-Még is hová tartasz? - érdeklődött a hybrid.
-Még nem tudom. - vontam vállat. - Majd kiderül.-s az utam egész pontosan; a mocsárig vitt. Onnan az utat már gyalog tettem meg a kis házig.
-Ezt mondhattad is volna. - lépett be.
-Hiába jártam már be a világot, nem találom magam otthon sehol sem. - magyaráztam el.
-Ezzel jó magam is így vagyok. - ült le. - Szóval, Damien már nem lesz veled.
-Nem akarom, de ismerem annyira hogy újra mellettem lesz. Boldogságot, szabad életet kínálok számára még sem él vele. - ültünk ki a szomorú fűzfa alá.
-Amúgy,ki volt az a hölgy?
-Valami Emília. - vontam vállat.
-Ez aztán a remek név. - nevetett fel.
-Én sem tudok többet, én nem is tudtam hogy létezik. - nevettem én is. - Azt hittem hogy kitalált, de ma bizonyosságot nyert hogy nem.
-Nem, éreztél féltékenységet? - kérdezett, miközben kitöltött újabb adag alkoholt.
-Nem, inkább meglepett. - válaszoltam őszintén. - Helyes, sármos pasi de nem tudnék úgy tekinteni rá mint a szerelmemre.
-Elárulod, ki volt életed nagy szerelme? - próbálkozott be újra.
-Mindennek eljön a maga ideje Niklaus, addig légy türelemmel.
-Akkor kérdezek mást; van aki tetszik most? - várta kíváncsian felhúzott perverz szemöldökkel.
-Inkább csak vonzódom hozzá. - válaszoltam ennyit. Ha megtudná hogy róla beszélek, kapna a lehetőségen hogy olyat szóljon vagy tegyen. Tény, hogy amit velünk tett Finn-el nincs rá bocsánat, de viszont mint mondtam vonzónak találom mellette ami olykor bosszant.
-Az is több mint a semmi. - értett egyet.
-Na és neked? - kérdeztem vissza.
-Van igen. - gondolkodott el. - De titok. - mutatta az ujjával.
-Titokzatos és egyben érdekes hogy neked, valaki tetszik. - ittam az üvegbe. - Na de, akkor ezek szerint Caroline tetszik? - ahogy kiejtettem a lány nevét némi pír lepte el az arcát.
-Szóval tudtál róla? - nézett rám.
-Igen, sőt arról is Cami is épp az eseted. - bólintottam rá.
-Szinte túl jól informált vagy. - ivott az üvegbe.
-Csak figyelmes.
-Bár, őszintén magunk között, te is köztük vagy. - árulta el. Ahogy ezt kimondta a pia azonnal kiköpésre került meglepettségembe.
-Köszi, most már egyszer meghalok nem halok meg hülyén. - töröltem meg a szám.
-Nem tudom miért, veled őszintén lehetek önmagam. Nem érzem azt a kényszert hogy megfeleljek.
BẠN ĐANG ĐỌC
🐺🧛 Az Ígéret Kötelez🩸/Niklaus ff/
Viễn tưởng,, Azokat a kötelékeket, amik összekötnek minket, néha lehetetlen megmagyarázni. Összekapcsolnak minket még azután is, hogy úgy tűnnek, ezek a kötelékek megtörtek. Néhány kötelék ellenáll a távolságnak, időnek és logikának. Mert néhány kötelék egysz...
