Hamis egyetértés

11. fejezet

Cobaltnak ezen az éjjelen is élénk álmai voltak az anyjáról és a Messzeségről.

Ebben a pillanatban a lány éppen a nyolc éves énjének a testében találta magát, aki boldogan énekelt egy születésnapi köszöntőt az anyukájával.

Azonban a vidám hangulat ellenére Cobalt megmagyarázhatatlan szorongást és félelmet érzett.

Lehet, a gyertya fényének a falra vetülése okozta ezt a rettegést. De az is lehet, hogy a vérvörös függöny folyamatos lebegése az esti szellőben okozta a nyugtalan hangulatot. A helyzeten pedig az se segített, hogy az egyedüli fényforrást a sápadt Hold világítása jelentette.

A következő pillanatban Cobalt balsejtelmei beigazolódtak, ugyanis váratlanul az egyik maszkos beszállító betörte az ablakot, majd azon keresztül beugrott a házba.

Amikor a kék szemű lány a tekintetét a beszállítóra emelte, az anyja füstté vált mellette, ami miatt Cobalt rémülten remegni kezdett.

Miközben a fiatal lány lassanként ismét visszaváltozott a tizenhárom éves énjévé, rájött arra, hogy a többi két beszállító nem jelent meg a házban.

Amíg a születésnapi torta lassan szétfolyt az asztalon, a beszállító óvatosan levette a maszkját.

Emiatt Cobalt felismerte a jégkék szemű férfit, akinek az arcát korábban már látta a titkos járatban és a könyvtárban is, de mivel tudta, hogy az alak mennyire veszélyes, ezért az alak jelenléte egy másodpercnyi megnyugvást sem hozott neki.

Ebben a pillanatban a fiatal férfi közelebb lépett Cobalthoz, majd kinyitotta a száját, hogy mondjon neki valamit.

Azonban mielőtt a beszállító bármit is közölhetett volna, a ház teteje és a téglái lassan elkezdtek eltűnni.

És ez volt az a pillanat Cobalt álmában, amikor a lány felriadt.

„Már megint ugyanaz a rohadt álom" - gondolt feszülten Cobalt, miközben megpróbálta visszaszerezni a földre esett takaróját. - „Tegnap Timónak igaza volt. Muszáj lesz beszélnem Horaly tanárnővel, mert most már bárkinek a segítségét elfogadnám azért, hogy végre megértsem, miért álmodom ugyanazt újra és újra."

Ebben a pillanatban Maya morogva és enyhén álomittas hangon megszólalt a másik emeletes ágy tetejéről:

- Hálás lennék, ha befejeznéd a forgolódást, Cobalt. Aludni szeretnék!

- Bocsi! - suttogta vissza a kék szemű lány, aki nem akarta felébreszteni Afrát és Zeát.

Ezek után Cobalt a fal felé fordult, és miközben becsukta a szemét, magában reménykedett, hogy rémálma nem fog folytatódni.

*****

Amikor az utolsó óráról is kicsöngettek, Cobalt azonnal a kedvenc stégje felé vette az irányt, ugyanis ott beszélte meg a találkozót Timóval.

Miután a két diák megbeszélte, hogy aznap milyen órákat kellett végigszenvedniük, úgy döntettek, azt teszik a legjobban, ha végre elindulnak megkeresni Horaly tanárnőt.

Cobalt és Timo úgy gondolták, a kémia tanárnő valószínűleg a laborban lesz, és ezért arra felé kezdtek el sétálni.

Amikor megérkeztek, bekopogtak az ajtón, mire Hadley vidám hangon kikiáltott a helyiségből:

- Jöhetsz, Leon!

Erre a két fiatal belépett a laborba, mire Hadley meglepődötten megállapította, hogy nem a matematika tanár kereste őt.