Hamis egyetértés

9. fejezet

Másnap reggel Cobalt izzadtságban fürödve riadt fel álmából. Ebben az egyik maszkos beszállító a maszkját is levette, miközben hidegen végignézte, amint a ház nappalijának a plafonja az anyjára és Cobaltra omlik.

Miközben a kék szemű lány hevesen dobogó szívvel és csukott szemmel megpróbált megnyugodni, rájött, hogy kivételesen nem csak az anyja arcára emlékezett, ugyanis most a nappali kinézete is megmaradt neki.

Cobalt tisztán emlékezett a kanapékra és a köztük lévő üvegasztalra. Ezen kívűl a sarokban porosodó, szekrény tetején található szobanövényt is vissza tudta idézni, még annak ellenére is, hogy a dísz körvonalai továbbra is halványak voltak.

Emiatt Cobalt kíváncsi lett magában arra, hogy az álmaiban vajon látni fogja-e a Messzeség további részleteit is, vagy ezek az álmok az anyjára és a házukra fog csak lekorlátozódni, aminek a három beszállító is állandó vendége volt.

Végül is Cobalt nagyot sóhajtva összeszedte magát, majd kiszállt az ágyából és elkezdett átöltözni.

Mire Cobalt végzett, és lesétált az ebédlőbe, Timo már ott ült az egyik asztalnál.

A fekete hajú fiú ugyan észrevette Cobaltot, de ennek ellenére kivételesen nem ment oda, ugyanis úgy gondolta, lehet a lány most is inkább a barátnőit választaná helyette. Így inkább Timo csendben ült tovább a helyén, miközben elkezdett megkenni egy kenyeret vajjal.

Timo már csak azért sem ment oda Cobalthoz, mert a tegnapról érzett szomorúság még mindig megmaradt a szívében. Pedig előző nap egy teljes órát zokogott a stégnél, miután végül úgy határozott, inkább visszamegy a szobájába tanulni. Galen, a szobatársa természetesen ott volt, de mivel az idősebb fiú nem szólt hozzá, hanem csak csendben rágcsált egy cukorkát, így Timo nyugodtan tudott tanulni.

Amikor Timo a következő pillanatban felnézett, meglepődve tapasztalta, hogy Cobalt leült mellé, és egy gondterhelt sziával köszöntötte őt, ugyanis az ő fejében pedig a beszállítók jártak.

A kék szemű lány még csak nem is sejtette, hogy akaratlanul is mennyire megbántotta Timót, ezért úgy beszélt hozzá, mint bármikor máskor.

- Ma éjszaka is rémálmom volt – kezdte Cobalt, miközben az életlen kenőkését piszkálta, hogy ezzel a mozdulattal csökkentse a feszültségét. – De amikor megjelentek a maszkosok, az egyik levette a maszkját, pont, mint tegnap, a titkos járatban.

Erre Timo válaszként hümmögött egyet. A kék szemű lányt nem zavarta a válasz hiánya, ezért tovább folytatta a mondandóját:

- Szerinted a többi két maszkos beszállító is olyan fiatal, mint az a férfi, akit tegnap láttunk? A beszállítók is Sutiko szigetéről származnak? Vagy őket a Messzeségben élők közül választották ki? És mit akarnak üzenni az álmaim?

- Fogalmam sincs, Cobalt – sóhajtott fel Timo fáradtan. – Pont annyit tudok, mint te. És szerintem mindenki más is ugyanennyit tud.

- De én tudni akarom a rohadt válaszokat! – felelte türelmetlenül Cobalt, miközben az öklével az asztalra csapott. – Meg akarom tudni, kik a beszállítók és meg akarom tudni, mi történt az anyukámmal a Messzeségben!

- Azok után, hogy senki nem tud semmit, nem lehet kérdezősködni se – ismételte meg a korábbi szavait Timo, miközben beleharapott a kenyérbe.

- Én ebben nem hiszek. A rajztanár is rengeteg mindent ki tudott deríteni a beszállítókról. Horaly tanárnőnek pedig sikerült illegális tárgyakhoz hozzájutnia! – vitatkozott Cobalt, miközben villámló szemekkel nézte Timót. – Ha kitartó vagyok, lehet én is hozzájuthatok információ morzsákhoz. Éppen ezért biztosan nem fogom feladni, hogy megtudjam az igazságot!