Hamis egyetértés

12. fejezet

A nyári szünet viszonylag békésen telt el, azonban a tanítás megkezdése előtt egy héttel Princeton összehívott egy tanácskozást. Ezen Sutiko szigetének legfontosabb lakói vettek részt, és mindezt a Tanácsházban tartották meg. Ahogyan a neve is sugározta ebben az épületben gyűltek össze, amikor valamilyen döntést kellett meghozni. Az esetek többségében egyedül Princeton és a három beszállító tanácskozott itt, de ritkábban az is előfordult, hogy a sziget legfontosabb lakosait is meghívták, hogy döntsenek valamilyen ügyet illetően.

A végső döntést természtesen Princeton hozta meg, de ennek ellenére a férfi fenntartotta azt a látszatot, hogy a sziget többi lakójának is volt beleszólása a dolgokba. Ez pedig azért volt fontos, mert ez hozzájárult ahhoz, hogy Princeton elkerülje a lázadásokat.

Ezen a napon Princeton olyan tanácskozást tartott, ahol Sutiko szigetének a legfontosabb lakosait is meghívta.

A kertészek és a szakácsok vezetője már megérkezett, azonban a takarítók, az állattenyésztők és a katonák vezetője még nem volt a közelben.

Rövidesen két tanár, Ms. Kelly és Mr. Davis is megérkeztek, akik köszöntek a jelenlévőknek, majd maguk között kezdtek el beszélgetni. Azonban a két tanár békéje nem tartott túl sokáig, ugyanis váratlanul megérkezett Hadley, aki miután köszönt a többieknek, a két tanárral próbált meg beszélgetni.

- Szerintetek az igazgató mit fog mondani? – kérdezte Hadley. – Már nem is emlékszem arra, mikor volt az utolsó alkalom, hogy Princeton tanácskozást hívott össze. Egyébként nem tudjátok véletlenül, merre lehet Leon? Szeretnék vele beszélni, mielőtt elkezdődik az értekezlet.

- Már ne sértődj meg, de szerintem Princeton nem hívott meg, úgyhogy jobban tennéd, ha elmennél innen – húzta a szája szélét Ms. Kelly, miközben a magassarkújával nyugtalanul koppantott egyet a földön.

Mr. Davis még csak ennyit se felelt a kémia tanárnőnek, hanem helyette elfordult tőle, és inkább a füvet kezdte el tanulmányozni.

- Ez igaz, mert Princeton valóban nem hívott meg – vonta meg a vállát Hadley, aki nem sértődött meg azon, hogy Ms. Kelly beszólt neki. – Ennek egyébként örülök, mert így szegény Leonnal ellentétben nekem majd nem kell végigülnöm egy halál unalmas tanácskozást.

Erre a kijelentésre Mr. Davis felkapta a tekintetét, majd haragosan Hadley szemei közé nézett:

- Kérem, Ms. Horaly, ne beszéljen ilyen hangnemben a szigetünk vezéréről.

Ezekre a szavakra Hadley nem reagált semmit, ugyanis tudta, hogy Mr. Davis az igazgató legnagyobb fanatikusai közé tartozott, és ezért a barna hajú nő úgy érezte, értelmetlen lenne leállni vitatkozni.

Helyette inkább Ms. Kelly-hez fordulva ismét megszólalt:

- Szóval, nem tudod, merre lehet Leon?

- Nem tudom és nem is érdekel – felelte türelmetlenül a harminc év körüli nő.

- Ez egy igen érdekes kijelentés volt egy olyan tanártól, akinek Leon évekig a kiskedvence volt, amíg tanult – felelte Hadley, miközben elvigyorodott, ugyanis tudta, hogy ezzel biztosan zavarba fogja hozni a kollégáját. – És valamilyen véletlen során, amikor Leon tanár lett, utána is megpróbált a lehető legtöbbet beszélgetni vele.

- Nem tudom, hogy miről beszélsz, Hadley – felelte az irodalom tanárnő, miközben a távolba nézve megpróbálta visszanyerni az önuralmát. – És most már jó lenne, ha végre odébb állnál innen, mert amint látod, itt senkinek sincsen szüksége rád.

Ms. Kelly szándékosan használta a fiatal nő keresztnevét. Ezzel ugyanis azt akarta hangsúlyoni felé, Hadley hiába lett kémia és biológia tanár, a hat éves korkülönbségük miatt ő volt a magasabb pozícióban. Éppen ezért Hadleynak több tiszteletet kellett volna mutatnia egy idősebb kollégája felé.