Hamis egyetértés

14. fejezet

Princeton bevezette Timót az irodájába, ahol a fekete hajú fiú kíváncsian végignézett a rendezett helyiségen. A szőke hajú férfi irodájának padlója szinte csillogott a tisztaságtól, és a könyvek meg a mappák betűrendben helyezkedtek el a polcokon. Az asztalon rendezett oszlopba állítottak néhány papírt, ami mellett egy kék színű toll foglalt helyet.

Princeton az egyik sarokból odahúzott egy széket az ő irodai székével szemben, majd barátságos hangon megszólalt:

- Foglalj helyet, Timo!

Erre a fekete hajú fiú leült Princetonnal szemben, majd barna szemeit az igazgató tekintetére emelve várta, hogy a férfi tovább folytassa a mondanivalóját. Timónak nem kellett sokat várnia, ugyanis a sziget vezére beszélni kezdett hozzá:

- Mivel téged az iskola egyik leginteligensebb diákjának tartalak, ezért szeretnék veled a próbáról beszélni, amit a tanulóknak találtam ki.

Erre Timo bólintott egy aprót, miközben nyugtalanul a pólója szélét csavargatta.

- Azt szeretném kérdezni, mi az őszinte véleményed a próbáról – felelte komoly hangon Princeton, miközben a tenyerét a combján pihentette.

De aztán az igazgató gyengédebb hangon hozzátatte:

- Ígérem, Timo nem fogok megharagudni, úgyhogy nyugodtan elmondhatod, mit gondolsz.

A fekete hajú fiú bólintott, majd pár másodperc után félénken megszólalt:

- Én csak annyit szeretnék, hogy Cobaltnak ne kelljen elmennie a próbára.

- De miért nem szeretnéd ezt, Timo? – kérdezte Princeton. – Hiszen így a barátod biztosan be fog kerülni Sutiko szigetének hősei közé. Cobaltot úgy fogják emlegetni, mint a megmentőnket, aki mindent megtett azért, hogy csökkentse az éhínséget az áldozatával. Ha pedig élve visszajön, akkor hatalmas tiszteletnek fog örvendeni, és bármit elérhet ezen a szigeten.

- De én ezt akkor sem szeretném – mondta óvatosan Timo, miközben továbbra sem mert az igazgató jégkék szemeibe nézni. – Én csak azt szeretném, hogy Cobalt életben maradjon. Nem érdekel, szerez-e hírnevet vagy sem. Nem lehetne valahogy Cobaltot kiszedni a próbából?

- Én eddig egy tisztességes, becsületes és önzetlen diáknak gondoltalak, Timo – szólalt meg szomorúan Princeton, miközben a hangjába parányi csalódottságot is kevert. – Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire önző lennél, és elvennéd a legjobb barátodtól azt az esélyt, hogy Sutiko szigetének ünnepelt hőse legyen.

Erre a kijelentésre Timo szomorúan lehajtotta fejét, ugyanis ő nem akart csalódást okozni Princetonnak. Azonban a fiú ennél jobban csak azt szerette volna jobban, hogy Cobalt életben maradjon és ne haljon meg.

Ugyan Timo csalódottan nézett maga elé, de ennek ellenére Princeton érezte, még mindig nem tudta meggyőzni a fekete hajú fiút, így aztán megpróbalta másik szemszögből megközelíteni a dolgokat:

- Nézd, Timo. Cobalt biztosan túl fogja élni a próbát, ugyanis szerintem ez próba jóval az ő szintje alatt van – hazudta Princeton. – Ez azt jelenti, Cobalt nem csak túl fogja élni a próbát, hanem még Sutiko szigetének a hőse is lesz, aki hajlandó volt elpusztítani a saját társait azért, hogy megmentse a szigetet. Nem kell aggódnod miatta, hiszen ez a helyzet a lehető legkezdvezőbben alakult nem csak számára, hanem a szigetünk számára is.

Erre a kijelentésre Timo szeme végre felcsillant:

- Akkor ez azt jelenti, hogy Cobalt ellenfelei nem olyan erősek?

- Igen – hazudott ismét Princeton, akinek valójában fogalma sem volt arról, a többi diák mennyire erős Cobalthoz viszonyítva. – Emiatt biztos vagyok benne, hogy Cobalt életben fog maradni. Csak arra szeretnélek kérni, a sziget lakóinak békéje érdekében ne mondd el senkinek se, hogy Cobalt közülük az egyik legerősebb – mondta Princeton, aki magában abban bízott, Timo el fogja hinni ezt a hazugságot.