Amint beköszöntött a tavasz, Cobalt és Timo ismét elkezdtek találkozni a tó stégjénél, hogy beszélgessenek.
Amikor aznap Timo megérkezett a tóparthoz, Cobalt látta, hogy a fiú szomorú valami miatt.
- Mi a baj, Timo? – kérdezte a lány.
- Ma újabb két szobatársam tűnt el – felelte a fiú. – Ez azt jelenti, hogy az eredetileg nyolc fős szobából már csak hárman maradtunk.
- A rohadt életbe... Ezt a szerencsétlenséget... – mondta megbotránkozva Cobalt. – Mind első évesek voltak?
- Nem. Volt közöttük egy felsőbb éves is – felelte a fiú. – A szobámban most nagyon rossz a hangulat, mert mind a két életben maradt szobatársam retteg. Én is rettegek...
- Ne aggódj, Timo! Nem lesz semmi baj – próbált Cobalt lelket önteni a barátjába. – Te jól tanulsz, és nem hágod át a szabályokat. Biztos vagyok abban, hogy veled minden rendben lesz.
- Nem csak magam miatt aggódom – felelte Timo. – Azt se szeretném, hogy a maradék két szobatársam is az eltűntek közé tartozzon.
- Ezt átérzem – válaszolta Cobalt. – Én se szeretném, hogy a szobatársaim az eltűntek között legyenek. Szerencsésnek érzem magam, amiért mind a három szobatársam életben van.
- Ráadásul néha még mindig vannak rémálmaim Michael miatt – vallotta be lehajtott fejjel a fekete hajú fiú .
- Sajnálom, Timo – felelte együttérzően Cobalt. – Néha azt kívánom, bárcsak én is ott lehettem volna veled abban a pillanatban. Hátha együtt többet tudtunk volna segíteni annak a szerencsétlen diáknak.
- Most már mindegy – felelte Timo elkeseredett hangon, ami miatt Cobalt számára egyértelművé vált, hogy a fiú még ilyen sok idő elteltével is lelkiismeret furdalmást érez.
Ekkor Cobalt rájött, nem kellene továbbra is ilyen szomorú témákról beszélgetni, ezért megpróbálta felvidítani Timót:
- Mit szólnál ha sétálnánk egyet? Hiszen végső soron egész nap csak az iskola padban ültünk.
- Rendben – egyezett bele a fekete hajú fiú.
Így aztán a két gyerek felkelt a stégről és elindultak sétálni egyet a tó mentén.
Cobalt és Timo egy ideig békében bandukoltak egymás mellett, de aztán Timo váratlanul lefagyott és döbbenten maga elé nézett.
Amikor Cobalt követte Timo tekintetét, azonnal rájött, mi a baja a barátjának. Cobalt ugyanis észrevette, hogy a Timót piszkáló fiúk közül három is velük szemben állt és épp láthatóan a vékony fiút gúnyolták.
Emiatt Cobalt azonnal felbosszantotta magát, és dühösen előre lépett, majd megszólalt:
- Ha jót akartok, nagyon erősen javaslom, hogy maradjatok csöndben.
- Jaj ne, megfenyegetett minket egy lány! Most vajon mi lesz velünk? – kérdezte gúnyosan a vörös hajú Rhett, mire a két társa felnevetett.
- Nem szólok még egyszer! – mondta fenyegetően Cobalt, miközben Timo behúzta a fejét és csöndben várakozott.- Kotródjatok innen vagy a sziget földjére esküszöm, hogy beverem azt a ronda, ragyás képeteket!
- Dirigálni akarsz nekünk, hm? – kérdezte az egyikük. – Azt hiszed... – kezdte a fiú a mondatot, azonban befejezni már nem tudta, ugyanis váratlanul a lány neki rontott.
Mivel Cobalt a testesebb lányok közé tartozott, ezért könnyen a földre teperte a fiatal fiút, akivel ezután a földön kezdett el verekedni.
Eközben Rhett és a másik barátja az eddig csöndben várakozó Timót támadta meg, aki hiába könyörgött, nem kímélték őt.
CZYTASZ
Hamis egyetértés
FantasySutiko szigetén egy fontos szabály van: tegyél meg mindent azért, hogy életben maradj. Azonban az itteni lakosság nem emlékezik arra, milyen volt az életük, mielőtt tizenkét évesen idehozták őket a beszállítók. Ez pedig jelentős gondokat okoz nekik...