𝑨𝒍𝒍 𝑰 𝑾𝒂𝒏𝒕 ☆彡 𝑪𝒍𝒊𝒇𝒇𝒐𝒓𝒅

16

- Ariana én..

- Te?

- Én nagyon problémás srác vagyok..

- Miért mondod nekem ezt?

- Mert lehet jobbat érdemelnél.

Már megint.

- Te meddig akarsz velem játszadozni? - álltam fel az öléből.

- Nem akarok. A legjobbat érdemled!

- És ha nekem te vagy az?

Elnevette magát.

- Nézz magadra meg rám! Te egy.. Te egy hercegnő vagy nagy villával, szerető családdal. És én?

- Ez szar duma! Nagyon szar duma! Ennyi telik tőled?

- Ariana.. Láttam hogy láttad a csuklómat a múltkor!

- És mit számít ez?

- Azt hogy ennyire vagyok problémás! - kiáltott rám.

Miért kell velem folyamatosan kiabálni? Őszintén?! Elfáradtam ebben a harcban. Így elindultam a partról egyenesen hazafelé, de utánam jött elkapta a karom és maga felé fordított. Homlokát az enyémnek nyomta s mélyen a szemembe nézett. Láttam a szemében mennyire meggyötört. Annyira ideges voltam a szívem szinte a torkomban dobogott.

- Idefigyelj. Most vagy elengedsz, vagy maradsz és elfogadod a tényt hogy valaki tényleg szeret téged. Úgy ahogy vagy - mondtam remegő hanggal.

Kitágult szemekkel meredt rám és levált a homlokomról.

- Te szeretsz engem? - csodálkozott.

Nem szóltam semmit, csak bólogattam. Felkapott az ölébe és durván neki esett az ajkaimnak.

- Ho.. Hova megyünk? - kérdeztem két csók közt de nem figyelt rám. Így elhúztam a fejem.

- A mamámékhoz! - válaszolta zihálva, mire a tarkójára tettem a kezem és folytattuk amit elkezdtünk. Nagy nehezen kinyitottuk a bejárati ajtót, Michael pedig berúgta. Feltrappolt velem a lépcsőn a szobájáig, majd letessékelt az ágyra. Hirtelen felállt, bezárta az ajtaját, majd újra fölém kerekedett. Csókjai durvák voltak, közben rámarkolt a mellemre vagy épp a fenekemre mire én a jóleső ismeretlen érzésektől csókunkba nyögtem. Nem tudtam mi következik, de ez tetszett így semmiképpen sem akartam abbahagyni. Levette a pólóját mire én végig simítottam a mutatóujjammal a mellkasától a férfiasságáig. Felmordult és letépte rólam a topom. A nyakamra tapasztotta ajkait, és szívogatni kezdte azt

- Mi.. Michael.. - nyögdécseltem.

- Ohh igen ezt akarom hallani - morogta a fülembe mire a hideg is kirázott.

Ariana mi az istent csinálsz? Állj le! Most! Hirtelen megállt én pedig lelöktem magamról. Visszavettem a topom és kifutottam a házból hazafelé.

- Várj már! - kiabált utánam.

Megálltam és megvártam hogy elérjen.

- Miért?

- Mi a baj?

- Én.. - lesütöttem a szemem és megráztam a fejem.

- Hé! - szólt lágy hangon mire felkaptam a fejem. Beharaptam az ajkam annak reményében hogy nem indulnak meg a könnyeim. Nem jött össze.

- Miért nem mondtad? - mosolygott rám.

- Mit?

- Hogy még nem..

- Nem tudom.

- Istenem, ez nem baj. De ha tudom nyilván nem rontok rád így - magyarázta zavartan majd magához húzott és megölelt.

- Mindegy - szipogtam.

- Szeretlek - mondta s adott egy puszit a fejem búbjára.

- Én is téged - feleltem mire kibontakozott az ölelésből és megint megfordított hogy hátulról ölelhessen.

- Menjünk pingvinesen. Tedd a lábad az enyémre - kérte s a nyakamba csókolt.

Úgy tettem ahogy kérte, és szép lassan totyogtunk hazafelé.

- Mennyi az idő?

- Kilenc óra. Anyukád talán nem esz meg. Csak van egy kis baj! - súgta a fülembe.

- Mégpedig?

- Veled szeretnék aludni.

- Akkor forduljunk vissza.

- És mit mondasz majd a mamádnak?

- Hogy Cat-nél alszom.

- Tetszik - mosolygott rám majd felhívtam anyát, aki megengedte. Meglepődtem rajta.

- Rendelhetnénk pizzát ha hozzánk értünk!

- Rendben!

Ez életem legjobb napja. Szeret. Tényleg szeret.