𝑨𝒍𝒍 𝑰 𝑾𝒂𝒏𝒕 ☆彡 𝑪𝒍𝒊𝒇𝒇𝒐𝒓𝒅

2:1

Hellobello!

Omfg! Muszáj vagyok kicsit dumálni mielőtt még olvasni kezditek a részt. Istenem, annyira köszönöm hogy így támogattok. Nem hiszitek de vagyok annyira érzelgős hogy egy-két kommenten elsírtam magam. Tudni illik tényleg nem tartom magam valami jó írónak vagy minek, de annyi önbizalmat adtok nekem TI. És ez leirhatatlan érzés. Szeretlek titeket és köszönöm. Nektek csak egy komment, nekem viszont nagyon sokat jelent. Ti vagytok a legjobbak.
Khm, amúgy aki akar játszhatnánk ilyen kérdezd az írót dolgot. Haha ha valakit érdeklek én, vagy a történettel kapcsolatban, komiba irjátok 👇🏻

Remélem tetszeni fog.

Xoxo, Ré💕

1 év múlva..

A Central Parkban hallgattam lelkesen zenét és olvasgattam, mikor valaki megérintette a vállam. Nem is hittem a szemeimnek. Egyből a nyakába ugrottam.

- Hátszia cicalány! - mondta vidáman Calum miközben szorosan átölelt.

- Úristen, Cal! - a meghatódottságtól szinte elvékonyodott a hangom is.

Egy ideig ölelkeztünk, majd mikor magamhoz tértem a sokkból leültünk a padra.

- Mi van veled? Egy éve nem láttalak. És nem is kerestél.

Felsóhajtottam.

- Igen tudom, Cal. Annyi minden történt. Nem akartam..

- Jó tudom - szakított félbe - de mesélj már! Mi hozott New York-ba?

- Az egyetem. Tudod apuék elküldtek a nagyiékhoz. Miután leérettségiztem úgy döntöttem új életet kezdek. A szüleim nélkül. Nem beszélek velük már egyáltalán, ők pedig nem keresnek. Cat-el összeköltöztem itt lakunk nem messze. Az egyetem mellett pedig dolgozok majd egy kávézóban pincérként. Ennyi lenne a nagy történetem.

- Azta! Te aztán felnőttél! És Brittany?

- Vele sem tartom a kapcsolatot. Gondolom ő anyáék kedvére tesz. Mozgathatják akár egy marionett bábut. Én pedig ezt már nem hagyom.

Cal rám mosolygott.

- Büszke vagyok rád, tényleg.

- És veled?

- Minden oké. Jól vagyok, ahogyan anya is. Semmi extra én is idejövök egyetemre.

- Hova?

- Julliard.

- Ne már! De én is.. Hogy..?

- Egyszerűen - vonta meg a vállát - csak kinyitottam a szám.

- Na persze. Borzalmasan nehéz bekerülni.

- De sikerült. Na gyere felviszlek hozzám.

- Egyedül laksz? - kérdeztem.

Fájdalmas pillantást vetett rám. Megrázta a fejét.

- Nem. De menjünk - zárta rövidre a témát.

Elindultunk és úgy tíz percbe telt mire egy háztömbhöz értünk. Elnevettem magam.

- Kettővel arrébb lakok!

- Komoly? - kérdezte miközben a kulcsaival babrált.

- Igen. Ez fura.

- Teljes mértékben! - értett egyet majd bementünk.

Elég tágas volt ez a lakás. Majd Luke-al találtam szemben magam. Luke?!

- Ohh Ariana! - köszöntött vidáman s megölelt.

Nem viszonoztam, főleg azután amit Cat-el tett. Látta az arckifejezésemen hogy a viszontlátás nem kölcsönös így elvonult.

- Kérsz valamit enni?

- Ohh nem, nem. Viszont hol a mosdó?

- Az emeleten. Basszus sose jegyzem meg. Azt hiszem a folyosó végén!

Gúnyos mosolyt vetítettem felé.

- Te béna! Na majd megkeresem én!

Elindultam felfelé, benyitottam egy szobába. Nem, ez nem az. Majd még egybe. Ez sem az. Majd benyitottam a folyosó végén lévő szobába és nem hittem a szemeimnek. Azt hittem kiégnek. Michael-en egy lány. És szexelnek. Ariana! Csukd be bazdmeg az ajtót, mielőtt észre vesz! Késő. Rám pillantott és lelökte magáról a lányt. Úristen mit képzeltem? Te jó ég! Leviharoztam és futni kezdtem..