Eltelt több, mint három hét.
Michael annyira kerül, hogy még a közös munkahelyünkön is felmondott. Nem is keresett azóta, de én sem őt.
Suli után a szokásosat csináltam.
Néztem valami csöpögős filmet és mekis sültkrumplit zabáltam fagyival vagy nutellával. A szüleim azóta sem állnak velem szóba. Sőt, Brittany sem. Viszont vígasztal a tudat hogy itt van nekem Joey és Cat na meg Calum.
Apropó...
-Jaj ne, már megint? - kérdezte Cat mikor belépett az ajtón.
-Hagyj.
Lehuppant mellém.
-Édesem, kiderült hogy nem Michael Serena gyerekének az apja. Hanem Luke.
Döbbenten néztem rá.
-Ari.. Itt vagy? - kérdezte miközben csettintgetni kezdett arcom előtt.
-Nekem.. Nekem mennem kell - mondtam s az ajtó felé futottam.
Egyenesen a fiúk házához rohantam. Calum nyitott ajtót. Rögvest átölelt. Mint minden egyes nap. Megforgattam a szemem s eltoltam magamtól.
-Itt van Michael?
Bólintott és mondta hogy menjek a szobájába.
Felrohantam hozzá.
Az ágy szélén ült s kezeit az arcába temette.
Leültem elé s elvettem azokat.
Sírt.
Letöröltem könnyeit, majd a szemembe nézett.
-Tudom, hogy nem tőled van a gyerek - szóltam mire semmit nem reagált.
-Kérlek! Sajnálom, Michael! - hangom könyörgőbe esett át, mire felállt.
Követtem a példáját.
Viszont a csöndje, hogy nem szól hozzám kiakasztott.
Sírva fakadtam.
-Szólj már valamit! - kiabáltam hisztérikusan.
-Utállak! - ordította a képembe.
Megijedtem tőle.
Inkább halálra rémültem.
Alig fogtam fel, amit mondott.
Utál?
-Mi... Miért.. Miért mondtad ezt? - dadogtam szinte s kezeim a karjaimra tettem.
Próbáltam nyugtatni magam.
Szinte remegtem.
-Mert soha nem hiszel nekem! Soha! Nem bízol bennem! Elegem van ebből, Ariana!
Nyeltem egy nagyot.
-Te mit gondoltál volna a helyemben?
-Hittem volna neked.
Könnyes szemekkel megráztam a fejem s elmosolyodtam.
-Pont te hittél volna nekem.
-Elég! Én befejeztem veled!
-Mi? - kérdeztem kétségbeesetten.
-Vége!
-Szóval elhagysz?
-El.
Odaléptem hozzá és megöleltem, de finoman eltolt magától és lesütötte szemeit.
-Szóval nem szeretsz - kezdtem bele - nem szeretsz, Clifford? - üvöltöttem dühömben s hisztérikusan boxolni kezdtem a melkhasát.
Elkapta mindkét karom.
-Fejezd ezt be! - kiáltotta de hangja egyre jobban tompult, elveszítettem egyensúlyom és minden elsötétült.
Michael ;
Kijött az orvos és közölte hogy mi a helyzet Ariana-val. Joey egyből fejbe vágott.
-Michael te tisztában vagy azzal, hogy majdnem elment a baba? A ti kis csöppségetek? - szidott le Joey.
-Én nem tudom, csak kiakadtam. Gondoltam egyszer nekem is szabad! - csattantam fel s Ariana szobája felé indultam.
Elkapta a karom és a szemeimbe nézett.
-Ariana a legjobbat érdemli. Ha téged választ, legalább próbáld a legjobbat nyújtani neki. Képes vagy rá.
Sóhajtottam egy nagyot és bólintottam.
Beléptem a szobába az ágyához húztam egy széket s megfogtam a kezét, mire felkelt.
Könnyes szemekkel nézett rám.
-Elment? Elment a baba? - kérdezte pánikolva.
-Shhh! Nem, kicsim. Nem.
-Sajnálom Michael. Csak kérlek - csuklott el a hangja - ne hagyj el. Szeretlek.
Igaz, borzalmasan festett.
De megkönnyebbültem, mert ennyire szeret.
Adtam egy csókot kézfejére.
-Soha nem hagylak el. Inkább én sajnálom! Szeretlek.
Elmosolyodott.
-Örökké?
-Örökké!
YOU ARE READING
𝑨𝒍𝒍 𝑰 𝑾𝒂𝒏𝒕 ☆彡 𝑪𝒍𝒊𝒇𝒇𝒐𝒓𝒅
RomanceAmiben egy lány megmenti egy elveszett fiú életét egy félreküldött üzenettel. :)) | befejezett |