! – mondta Cobalt összeráncolt szemöldökkel és ökölbe szorította kézzel.

Timónak feltűnt, hogy a lány minden egyes mondatában használta a "rohadt" szót, és így biztos lehetett abban, hogy a barátja valóban felpaprikázott hangulatban volt.

A fiúnak rosszul esett Cobaltot ennyire rosszkedvűnek látni, ezért megpróbálta felvidítani őt azzal, hogy amíg beszélni kezdett, kezét a lány vállára tette:

- Ne aggódj, hiszen az igazgató azt mondta, neked gyerekjáték lesz győztesen kikerülni a próbáról.

Erre a kijelentésre Cobalt dühösen lerázta a fiú kezét a válláról, majd ismét megszólalt:

- Egyetlen kósza másodpercig sem fogok hinni annak a mézes-mázas hangú nyálgépnek! – közölte indulatosan Cobalt, miközben a körmeit a tenyerébe mélyesztette. – Az az alak egy mocskos hazug. És az sem jelent semmj jót, hogy Wright tanár úr és Horaly tanárnő nem kedvelik őt, és nem bíznak benne.

Erre a kijelentésre Timo csendben lehajtotta a fejét, és inkább nem szólalt meg. Úgy gondolta, Cobalt úgysem értené meg, hogy Princeton a megkérdőjelezhető döntései ellenére jó ember volt. Hiszen többször is segített neki, amikor éppen rosszul érezte magát. Ez csak azt jelentheti, hogy Princeton nem rossz ember. Ezért Timo szerint az igazgató nem hazudott, és Cobalt csapata valóban könnyedén győzedelmeskedhet.

Miközben Timo elgondolkodott, nem vette észre, a barátjának a haragja csak még jobban felerősödött. Így aztán a következő pillantban azt vette észre, hogy Cobalt teljes erejéből belerúg a rozoga stégbe, miközben elordította magát:

- És nekem ennek az aljas szemétládának a kedvéért kell majd az életemért küzdenem. Mégis mi a kurva életért engem választott ki erre az ostoba próbára? – kiáltotta indulatosan Cobalt, majd ismét belerúgott a stégbe, mire az egy kissé nyikorgó hangot adott ki, és kis híján fel is fordult.

- Cobalt, kérlek hagyd békén a stéget! Tudom, hogy ideges vagy, de kérlek, kérlek, könyögöm, ne rúgd szét! – mondta rettegve Timo pár lépéssel a lány mögött, aki nem merte megközelíteni a kék szemű lányt, ugyanis attól tartott, az évfolyamtársa őt is megrúgja fékezhetetlen dühében.