Szent johanna gimi utan

29

Az utóbbi napokban furcsán éreztem magam.
Néha émelyegtem, és gyakran volt hányingerem, különösen reggelente. Először azt hittem, hogy csak valami rosszat ettem, de amikor ez már több napja tartott, kezdtem aggódni.

Az egyik reggel, miután egy romantikus és szenvedélyes estét töltöttünk Cortezzel, ismét rosszul lettem. Cortez aggódva nézett rám, de próbáltam megnyugtatni.

- Biztos csak valami vírus - mondtam neki, de belül éreztem, hogy valami más lehet a háttérben

aztán az egyik nap amikor Cortez dolgozni ment, elhatároztam, hogy elmegyek az orvoshoz.
Az orvos megvizsgált, és néhány tesztet is elvégzett. Amikor visszatért az eredményekkel, mosolyogva közölte velem a hírt.

- Reni, gratulálok! Ön várandós! -Először nem hittem a fülemnek. Kis időbe telt, mire felfogtam, hogy valóban kisbabát várok. Azonnal felhívtam Cortezt, aki örömmel fogadta a hírt. Aznap este, amikor hazaért, szorosan átölelt, és megcsókolt.

- Ez csodálatos hír, Reni! - mondta boldogan. - Alig várom, hogy szülők legyünk!

Néhány nappal később váratlan látogatást kaptunk a barátainktól, Ricsitől, Virágtól, Kingától és Davetől. Mindannyian örömmel fogadták a hírt, és együtt ünnepeltünk.

Pár nappal később egy közös vacsorát szerveztünk a távoli szüleinkkel, hogy megosszuk velük is a nagy hírt.

A vacsora eleinte jól indult, de amikor elmondtuk, hogy kisbabát várunk, a szüleim aggódni kezdtek.

- Biztos, hogy készen álltok erre? - kérdezte anyukám. - Ez hatalmas felelősség.

-Igen, anya, biztosak vagyunk benne - válaszoltam nyugodtan. - Szeretjük egymást, és készen állunk erre a lépésre.

Cortez szülei azonban nem örültek a hírnek. Az anyukája különösen ellenszenves volt velem.

-Nem gondolod, hogy túl fiatalok vagytok ehhez? - kérdezte élesen. - És mi lesz a karrieretekkel?
Cortez próbálta megvédeni a döntésünket, de éreztem, hogy az anyukája nem fogad el engem. Az este végére a feszültség tapintható volt, de Cortez szorosan mellettem állt, és tudtam, hogy együtt minden nehézséget le fogunk küzdeni.
Miután mindenki elment, és a ház elcsendesedett, anyukám és én a konyhában maradtunk, hogy összetakarítsunk. Ahogy mosogattunk, éreztem, hogy anyukám aggódó szemekkel kémlel.

- Anya, minden rendben lesz - mondtam halkan. - Cortez és én szeretjük egymást, és készen állunk erre. -Anyukám sóhajtott, és megsimogatta a karomat. - Tudom, kicsim. Csak aggódom érted. De látom, hogy boldog vagy, és ez a legfontosabb! -Elmosolyodtam, és megöleltem anyukámat.

- Köszönöm, anya. Sokat jelent nekem, hogy itt vagy.

Miután befejeztük a takarítást, felmentem a szobánkba. Amikor beléptem, Cortez éppen a fürdőszobából jött ki, egy törülközőbe csavarva. Elpirultam, ahogy megláttam őt.

- Szia, szépségem - mondta mosolyogva, és közelebb lépett hozzám. - Minden rendben? Bólintottam, és közelebb húzódtam hozzá.
- Igen, csak kicsit fáradt vagyok. Cortez átölelt, és gyengéden megcsókolt.
- Pihenjünk egy kicsit, és holnap új nap lesz.
Éreztem, hogy a feszültség lassan eloszlik, ahogy Cortez karjaiban pihentem. A szenvedélyes este után most egy nyugodt, meghitt pillanatot éltem át, és tudtam, hogy együtt minden nehézséget le fogunk küzdeni.

Halihooo! Hogy tetszik?

Kis meglepii,nem gondoltátok volna hogy ilyen hirtelen ez lesz ugy-e? Igazából en sem. De úgy érzem lassan be kell fejeznem ezt a storyt és elkezdenem egy másikat ami remélem ennyire tetszeni fog🥰