Hamis egyetértés

10. fejezet

A lassan egy hete szakadó eső Cobaltra semmilyen hatással sem volt, így aztán a kék szemű lány ugyanolyan vidáman beszélgetett a barátaival, mint bármikor máskor.

Cobalt jelenleg éppen Afrával és két másik másodikos lánnyal beszélgetett, miközben arra vártak, hogy Ms. Kelly irodalom órája a kezdetét vegye.

Cobalt szerette az irodalmat, ugyanis olvasni is szeretett, és Ms. Kellyvel sem volt baja. Az viszont eléggé bosszantotta őt, hogy az irodalom tanárnőnek kedvelt órai feladata volt a csoportmunka, ahol csoportokban kellett elemezni egy-egy művet. Ezeket a csoportokat pedig a tanárnő határozta meg, és így Cobalt gyakran olyanokkal is összekerült, akiket nem ismert vagy nem kedvelt.

Idő közben becsöngettek, és mivel Ms. Kelly is megjelent, ezért hamarosan bemehettek a terembe.

Az óra első tíz perce azzal telt el, hogy Ms. Kelly egy novellát olvasott el, akinek az írója a Messzeségben élt. Ezután egy olyan novellát olvasott fel, aminek a szerzője Sutiko szigetén élt. A feladat pedig az volt, hogy a két novellát kellett összehasonlítani.

- Újabb propaganda feladat – suttogta Afra Cobaltnak.

- Az egésznek csak annyi lesz a lényege, hogy megállapítsuk, a Messzeségben játszódó novella sokkal komorabb, mint ami Sutiko szigetén játszódik – felelte a szája szélét húzva Cobalt.

- Ebből pedig levonhatjuk majd azt a következtetést, hogy Sutiko szigetén jobb az élet – forgatta a szemét Afra, miközben unalmában a radírját pöckölgette.

- Egyszer olvashatnánk valamit, ami nem propaganda szöveg – suttogta Cobalt, miközben a fejét kitámasztotta a kezével.

- Ezzel egyetértek – felelte Afra, aki ekkor halkan elsziszegett egy káromkodást az orra alatt, ugyanis véletlenül túl messzire pöckölte a radírt.

De a lány végül visszaszerezte azt, amíg Ms. Kelly csoportba osztotta őket.

Cobalt egy ismeretlen lánnyal, Afrával és Rhettel került egy csoportba.

Amikor Cobalt meglátta, hogy a vörös hajú fiú is az ő csoportjába került, a lány tekintete azonnal elsötétült, miközben a tenyerét ökölbe szorította az asztal alatt.

- Na mi van, Timo védelmezője, nem tetszik a jelenlétem? – kérdezte vigyorogva Rhett, miközben elégedetten hátradőlt a székében.

- Először is, Cobalt a nevem. Ezt szerintem nem olyan nehéz megjegyezni – felelte ingerülten a kék szemű lány annak a fiúnak, aki a legtöbbet bántotta Timót. – Másodszor jobban tennéd, ha befognád a pofád, ha jót akarsz magadnak.

- Úgy néz ki, nem csak akkor nagy a szád, amikor Timo közelben van – válaszolta Rhett, miközben előre-hátra hintázott a székén. – Egyébként én a helyedben csöndben maradnék, ugyanis én évfolyam első lettem fegyvertanból, úgyhogy ha akarnálak, bármikor könnyedén lelőhetnélek akár három méteres távolságból is.

- Kivéve ha közeledbe megyek és agyonütlek, mielőtt bármit is tenni tudnál – vágott vissza Cobalt, aki valósággal fortyogott a dühtől.

Éppen ezért megragadta a fiút a pólójánál fogva és közel rántotta magához azzal a szándékkal, hogy egy pofon segítségével letörli a vigyort a képéről.

Azonban a közelükben, ülő ismeretlen lány erre rémülten felsikított, és ez visszarántotta Cobaltot a valóság talajára.

De mivel a kék szemű lány haragja továbbra is kitörni készülő vulkánként forrt a szívében, így mielőtt elengedte volna Rhettet, nagyot taszított a fiún.